Vízügyhöz is, megyéhez is stratégia kell

Egy vízügyi szakember próbálja megszerezni Bihar megyében a megyei tanács elnöki tisztségét a június 10-i választáson. Az RMDSZ színeiben induló PÁSZTOR SÁNDORRAL szakmai előéletéről és elképzeléseiről Szilágyi Aladár beszélgetett.

Temesvárott végzett, előbb hidrotechnikát tanult, majd építészeti menedzsernek képezte tovább magát. Hogyan kezdte a szakmai pályáját?

Kezdő mérnökként egész Bihar megyét bejártam. A 90-es évek legelején az volt a gyakorlat, hogy a friss diplomást kihajították a megye legvégére. Nekem szerencsém volt, hiszen Székelyhídon kezdtem 1991-ben, átvettem egy még az átkosból örökölt egységet, amelynek Országos Ifjúsági Építőtelep volt az elnevezése. Onnan átkerültem Berettyószéplakra, majd Szalárdon a Berettyó menti árvízvédelmi munkálatokat irányítottam. Azután Szombatságon dolgoztam két évig. Ott már félig-meddig vezető pozícióba kerültem, túlléptem azon az időszakon, hogy „na, ott van az a kezdő mérnök, adjunk neki is valami munkát”. 1998-ban bekerültem Nagyváradra, az igazgatóságra, a tervezési résszel foglalkoztam, majd Nagyszalontára neveztek ki, az ottani kirendeltség vezetőjének. Összeszedtük a több mint százéves vízügyi térképeket, a hajdani Fekete-Körös Társulat dokumentumait, és felújítottuk az ipartörténeti jellegű vízügyi berendezéseket. 2002-től lettem a Bihar Megyei Belvízvédelmi Igazgatóság igazgatója, majd 2004-től regionális igazgató, hozzánk tartozott Bihar megye legnagyobb része, Szatmár megye jó része, Máramarosból is, Szilágyból is egy rész. 2009-től átkerültem a Körösök Vízügyi Igazgatósághoz, ez már a teljes árvízvédelmi és belvízvédelmi rendszert felölelő Körösök völgyében hat megyét jelentett: Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs megye egész Körösfőig, Arad megye a Maros vonaláig, Lippáig, és Hunyad megye Dévától tíz kilométerig eső területe, ahol a Fehér-Körös ered.

Melyek voltak a legfontosabb szakmai eredmények ebben az időszakban?

Amikor átvettem a Körösök vízügyét, stratégiára és rendteremtésre volt szükség. Örököltem harminc-negyven olyan munkálatot, amit hat-nyolc év óta húztak maguk után befejezetlenül. Előkészítettünk egy ütemtervet. Előbb a Berettyót kellett megoldanunk, a széplaki tározót, amely a folyó menti árvízveszélyt előzi meg, ez Magyarországnak is nagy segítséget jelentett. Ezt 2010-ben átadtuk teljes kapacitással. Következett a Fekete-Körös völgye, ott is tíz éve zajlott a gyantai árvíztározó építése, azt tavaly adtuk át. Nagyváradon három-négy évtizede nem volt olyan jellegű munkálat, ami nemcsak árvízvédelmi szempontból biztosít, hanem a környezetet is kellemessé teszi. Sikerült az egész belvárosi szakaszt megoldanunk, még a Szent László hídtól van egy rész, amelyiknek júniusban kezdünk neki.

Gondolom, vízügyisként elkerülhetetlen volt együttműködni a magyar kollégákkal.

Még szakaszmérnök koromban, a kilencvenes években „cserebogárként” úgy tekintettek rám, hogy itt van román oldalon egy magyar vízügyis mérnök, akivel meg lehet tárgyalni a közös dolgainkat, hiszen a vízügy területén rengeteg közös probléma van. Nem csak árvízvédelemre, vízmenedzsmentre is célzok. Az utóbbi években komoly gondunk, hogy a minimális vízszintet biztosítani tudjuk. A klimaterikus viszonyok átcsaptak arra, hogy ritkán van árvíz, mégis biztosítanunk kell a minimális vízszintet a folyókon. Mintegy tíz éve tagja vagyok a Román–Magyar Hidrotechnikai Vegyes Bizottságnak. Ez egy kormányközi vegyes bizottság, amelyet mindig Váradon hívunk össze, amióta vezető pozíciót töltök be. Az utóbbi években hatékony lobbink volt, sikerült összehoznunk itt, Nagyváradon a tárcavezetőket is. Sok projekt van kifutás alatt, ezek EU-s, illetve közös, határ menti román–magyar uniós tervezetek. Megkerestek a magyar kollégák azzal, hogy szeretnének egy vízügyi múzeumot létrehozni, sikerült összehoznunk a feltételeket, egy ottományi kúria felújítása révén. Egyik oldalt a magyar vízügy, a másikon a Bihar Megyei Tanács áll a szalacsi önkormányzathoz tartozó épület renoválása mögött. Büszke vagyok rá, hogy az ilyen pályázatokra sikerült pénzt szereznünk, azok kilenctizede jön külső forrásból, egytizede, vagy még annyi se kell, helyi forrásból. De munkaerőt mi adunk hozzá, itt marad a befektetés, építjük a tudatunkat is vele, és nem utolsósorban a környezetünket is, mert visszaállítunk dolgokat.

A témához tartozik, hogy a hajdani gazdag mocsári, lápi vízi világnak legalább a részleges, határon átnyúló rehabilitációja is elkezdődött.

Végre van egy nyertes pályázat, Biharfélegyháza önkormányzata kezdeményezte helyi és vízügyi segítséggel a magyar féllel együtt. Adott az egykori Érmellék színes növény- és állatvilága, a területet valamikor a hatvanas években csapolták le, teljesen átalakították a környezetet. Arra törekszünk, hogy rendszeresen összekössük a határ két oldalán az önkormányzatokat, hiszen a terület nagyobb része náluk van. A vízügy szakmai, műszaki szempontból be tud segíteni a kivitelezés tekintetében. A földterületek, az infrastruktúra az önkormányzatoké, együtt lassan sikerül összerakni az elképzeléseket.

Közben kezdett kialakulni RMDSZ-en belüli szerepköre is. Hogyan sikerült bekapcsolódnia az érdekvédelmi szervezet tevékenységébe?

1989-ben még Temesváron voltam egyetemista, részt vettem az ottani eseményekben. 1990 után rögtön Temisz-tag lettem – a temesvári magyar ifjúsági szövetség volt ez annak idején. Miután hazakerültem, Midesz-tag voltam, a 90-es évek közepétől kapcsolódtam be az RMDSZ munkájába. Előbb a várad-réti körzet alelnökeként, majd 2002-től kiköltöztem Biharpüspökibe. Ez Nagyvárad egyik kerülete, 1956-ban csatolták a megyeszékhelyhez. Nem lehet a nagyvárosi kerületek közé sorolni, viszont az utóbbi években sokat tettünk annak érdekében, hogy élhető hellyé váljék. 2004-től lettem a nagyváradi önkormányzat tagja, majd RMDSZ-es frakcióvezető, 2008-ban ismét, időközben SZKT-taggá választottak, illetve a nagyváradi RMDSZ alelnökévé.

Javaslom, térjünk át a megye ügyeire. Melyek azok a legfontosabb gondok, amik nem tűrnek halasztást, s megoldásukhoz tanácselnökké választása esetén rögtön hozzálát?

A legfontosabb – ahogy a vízügy esetében is – egy átfogó stratégia kidolgozása volna. Volt egy találkozónk Bihar megyei üzletemberekkel, ahol közöltem: Biharnak volt 2007-től 2013-ig egy stratégiai útmutatója, hatalmas iromány, 190 oldalas, mondjuk a felét lehet használni, de azt se tartotta be senki. Valaki kitalál egy stratégiát, a tanács megszavazza, aztán fütyülnek rá… Alaposan ki kell dolgozni a stratégiát az infrastruktúrától a környezetvédelemig, a turizmus fejlesztése irányába, a bennünket érintő, specifikus kisebbségi problémáink vonatkozásában, mint az anyanyelvű oktatás, az egyházak támogatása, kulturális intézményeink fenntartása. E célokat rövid időn belül le kell szögezni, s aztán tartanunk kell magunkat hozzájuk. Biztos, hogy lépésről lépésre haladva képesek leszünk tovább haladni. Volt 2004-től 2008-ig RMDSZ-es tanácselnökünk, akkor sikerült felrángatni a megyét, valahol a 35. hely körül volt Bihar megye a visszaosztás, a támogatottság terén, de sikerült az elsők közé kerülnünk. Nem azt akarom mondani, hogy mi magyarok jobban tudjuk csinálni a dolgokat, de valószínűleg hatékonyabban. Most megint lecsúsztunk, már a középmezőny alatt vagyunk. Ez volna az egyik legelső stratégiai feladat: Bihar megyét visszahozni az első helyek egyikére. Érdekes összefüggés, hogy amíg a foglalkoztatottság viszonylag magas, a munkanélküliség relatív alacsony, de a bérek tekintetében az utolsó helyek egyikén vagyunk, Bihar megyében szinte a legkisebbek a bérek Romániában. Hat-, hét-, nyolcszáz lejért dolgoztatnak embereket. Nem a helyi vállalkozó dolgoztat, az emberek kevés fizetést kapnak, nem tudnak megélni belőle, az önkormányzat is keveset kap az adóból. Váradon lassan kiépül az ipari park, próbáljunk mellette egy háromszöget kialakítani a megyében, van három kicsit megindult, fejlettebb városunk: Margitta, Belényes, Nagyszalonta. Javasolni fogom az ottani önkormányzatoknak, próbáljunk egy közös projekt révén kisebb ipari parkokat kialakítani a településeken. A megyei tanács segítsen abban, hogy víz, csatorna, áram, út odajusson, s az önkormányzat biztosítsa a telket, hogy próbáljunk odavonzani vállalkozókat, munkahelyeket teremteni, már csak azért is, mert a szociális költségeket nem kell a megyének vagy a helyi önkormányzatoknak felvállalniuk. Biztos, hogy érdekes projekt lenne, ha partnerekre találunk az önkormányzatokban. Törekvéseink szerint a három városból kettőben magyar polgármester lesz, nyitottabban tudunk tárgyalni, s reméljük, a belényesiekkel is meg tudjuk beszélni ezt a dolgot.

Mi várható a megyei alárendeltségű intézményekkel kapcsolatban?

Úgy gondolom, létezik egy tévhit. Voltam Hajdú-Bihar megyében egy önkormányzati ülésen, megnézni, hogy a szomszédos testvérmegyében hogyan működik a megyei tanács rendszere. Ott az egy nagyon kicsi struktúra, a megyei apparátus huszonvalahány fő. A megyei tanács ernyőszervezetként fog a közeljövőben működni, előbb-utóbb ez itt is így lesz. Kulturális intézmények tartoznak hozzájuk, projekteket írnak, a tanács megadja a jogi keretet ahhoz, hogy a megyei intézmények működjenek. Mifelénk azt se tudják az emberek, hogy a megyei tanács büdzséje körülbelül négyszer kisebb, mint a nagyváradié.

A kiszervezés volna a megoldás?

Ha nem is a teljes kiszervezés, de egyre inkább biztosítani kell, hogy az odatartozó igazgatóságok önállóan döntsenek, lehetőleg autonómok legyenek. A kulturális intézmények ne azt várják, hogy a megyei tanács szervezze meg az életüket, működjenek autonóm módon. Nyilván, ehhez kell pénzügyi segítség, amit az évi költségvetésben a megyei tanács meghatároz. És fontosak a szociális intézmények is, mert itt viszont nagy szerep hárul a megyei tanácsra. Hiszen szociális problémák eddig is voltak, és egyre inkább lesznek. Főleg az utolsó négy év jobbára arról szól, hogy gazdaságilag illeg-billeg az egész rendszer, s emiatt egyre több szociális gond adódik.

Ha megnyeri a választásokat, bizonyára gyűjt maga mellé egy erős csapatot, ám a tanácsi döntésekhez működő többség, hatékony koalíció szükséges. Erre vonatkozóan vannak elképzelései?

Nehéz erre most válaszolni, a politikusok nem szívesen felelnek koalícióra vonatkozó kérdésekre a kampányban. Ilyenkor mindenki optimizálja a lehetőségeit. A Bihar megyei magyarság túl kevés ahhoz, hogy egyedül vezessen, valamilyen koalíciós megállapodás elkerülhetetlen. De ezt csak akkor fogjuk pontosan megítélni, ha kiderül, kinek hány tanácsosa lesz. Reményeim szerint mi olyan erős tényező lehetünk, hogy mellénk csatlakoznak a többiek.