Kétharmadra vágyva

A legfrissebb felmérések egy része ötven százalék alatti szavazatarányt mutat ugyan a kormányzó pártszövetség esetében, Antonescu liberális pártelnök, volt ideiglenes államfő – bízva a népszerűségük újbóli növekedésében – azt szeretné, ha a mandátumok kétharmadát megszereznék december kilencedikén. Antonescu, aki egykor oly népszerű volt az erdélyi magyarok körében, azért kívánja ezt a többséget, hogy a magyarok támogatása, az RMDSZ akadékoskodása nélkül tudjon alkotmányt módosítani. Ahogy a csillag megy az égen.
Két és fél éve tapasztalhatjuk, mire képes egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány, alkotmánnyal, gazdasággal, oktatással, hogy csak hármat említsünk a Magyarországon az utóbbi időben radikális változásokat szenvedett területek közül. S nincs semmi okom azt hinni, hogy Crin Antonescu kevesebb vehemenciával látna hozzá az ország átalakításához, átrajzolásához, mint tette, teszi azt Orbán Viktor. S nem véletlenül említettem e három területet, hiszen a kétharmados felhatalmazással kénye-kedve szerint nyesegethetné, toldozgathatná az alkotmányt, kockázatos intézkedésekkel veszélyeztethetné a gazdaság működését, illetve hozzányúlhatna az oktatási törvény minden kisebbségbarát paragrafusához. Volt szerencsénk megtapasztalni a nyár folyamán, hogy ideiglenes államfőként sem a visszafogottság jellemezte a liberalizmus minden klasszikus ismérvétől már rég megszabadult politikust. Ráadásul éppen Magyarország esetében látjuk, hogy a nemzetközi neheztelések jobbára hatástalanok, a hozott intézkedések lényegén ritkán változtatnak.
Szűk egy hónappal a választás előtt arra sem utal sok jel, hogy a jobboldali szavazókat egybeterelni próbáló igaz románok tömörülése komolyabban tudna javítani azon az eredményen, amit a mostani felmérések mutatnak neki. Az ellenzék egyharmad feletti mandátumarányához mindenképpen kellene az RMDSZ jó eredménye, hogy Antonescu víziói ne öltsenek testet. Hogy mégis a liberálisok öröme legyen teljesebb, ezen munkálkodik erőt s pénzt nem kímélve az Erdélyi Magyar Néppárt, mely a nyári eredménye megduplázását tűzte ki célul, ami egészen pontosan egyetlen mandátum megszerzésére sem lenne elég, viszont az RMDSZ helyzetén ronthatna, s a szociál–liberálisokat a remélt kétharmadhoz közelíthetné. Akár ilyen szlogenek is megjelenhetnek a bannereken: „Szeretné, hogy Crin Antonescu módosítson Alkotmányt? Szavazzon az Erdélyi Magyar Néppártra!”
Sok persze ebben a játékban a feltételes mód, de hát ilyen a romániai választási rendszer; az egyéni választókerületekben a mandátum kiosztása ott, ahol nincs abszolút többség, függ az ellenfelek szereplésétől, a szerencsétől, tehát a nagy meglepetések, a nagy nevek botlásai az idén is borítékolhatók. A lehetőségek között bizony ott az USL kétharmada. S lehet ugyan bízni, hinni abban a forgatókönyvben, hogy a választás után az erősebb szocdemek szakítanak a liberálisokkal, azért elég nagy kockázat egy ilyen zavaros helyzetre, bizonytalan ábrándra bízni a romániai magyarság érdekeit, eredményeit, jövőjét. Mi van, ha Victor Ponta nem fékje és ellensúlya, hanem motorja szeretne lenni Crin Antonescu alkotmányos ámokfutásának?

Szűcs László