Ki a nagyot nem becsüli

Az egyetlen lehetősége az RMDSZ-nek arra, hogy ne kérjen választóitól lehetetlent – Ponta államfői ambícióinak támogatását – kénytelen saját jelöltet állítani novemberben. Azt nem teheti, hogy a jobboldali, ellenzéki jelölt támogatására szólítson, hiszen a szimpatizánsok még képesek lennének hallgatni a jó szóra. Szűcs László vezércikke.

Érdekes tükörképét mutatja egymásnak a romániai és a magyarországi politikai élet. Hasonlóságai mellett még érdekesebb különbözőségekkel. Van ugye egy-egy nagy, negyven százalék körüli támogatottságú párt, az egyik jobboldali, sok balosan populista eszközzel és módszerrel, s egy hasonló támogatottságú, szociáldemokrata néven futó, amelynek baloldalisága abból áll, hogy a párt vezérei baloldali kormánnyal felszerelt luxusautókat vezetnek. A nagy jobbos párt (demokratikus) ellenfele Magyarországon négy, 5-15 százalék körüli támogatottságú, baloldalinak nevezhető párt, melyek e pillanatban mind külön pályán futnak a semmibe. A domináns román szocdem párt mellett is négy, 5-15 százalék körüli támogatottsággal bíró jobbos formáció van jelen a politikai színpadon. (És ne felejtsük, mindkét nagy párt névleg pártszövetségként kormányoz, szimbiózisban nem létező, elméleti szövetségessel, illetve azok valóságos politikusaival.)
Magyarországon az a kérdés, érdemes-e a baloldal kisebb szereplőinek (csak ilyen van) összefogniuk az őszi önkormányzati választásra, Romániában már nem is kérdés: a jobboldali ellenzék csak teljes összefogással, fúzióval akadályozhatja meg ősszel, hogy a tíz év után távozó Traian Basescu helyébe lépve a baloldali miniszterelnök legyen az új államfő.
A helyzetet fűszerezi, hogy a Brüsszelben frakciótárs román néppárti EP-képviselők között ott találjuk a két, szintén jobboldali RMDSZ-est, akik küldő szervezete a kormányzó baloldali pártszövetség koalíciós partnere. S nincs könnyű helyzetben, hisz az egyetlen lehetősége arra, hogy ne kérjen választóitól lehetetlent – Ponta államfői ambícióinak támogatását – kénytelen saját jelöltet állítani novemberben. Azt nem teheti, hogy a jobboldali, ellenzéki elnökjelölt támogatására szólítson fel, hiszen a szimpatizánsok még képesek lennének hallgatni a jó szóra. Akkor sem, ha ez a jelölt akár a szintén kisebbségi, szász gyökerű román politikus, Klaus Johannis is lehet. Annak a pártnak új vezetőjeként, amely neve ellenére e napokban mond búcsút az európai liberálisoknak, s öltözik konzervatív mezbe. Nem titok, a magyar érdekvédelmi szervezetnek, – hacsak nem vágyik ellenzéki szerepre – az lenne a legjobb, ha az elnökválasztás az első körben eldől, különben ki kellene állni, mondani valamit a második forduló előtt úgy a koalíciós partnernek (Veled vagyunk, Victor!), mint a pártcsaládbeli kedves rokonnak (Wir sind mit Ihnen, Klaus!).

S ha már versenybe küld az RMDSZ egy saját játékost, azzal végig is kell rendesen csinálni a kampányt, nem lehet alibizni. Egy 2,8 százalékos eredmény akkora presztízsveszteséget okozna, amit nehéz kiheverni, kimagyarázni 16 nyaráig.

Ráadásul az EMNP nyomban le is csapna a vállalhatatlan eredményre valami jó kis demagóg szöveggel. Azt se felejtsük, az elnökválasztás megadja annak az esélyét is, hogy a szerepre alkalmas magyar jelölt valóban kreatív kampánnyal a saját közönsége mellett képes legyen megszólítani a román választókat is Kárpátokon innen es túl. S megérhetjük, hogy a román elnöki székért egy esélyes német mellett egy esélytelen magyar is ringbe szállhat.