Kolozsvári és magyar

Magyar vonatkozásban ma több tekintetben is a legjobb kondícióban lévő város Kolozsvár, vonzó, nyitott, érdekes, ezért sem meglepő, hogy a mindössze harmadik alkalommal jelentkező magyar napok ennyire sikeresek, s ilyen gyorsan átlépte hírértékük a kincses város határait. A több mint kétszáz programot kínáló rendezvény stabil társadalmi, kulturális és intézményi alapokra támaszkodhat, így pedig könnyű építkezni.
Nézzünk csak körül, Kolozsvárott, ahol a lakosság alig egyhatoda magyar, a júniusi választás után is lett magyar alpolgármester, amihez nyilván kellett az is, hogy az országos trendekkel szembemenve Boc exkormányfő vezetésével működik Erdély fővárosának önkormányzata, s nem a szinte mindenütt nyerő s erejét részben magyarellenességgel demonstráló szoc–lib csapat. Talán ennél is fontosabb adalék, hogy a városban koncentrálódik a romániai magyar kulturális elit fele, ezt szociológiai felmérések igazolják, köztük sok első generációs kolozsvárival. A harmadik, az eddigieknél nem kevésbé fontos szempont, hogy ebben a városban lehetünk tanúi annak, hogy az egymással szemben álló magyar politikai szereplők pár napra félretéve az ellentéteket, éppen itt képesek termékeny együttműködésre. A többi erdélyi nagyvárosban vagy a politikai helyzet kedvezőtlen, vagy elithiányos a magyar közösség, vagy az értelmes együttműködés személyi feltételei nem adottak. A körülmények ott a legrosszabbak, ahol egyszerre jelentkezik mindhárom akadályozó tényező. Kolozsvárhoz hasonlóan pozitív folyamatokat, elsősorban érdekes és értékes kulturális kezdeményezéseket Sepsiszentgyörgyön láthatunk. A Partiumban Nagyváradon és Szatmáron más-más néven ugyan, de tekintélyesebbek a hagyományaik a többnapos magyar rendezvénysorozatoknak, ám – kifulladás, koncepciótlanság stb. miatt – korántsem hozzák már azt a szintet, ami Kolozsvárott gyorsan nyerő receptté vált. (S talán az sem véletlen, hogy miközben Kolozsvárott erősödőben az európai hang, éppen az a Nagyvárad volt a helyszíne néhány héten belül két magyarellenes atrocitásnak, amelynek vezetéséből nemrég kikerült a magyarság.
Egyébként azt nem hiszem, hogy egyszerűen, franchise módszerrel másutt is hasonló sikerrel másolhatók, adaptálhatók a magyar napok, úgyhogy önmagában a bejelentéssel, hogy majd jövőre Vásárhelyen is megrendezik a maguk magyar napjait, még nincs mit kezdeni. Hiszen a két jelző együttes működése, az együtt sajátossá váló magyar és a kolozsvári is kellett ahhoz, hogy országos figyelmet kapjanak az események. (Esetleg életszerű lenne egy-egy Vásárhely-nap vagy Temesvár-sátor beiktatása a kolozsvári programokba.)
A Napoknak a megjelenése szerencsés időzítésű, hiszen az utóbbi két évtizedben bőven voltak olyan idők, amikor e sikerre semmi esély nem lett volna, ráadásul azáltal, hogy nyitni próbál a román többség felé is, eladhatóvá teszi a multikulturalitást, természetessé a többnyelvűséget, ezáltal fontos része lehet abban, hogy a város sikerrel pályázza meg az évtized végére az Európa kulturális fővárosa címet.

Szűcs László