Kívül-belül a nemzeten

Senkit sem lehet a nemzetből kitagadni. Remek mondat, függetlenül attól, hogy ki és milyen alkalomból mondta. Egyébként Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere fogalmazott így néhány napja a magyarországi németek elhurcolásának emléknapján.
A jó hír, hogy jelenleg senki sem akarja kitagadni a magyarországi németséget, s tegyük hozzá, milyen felemelő lenne jelen időben beszél­ni a több százezres erdélyi szász közösségről. A rossz hír viszont az, hogy a mondat aktuális, még rosszabb, hogy ma egy demokratikus berendezkedésű országban fordulhat elő, hogy valaki(k)nek a nemzethez tartozását minden következmény nélkül meg lehet kérdőjelezni. Hiszen látjuk, halljuk, minden következmény nélkül meg lehetett kérdőjelezni az egyik legnagyobb kortárs magyar író, Konrád György magyarságát, nemzethez tartozását. Nem is akárki tehette ezt, a masszív kormányzati háttérrel bíró Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
Ami újdonságként hat, hogy a nemzetből való kitagadáshoz, vagy fogalmazzunk így, a nemzethez tartozás megkérdőjelezéséhez már az is elégséges, ha valaki eltérő, a többségnek vagy egyszerűen másoknak nem tetsző politikai nézeteket vall, ideológiát képvisel. Mert ugye, azt tudjuk már jó pár esztendeje, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben. Magyarán, aki nincs velünk, az nem létezik.
A néhány napja Kolozsvárra látogató magyar szocialista politikusok erdélyi jelenlétét és gesztusát, a 2005. decemberi népszavazás miatti bocsánatkérést is a már megszokott forgatókönyv szerinti jelenetek tették botrányossá. Sok új érvük a nemzetárulózás mellett ezúttal sem volt a Minerva-ház udvarán demonstráló ifjaknak, akiknek eszük ágában sem volt politikai vitát lefolytatni, számukra a baloldaliak, liberálisok nemzethez tartozása elfogadhatatlan. A fideszes, EMNP-s politikusi megnyilatkozások sem sokban különböznek ettől.
Nap mint nap látjuk a romániai belpolitikai küzdelmeket, a két oldal egymásnak feszülését, s a bukaresti csaták főszereplői sem tudják ugyan mindig megállni, hogy a politikai ellenfelet ne ellenségként kezeljék, ez a fajta kirekesztő magatartás, egymás románságának, nemzethez tartozásának a megkérdőjelezése nem életszerű.
Márpedig, ha a viták politikai természetűek lennének, lehetne beszélni arról, hogy a határon túli magyarokkal, a kettős állampolgársággal kapcsolatban milyen politikai szerepet játszott a Fidesz, miért nem állt érdekében a referendum előtti hónapokban az ügy parlamenten belüli rendezése. Mindez semmit nem von le abból, hogy az akkori baloldali–liberális koalíció rosszul kezelte, s még rosszabbul kommunikálta a kérdést, öles léptekkel sétálva be Orbánék csapdájába.
Az elmúlt évek során, a 2010-es választás óta nagyon sok minden megváltozott Magyarországon, mind a Fidesz megítélése, mind az ellenzék helyzete, támogatottsága, vezetői. A kétharmados többség birtokában alaposan átalakították az országot, a választók jövő tavasszal majd véleményt mondanak erről az elmúlt négy évről. Jó lenne végre olyan vezetőkre bízni a hatalmat, akik senkit sem akarnak a nemzetből kitagadni, s akikre még az ellenük szavazók is, ha nem is rokonszenvvel, de az alkalmas vezetőknek kijáró tisztelettel gondolnak.

Szűcs László