Kéretlen levelek

Levélváltások, üzenetek tarkítják mindennapjainkat, reggeli szertartásaink része lett az első kávé, az első cigaretta mellett az elektronikus levelek megtekintése, a fontos küldemények kiválogatása, a kéretlen levelek eltávolítása. A politikában sem ismeretlen műfaj a kéretlen levél, Orbán Viktor biztosan tudna mesélni erről mostanában, amint aggódva lesi, mikor melyik jelentős politikustársa fejti ki írásban aggodalmait mindarról, amivel feltehetően tisztában van Magyarország egykor liberális, egykor demokrata miniszterelnöke. Aki kapott az új esztendőben szolidarizáló levelet is szövetségeseitől, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és Párt vezetőitől, hiszen ők semmi kivetnivalót nem látnak abban, ahogy a Fidesz él a 2010 tavaszán szerzett kétharmados többségével. Én megértem, hogy ezt kell mondaniuk, de nyilvánvaló szimpátiáik mellett talán maga Tőkés és Toró sem hiszi komolyan, hogy mindaz, ami Magyarországon történik, illetve az ország nemzetközi politikai és sajtós megítélésével, az néhány hatalmát visszasíró szocialista és liberális brüsszeli hisztériakeltésével lenne magyarázható. Akik ilyen ügyesen tudnák manipulálni, az ujjaik köré csavarni fél Európát, valamint „Clintonné nagyságos asszonyt”, azok aligha vesztették volna el úgy a legutóbbi választást, ahogy elvesztették. Addig persze a kormányfő nyugodtan alhat, amíg azt láthatja, hogy ellentábora megosztott és vezér nélküli. Pedig ellenzéki vezérnek lenni – s ezt a magyar kormányfő már többször is megtapasztalhatta – könnyebb és hálásabb feladat, mint az országot vezetni, különösen úgy, hogy a nehéz időkben a nemzeti együttműködés bent reked az erről szóló nyilatkozat díszkiadásaiban.

Tőkés Lászlótól egyébként a román államfő is kapott üzenetet nyílt levél formájában, az Európai Parlament leköszönő alelnöke az etnikai arányosság elvét javasolja bevezetni a romániai választási rendszerbe, magyarán azt, hogy a kisebbségi politikai indulókra ne vonatkozzék az ötszázalékos küszöb, részükre a számarányuk mértékében különítsenek el mandátumokat a parlamentben. A javaslat fogadtatása aligha volt kétséges. S tudom ugyan, hogy a grafomán szenvedélyt ilyen elméleti ötletelésekkel lehet ideig-óráig csillapítani, azért kíváncsi vagyok arra, a kezdeményező hogyan ültetné át a gyakorlatba az elképzelését a romák esetében, akik elméletileg Bukarestben is, Budapesten is rendelkezhetnének a törvényhozói mandátumok egytizedével.