Lélektelenül

„A vizsgálat késik, az önkormányzat erejét egy ilyen ügy kezelése meghaladja, a politikusok zavartan hallgatnak, pedig egyik-másik közszereplőnk szentléleki vizitjét el tudnám képzelni, okos, határozott, de megnyugtató üzenetekkel. A média egy része is hallgat, más része a kedélyeket szítva populista, pedig már nincs hova fokozni a hangulatot.” Szűcs László vezércikke.

Tragikus és elrémisztő, ami augusztus tizedikén este Kézdiszentléleken történt. Egy vétlen motoros elüt egy, az úton szabálytalanul átkelő lányt, aki csak megsérül, miközben a szovátai fiatalember mindmáig tisztázatlan körülmények között meghal, a vele utazó nő megsérül. Ebben a formájában csak a baleseti krónikába került volna a hír, ám a társa segítségére siető másik motorost a lány hozzátartozói szinte meglincselik, súlyos állapotban kerül kórházba. Nem véletlen, hogy mindenkinek a 2006-os olaszliszkai lincselés jut az eszébe, amikor egy tanárt, aki autójával könnyű sérüléseket okozva elsodort egy gyereket, s megállt segíteni, a helyszínre siető rokonok két kislánya szeme láttára meggyilkolták. Hogy Kézdiben mi okozta, ki okozta a motoros halálát, azt több mint egy hete nem tudjuk, miközben a közösségi oldalakon, s a média egy részében is szemtanúkra hivatkozva tartja magát a vélekedés, hogy ő is lincselés áldozata lett, sérüléseit nem az esés okozta. És az sem titok, hogy Olaszliszkához hasonlóan a Székelyföldön is romák az elkövetők, igaz, a vád ma még csak gyilkossági kísérlet.

Az is szokványos, ami a tragikus este után történt, a motorosok megemlékező, egyben fenyegető felvonulása, a roma közösség egy részének az elmenekülése, a környéken robbanással fenyegető közhangulat. (Furcsa sajátossága az országnak, hogy a román média messze nem tálalta akkora szenzációként az esetet, mint egyébként szokta, úgy látszik e tekintetben már érvényesül egyféle autonómia. Ez a magyarok és az ő külön cigányaik problémája.)

A hatóságok sem állnak a helyzet magaslatán, a vizsgálat késik, az önkormányzat erejét egy ilyen ügy kezelése meghaladja, a politikusok zavartan hallgatnak, pedig egyik-másik fontos közszereplőnk szentléleki vizitjét el tudnám képzelni, okos, határozott, de megnyugtató üzenetekkel. A média egy része is hallgat, más része a kedélyeket szítva populista, pedig már nincs hova fokozni a hangulatot, több szerkesztő kolléga elismerte, az utóbbi napokban idejük nagy része arra megy el, hogy weboldalaikról, Facebook-oldalaikról töröljék a szélsőségesen gyalázkodó kommenteket. A mérsékelten gyalázkodó vélemény ma már belefér…

Ugyan itt is, ott is létező jelenség, nem tűnt eddig azonosnak a romániai és a magyarországi cigányellenesség, specifikus viszont, hogy az erdélyi magyar közegben – talán a hasonló médiafogyasztási szokások miatt – kimutatható a magyarországi szólamok, motívumok átvétele. Ráadásul a mostani eset még természetesebbé teheti a magyar szélsőjobb itteni jelenlétét. Ugyebár, közös az ellenség. És ezt a helyzetet nem segíti, hogy az országban okkal, ok nélkül sokak bizalma megrendült az igazságszolgáltatásban. Márpedig egy működő demokráciának ez az intézmény egyik alappillére. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a nyomozó hatóság felderíti a tényeket, a bíróság pedig szigorú, de megalapozott ítéletet hoz. A törvény betűje és szelleme szerint. Ami még mindig csak tüneti kezelés, nem old meg szociális feszültséget, nem teremt munkát, nem csitít etnikai konfliktust. De a lincselésnél vagy a pogromnál még mindig sokkal jobb.