Bábműhely kortárs alkotókkal

MÁTÉ VARGA IBOLYÁT, a kolozsvári Puck Bábszínház rendezőjét a tavalyi évad tapasztalatairól, valamint az idei fontosabb előadásairól, az Erős János bemutatójáról, a társulat turnéiról és a kortárs alkotók bábszínházi munkájáról kérdezte Varga Melinda.

Az Erős János című népmese színrevitelével zártátok a tavalyi évadot. Ezt Orbán János Dénes dramatizálta és te rendezted. Az előadást idén is műsorra tűztétek. Miért esett erre a népmesére a választás?

Az Erős Jánost én választottam. Végignéztem a repertoáron és rádöbbentem, hogy kevés a magyar népmese. A bábszínházban nagy szükség van népmeséből ihletett előadásokra is. Nem könnyű választani, sok a jó téma, de színpadra alkalmazásuk sok problémát vet fel, még akkor is, ha bábszínpadról van szó. Rengeteg mesehőst vonultatnak fel a magyar népmesék. Nagyon nehéz kivitelezni az olyan fantasztikus mesehősöket, mint például a sárkány, a táltos lovag és mindenféle állatok. De ebben az esetben nem a könnyebb kivitelezhetőség volt a szempont. Azért esett a választásom az Erős Jánosra, mert úgy gondolom, ő az a mesehős, akire pillanatnyilag leginkább érdemes odafigyelni. Az a fajta derű, nagyszerűség, ártatlanság, ami ebben a legényben él, ritka, még akkor is, hogyha ezek a tulajdonságok a kiválasztott mesehősöknél – a legkisebb királyfi vagy a szegény legény – megtalálhatók.
De Erős János valamiért több, mint ezek a mesehősök, hiszen egyidejűleg furfangos és tisztaszívű. Hatalmas erejét megpróbálja kihasználni a helyi kiskirály, a zsugori bíró, de nem tudja, mert a legényt ereje mellett friss józan esze is védi és minden ártó szándéktól távol tartja. Erős János mindvégig független és szabad tud maradni mindenféle kísértéstől. Se pénz, se hatalom nem érdekli. Õ egyszerűen azért jött a világra, hogy rendet csináljon, mindent a helyére tegyen, majd fütyörészve továbbálljon. Hatalmas ereje mellett az étvágya is óriási, és nagyon nagy életszeretet tombol benne. Minden olyan tulajdonsággal bír, amellyel a táltos gyerekek bírnak. Amerre jár, süt a nap, hiányában beborul az ég. Én ezt így látom és így láttatom.

Miért jelentékeny a gyerekek számára Erős János figurája, mit tanulhatnak tőle?

Nagyon fontos, hogy a gyerekek találkozzanak az élő Erős Jánossal, erős jánosokkal, hogy önmagukban is rátalálhassanak a táltos, bátor, igazszívű, rettenthetetlen énjükre. Õ más, mint a modern animációs filmek szenvtelen és túlrajzolt akcióhősei. Habár a magyar rajzfilmek közül a Jankovics Marcell-féle magyar népmesék nagyon szépen, tisztán és nagy tudással lényegítik meg ezt a világot. De a színház más, a színház több. A színházon keresztül élni kezd minden, lélegzik a deszka, hullámzik és megszólal minden porcikája a világnak. Nagyon örülök, hogy Orbán János Dénes ráérzett erre a történetre, a szereplőire és Erős Jancsira is, a főhősre. Nagyon jó figurákat formált, remek nyelvezettel írta meg a történetet, pörgő, a beszélt nyelvhez közel álló, mégis stílusos, irodalmi szöveg. Könnyű volt a színészeknek is megtanulni, könnyű kimondani, kellemes hallgatni. Jó humora mindnyájunkat inspirált munka közben. Jó csapatmunka volt, Erős János szerepében Urmánczi Jenő, a Bíróéban György László, Bírónéként pedig Giriti Réka alakítanak remekül. Úgy érzem, hogy sikerült olyan előadást színre vinni, amely minden korosztály számára mond valamit, és visszavezet minket a tiszta forráshoz, ahogy a népmesét emlegetni szokás.

A bemutató után milyen visszajelzéseket kaptál a gyerekektől?

A tavaly évadvégi előbemutatóra két olyan osztályt hívtunk meg, akik közül egyesek lassan kinőnek a bábszínházból: negyedikeseket és elsősöket. Elég sokat számít gyerekeknél ez a néhány év korkülönbség, gyakorlatilag három év alatt nagyon megváltoznak, egy nyolcéves már nem olyan, mint az ötéves. Mindkét csoportnak nagyon tetszett az előadás. Egy elsős kisfiú felállt szünetben és azt mondta, hogy amit látott, „olyan vagány” volt, hogy a második rész már nem lehet jobb.
Olyan színpadi hatásokat is próbálunk használni, amilyeneket eddig nem igazán: az élő tüzet, a fáklyafényt, a sámándobokat, az élőzenét. A paraván többször szétnyílik és látni engedi a színpad legmélyebb síkjában felépített dobpiramist. A kifeszített bőrökön mozgó árnyak játéka olvasható. A dobok egyszerre hangszerek és egy másik világ képeit felmutató kapuk. A színészek is jelmezben vannak, az alföldi csikósviseletre emlékeztető kék színű bő ingben, és gatyában, lajbiban, fekete kalapban. A mágikus elemek és a hétköznapi falusi élet képei olyan természetességgel keverednek, mint amilyen természetességgel tárja elénk őket a magyar népmese. Ettől aztán a bábelőadás hangulata egyedülálló, minden más színpadi műfajtól eltérő. A gyerekeket leköti az előadás, teljes lényükkel részt vesznek benne. A bábukat Epaminonda Tiotiu tervezte, a zenét Vencel Péter írta. A zene főként dobokra alapoz, egy-két furulya is megszólal ugyan, a bevezető dalban gitárt is használunk, de a dob a domináns. A sámándobokat Imre Vilmos Zoltán készítette. A muzsika különleges lüktetést, hangulatot visz az előadásba, ami szinte a révülésig vezet. A gyerekek erre nagyon könnyen rá tudnak hangolódni. Egy édesanya elhozta kétéves gyerekét az előadásra, akit még nem köt le teljesen a színpadi játék, de amikor a dobok megszólaltak pontosan úgy kezdett el táncolni, mint a sámánokat alakító színészek a színpadon.

Az Erős János előbemutatón kívül az elmúlt évadból mit emelnél ki jó tapasztalatként?

Örülök, hogy vagyunk. Örülök, hogy a szegényes kasszából sikerült pénzt kiszorítani erre a bemutatóra, mert nagyon kevés jut egy-egy premierre, ez is meghaladta a jóváhagyott költséget, ezért meg kell köszönnöm a vezetőség pozitív hozzáállását. Külön köszönet jár a Nemzeti Kulturális Alapnak, amiért a szerzői jogdíjak kifizetésével támogatta az előadás létrejöttét. Semmiképpen nem lenne elég az az összeg, amit a Megyei Tanács egy bemutatóra kiutal. Egy évadon belül egy nagyobb költségvetésű bemutatót engedhetünk meg magunknak. Az új előadásokat egyszerűbb, kisebb kivitelezésűre tervezzük, hogy azok költségvetéséből a megmaradó összeget tudjuk valahogy a nagyobb lélegzetű produkciók felé átirányítani, hogy valamiképpen kiegyenlíthessük ezt a sanyarú mérleget…

A szórványturné a kolozsvári Puck bábszínház egyik fontos célkitűzése. Idénre milyen terveitek vannak?

Próbáljuk az eddigi elgondolásainkhoz tartani magunkat. Erre az évadra az a tervünk, hogy Közép-Erdély szórványvidékeire tudjunk eljutni, hiszen ennek a tájegységnek vagyunk a középpontjában. Október első két hetében utunk a Szilágyságba és a Küküllő vidékére vezet Fodor Sándor Csipikéjével. Tavalyi turnénkon eljutottunk olyan helyekre is, ahol nagyon rég nem járt állami bábszínház. A Ludas Matyit adtuk elő Kőhalomban, egy református szórvány kollégiumban, ahol a környékbeli nehezebb sorsú gyerekek laknak és tanulnak. Nagyon nagy élmény volt. A Küküllő menti utunkból kellett egy nagyon nagy kitérőt tennünk Brassó felé, így késtünk is egy keveset, de a gyerekek megvártak, segítettek a díszletezésben, ott ültek végig, látszott, hogy nagyon fontos volt számukra az előadás. De voltunk Déván is a tavaly. Persze, szeretnénk több helyre is eljutni, mint például a csángók közé vagy a Brassó környéki szórványba, ahol a magyar iskolák megszűnőben vannak.

Idén milyen bemutatók, fontosabb felújított előadások lesznek műsoron?

Szeretnénk a Kincskereső kisködmönt felújítani. Móra Ferenc kisregényét Egyed Emese dramatizálta, Fekete Anetta kecskeméti bábtervező tervezte, zenéjét Kovács Gáborján szerezte, jómagam rendezem, és a bábszínház magyar társulatának színészei adják elő.
Októberben rajtol a Puck Nemzetközi Báb- és Marionett Fesztivál, amelyre többek között a pécsi Márkus színházat és a debreceni Vojtinát várjuk, de vendégünk lesz a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház magyar társulata is. Tavasszal szeretnénk H. C. Andersen Rút kiskacsáját is bemutatni, ez Rumi László vendégrendezésében lesz látható. Én is nagyon rég szeretnék egy Andersen-mesét rendezni, de mivel az is egy nagyobb költségvetésű produkció lenne, valószínűleg el kell halasztanom, hiszen sajnos nem lehet két egymás utáni évben két nagy előadást színre vinni, nem engedi meg a büdzsé. A vadhattyúkat szeretném színre vinni, ezt a különleges északi mítoszokból született romantikus germán mesét.
A jövő évad műsortervében fontosnak tartom, hogy kiegyensúlyozott arányban maradjon jelen a magyar népmese a kortárs irodalommal. Ami a mesék dramatizálását illeti, ragaszkodunk a kortárs írókhoz. Hála Istennek egy olyan városban élünk, ahol rengeteg jó tollú író és költő él, akik szívesen írnak a kolozsvári bábszínháznak, a gyerekeknek. Egyébként ez a Puck sajátossága. Sajnos sem a nagyváradi, sem a marosvásárhelyi bábszínháznál nem látok kitartó szándékot, ami a kortárs írókkal való műhelymunkát illeti. Nálunk Szilágyi Domokos, Bajor Andor, Palocsay Zsigmond, Sütő András, Kányádi Sándor, Győrffy Kálmán után megfordult Egyed Emese, Fodor Sándor, László Noémi, Orbán János Dénes, Szántai János. A közeljövőben Karácsonyi Zsoltot is szeretnénk meghívni.