Lesz-e béke a sátrak közt?

Ha tisztul a kép, eredményesebbek lehetnek a későbbiekről, a hogyan továbbokról folyó tárgyalások is, hiszen minden bizonnyal a nyár végén indul az újabb kampány, a még nagyobb kihívással, a parlamenti választással. Szűcs László verzércikke.

Két vasvillázás és halálos fenyegetés között úgymond a kampány mosolyt fakasztó híreként terjed, hogy a néppártiak korteskedését erősíteni hivatott fideszes európai képviselő, Deutsch Tamás (interneten kommunikálók kedvéért dajcstomi) úgymond eltévedt legutóbbi nagyváradi látogatása idején. Legalábbis az egyik lakótelepi téren véletlenül az RMDSZ kampánysátrához tért be, ahelyett, hogy a közeli néppárti sátor enyhet adó árnyékát kereste volna. Feltételezések szerint az zavarta meg az örökifjú politikust, hogy a tulipános sátornál nagyobb volt a forgalom, ami egy rendes politikus számára mindig is erős vonzerőt jelent. Tudjuk, a mi játékos államfőnk is szereti a népfürdőzést, bár az utóbbi időben mintha ritkultak volna Traian Basescu számára a hasonló alkalmak. Érthető is, a népszerűtlenségben kinek is lenne kedve fürdőzni.
Persze, a rend helyreállt, a vendég rálelt a számára határon túli politikailag megfelelő sátorra, lett igazi sajtótájékoztató is, ahol mint annyi hasonló alkalommal, arról nem sokat tudtunk meg, hogy Erdélybe vetett hitükön kívül mit is szeretnének tenni a megtámogatottak, hiszen a támogatás ideológiai alapját elsősorban az RMDSZ-ről megfogalmazott fideszes éles hangú bírálat jelentette. Arra viszont figyelnie kell a közélet iránt érdeklődőnek, hogy mely fideszesekre gondol, hiszen az Országgyűlés elnöke köztudottan kevésbé kedveli a Tőkés-féle Néppártot, továbbra is kitart az általa tiszteletbeli elnökölt Polgári Párt és elnöke mellett, míg a kormány közeli politikusok, vagy mondjuk így, Orbán Viktor köre elsősorban az EMNP rendezvényeit tiszteli meg. Van viszont egy harmadik csoport, azok az elsősorban határ-közeli önkormányzati vezetők, akik ugyancsak a kormánypárt tisztségviselői, mégis, ideológiai elmaradottságukban nem átallanak együtt mutatkozni, parolázni, beszélgetni RMDSZ-es politikusokkal, jelöltekkel.
Ezen a kissé zavarosnak ható helyzeten nyilván tisztíthat valamelyest a vasárnapi választás, amely után képet alkothatunk az erőviszonyokról, képet alkothatunk a megosztás, a szavazatok megosztásának eredményességéről, s remélem, arról is, hogy a magyar többségű települések zöme mellett sikerül a kisebbségben, a szórványban is megőrizni a négy évvel korábban elért pozíciókat Zsombolyától Szászrégenig. S ha tisztul a kép, talán eredményesebbek lehetnek a későbbiekről, a hogyan továbbokról folyó tárgyalások is, hiszen minden bizonnyal a nyár végén indul az újabb kampány, a még nagyobb kihívással, a parlamenti választással, s ha az alkotmánybíróság nem gondolja másképpen, akkor egy új választási törvénnyel.
Ha az erdélyi magyar politikum akkor sem tud valamiféle értelmes kompromisszumot kialakítani, ha a sátrak között nem lesz legalább fegyverszünet, akkor már tényleg nem foghatjuk fel ép ésszel, hogy milyen érdekek működnek itt, ki hogyan akar hinni vagy tenni azokért, akik érdekében, nevében zászlót bont.