Nem elég jó adminisztrátornak lenni

A Bihar megyei szenátor, aki a Boc kormány egészségügyi minisztere volt, mígnem a pénzügyi tárcával való összekülönbözése után önként távozott a kabinetből, CSEKE ATTILA Nagyvárad polgármesteri székét célozta meg az RMDSZ jelöltjeként. Szűcs László interjúja.

Megtörtént a kormányváltás, amiről talán maguk az ellenzékiek sem hitték, hogy sikerül. Egykori kormánytagként is kérdezem, mit gondol a történtekről?

Az elmúlt néhány hét minden napja azt bizonyítja, mennyire fontos a közösség képviselete, s az, hogy kormányon legyünk. Ezt román oldalról mindig halljuk, hogy mi mindig kormányon voltunk, ami különben nem igaz, de amikor az RMDSZ kikerül a kabinetből, pár nap alatt látványos visszarendeződés kezdődik, olyan megnyert jogokat vesznek vissza, amiket nem volna szabad. Megvan ebben a maga hibája az eddigi koalíciónak is, hiszen így elveszíteni a parlamenti többséget, azért egy tudomány. Ilyen még nem történt Romániában az utóbbi 22 évben, hogy nem választások révén kerül valaki hatalomra. A demokráciában az a jó, ha választás útján alakulnak ki új többségek.

Az ellenzékbe kerülésnek most, a kampány hajrájában akár előnyeit is érezhetik? Egyfelől ellenzékből könnyebb ígérni, a szerepek felcserélődésével bírálni van lehetőségük, s az eddigi kormányváltó hangulat is okafogyottá vált.

Ezt most még nem érzem, amúgy jelöltként igyekszem nem politikai témákat hangsúlyozni, hanem egy programot bemutatni, s annak a szakmai részét az előtérbe helyezni. Persze, vannak előnyei az ellenzékiségnek, csak most még nagyon friss ez a váltás, úgyhogy az új helyzet sok előnyéről nem beszélhetek. Inkább csak a hátrányait tapasztalhattuk. Félek, valami olyan kormányzással lesz dolgunk, amilyen 2009-ben volt.

Az új kormány a választási törvénybe beépítette a kisebbségekre vonatkozó, 7 százalékos kompenzációs szabályt. Mi a véleménye erről? Az új törvény keretei közt is elnyerte volna négy éve a szenátori mandátumot?

Kezdem a végénél. Hasonló eredménnyel biztosan szenátor lennék ismét, hiszen 59 százalékot kaptam annak idején. Nem ez a gond. Persze, nem is a saját helyzetemmel kell foglalkoznom. Az igaz, hogy egyes helyeken még kedvez is nekünk ez a törvény, összességében viszont nem, mert teljes képviselet nélkül hagy jelentős szórvány közösségeket. Például eddig mondjuk a Hunyad megyében élő magyar szavazók tudták, hogy valahol az ő voksuk is a magyar képviseletet erősíti, még akkor is, ha nem feltéltlenül abban a megyében. Ez most el fog veszni teljesen. S ez igaz a roman pártokra is, sőt, megtörténhet, hogy lesz olyan megye, ahol egy párt vagy pártszövetség elviszi az összes választókerületet, s a második helyen végzők hiába kapnak 20-25 százalékot, az adott megyéből egy képviselőjük sem lesz ott a parlamentben. Tehát választók nagy tömege marad országos szinten képviselet nélkül. Ennél sokkal jobb volt a listát szavazás, hiszen ott nem vesződtek el szavazatok.

A román szavazók irányából áttörhetőnek látja-e az etnikai szavazás falát?

Most van rá lehetőség. Sok olyan visszajelzés mutat egy ilyen áttörtésre. Korábbi tisztségem kapcsán, amikor egészségügyről beszélünk, elmondhatjuk, hogy az a támogatás, az a több mint húszmillió euro értékű fejlesztés, ami a megyébe érkezett, az mindenkinek jött. Az nem egy adott etnikumú közösségre érvényes célirányos segítség volt. Amikor egy kórházat felújítasz, akkor sem a beteg nemzetiségére gondolsz. Ezt az említett falat igazán egyszer kellene áttörni, s erre Nagyszeben példája a legjobb. Ott egyszer bekövetkezett, hogy a román többség úgy gondolta, most már elég a mieinkből, inkább jöjjön egy kisebbségi polgármester. Azóta megtapasztalhatták a szebeniek, hogy érdemes volt váltani, s ma úgy nyolcvan százalék körüli a támogatottsága annak a jelöltnek, aki igazából egy egy százaléknyi szász közösséget képvisel. Ha valami hasonló nálunk is bekövetkezne, akkor már az eszközök is a kezemben lehetnek ahhoz, hogy megmutassam: igenis, én minden nagyváradi polgármestere tudok lenni.

Közben Nagyváradon is magyar-magyar verseny folyik. Ez a győzelmi esély csökkentése mellett hozhatja az erőviszonyok egyértelműsítését?

Negyon remélem, hogy nem jutunk oda, mint Vásárhelyen 2000-ben, amikor alig jó másfélszáz szavazaton múlt, hogy győzzön a magyar jelölt, s azóta sem sikerült visszaszerezni a polgármesteri széket. Mi mindig akkor jövünk rá arra, hogy jó volt valami, amikor már nincs meg. Nem tartom szerencsésnek, hogy több magyar jelölt, több magyar szervezet indul olyan településeken, ahol kisebbségben vagyunk. Egy bizonyos szavazatszám ezúttal is el fog vesződni.

Mi lenne az optimális megoldás, amire úgy tűnik, egyik fél sem törekedett igazán?

Román értelmiségiek közül többen is kiálltak az én kampányom mellett. Ilyen eddig nem történt. Ehhez képest különösen bántóak a magyar támadások. Ha valaki hétfőtől péntekig azon ügyködik, hogy miként járasson le, akkor szombat délután nem biztos, hogy őt fogod elvinni moziba. Hogy lehet így közösen cselekedni, ha folyamatosan ellened dolgozik a lehetséges partner?

Úgy tapasztaltam, hogy a kampány során, legalábbis itt Váradon, a jelöltek nem folytattak nyilvános vitákat. Nem hiányzott ez a lehetőség?

Én minden vitára, amire meghívást kapok, elmegyek. Való igaz, nem sok ilyen volt eddig. Ezekkel kapcsolatban, ami megkülönböztet a többi jelölttől, így a hivatalban lévő mostani polgármestertől, az az, hogy nem pontszerűen, egy-egy részletre koncentrálok. Szerintem az igazán fontos dolgokról kellene beszélni, arról, hogy Nagyvárad milyen irányba haladjon. Az is fontos, hogy egy adott lakónegyedben hol aszfaltozzák a járdákat, de nem biztos, hogy a jelöltek nyílt vitáján ezzel kellene foglalkozni, inkább a koncepciókat ütköztetni.

Bihar megyére, ezen belül Nagyváradra jellemző, hogy ugyan alacsony a munkanélküliségi ráta, a bérek viszont messze elmaradnak az országos átlagtól. Tehet-e bármit is ez ügyben a polgármester?

Ez programom fontos része, ennek a szinte abszurd, de mindenképpen elgondolkodtató helyzetnek a kezelése. Kell egy polgármesteri stratégia. Debrecennel példálóznék. Miközben nálunk nagy csinnadrattával felavatták az Eurobusiness ipari parkot a Borsi úton, a debreceniek Regionális és Innovációs Ipari Park néven avattak hasonlót. Több éve létrehozták, s már nevében is egész mást üzen. Volt két és fél év, amikor az ottani ipari park, bár elkészült, szinte üresen állt, Mert az ottani városvezetés olyan kritériumrendszert fogadott el, melyben csak bizonyos típusú befektetéseket láttak szívesen. Akik olyan munkát hoznak, amely komoly hozzáadott értéket mutathat fel. S most már ott vannak a nagy, innovációval foglalkozó cégek, s jó ideig nem is mennek el onnan. Nálunk, Váradon a polgármester nem így gondolkodott, ő azt akarta, hogy gyorsan települjön be akármi. De ezek a cégek, ha nem működnek itt elég kifizetődően, gyorsan továbbállnak.

Szinte minden, amire a váradiak a városban büszkék, Rimler Károly 1902 és 1919 közötti polgármestersége idején épült, Ön is gyakran hivatkozott rá. Mi az, ami ma követendő lehet a Rimler-féle városvezetésből?

Pontosan az, ami az elmúlt huszonkét évek polgármestereiben nem volt meg. Hogy legyen valamiféle víziójuk, jövőképük arról, hogy mit akarnak ezzel a várossal kezdeni. Eddig csak azt láttam, hogy adminisztrátorok voltak a polgármesterek, jók vagy rosszak, de nem többek ennél. Nagyvárad számára meg kell találni azt az 1-2 területet, amiben a város rendkívüli lehet. Az a probléma, hogy látszólag a város minden területen jelen van, mindennel foglalkozik, viszont nem igazán tűnik ki nemzetközi összehasonlításban. El kellene egy ilyen folyamatot indítani. Tíz év alatt Nagyszeben végigvitt egy ilyen kezdeményezést, méghozzá sikerrel. Debrecen elsősorban a sportra építve ért el látványos sikereket. Mi is kellene keressünk hasonló siker-szegmenseket, hosszú távú hatásokat generálva. Ahogy a Rimler-időszak is mindmáig meghatározza a város képét.