Kedély, Borzont, Vona

„A bődületes marhaságok sajátossága, hogy üres lufiként el is zúgnak a semmibe. Most sincs ez másként. Vona sem hiszem, hogy komolyan gondolná a konfliktusvállalást, hogy a Betyársereg vagy a Legújabb Magyar Gárda élén megtámadja a szövetséges NATO-tagállamot. Színtiszta kampányduma ez, tömör, idézhető, felelőtlen.” Szűcs László vezércikke.

Megelégedéssel nyugtázhatjuk, hogy a román Külügyminisztériumban nem lustálkodnak a hétvégi ügyeletesek, a tárca villámgyorsan reagált Vona Gábor beszédére, mely a borzonti EMI-táborban hangzott el. A külügyben alighanem kialakult a nyári rutin, előbb júliusban kell készülni a tusnádfürdői szabadegyetemen Tőkés László legújabb verbális csemegéire, lásd az idei javaslatát a védhatalmi státusról, amit Magyarországnak illene gyakorolnia Erdély felett, majd vigyázó szemüket augusztusban a borzonti eseményekre kell vetniük, hátha valamelyik vendég mondani talál valamit, ami hirtelen felindulásból elkövetett bukaresti kommentárt érdemel. (S lehet ilyenkor a kommünikében ördögtől valónak tekinteni mindent, ami autonóm, kollektív.)

Az EMI-táborról sokan elmondták már: semmi köze a szélsőjobbhoz. Gondolom, a Magyar Gárda egyenruhájában zavartalanul sétálgató táborozók sem azok, csak nosztalgiáznak egy kicsit, hiszen Magyarországon ebben a viseletben nem mutatkozhatnának. A tábori viseletnél nagyobb feltűnést váltottak ki a Jobbik elnökének a szavai, aki szerint, ha a magyar érdek csak konfliktus vállalásával képviselhető, akkor a konfliktust is vállalni kell. Önmagában ez a mondat ártatlan kijelentésként is értékelhető, utalhat mondjuk némi vitára a Világbankkal, s nem hadüzenetként, ahogyan azt a román sajtó interpretálta. Ám Vona előzőleg úgy fogalmazott: „Nem fogunk lemondani arról a célunkról, hogy egyszer minden magyar egy hazában éljen.” S ne legyen semmi kétségük, az egy haza alatt aligha Európára gondolt a politikus, aki szerint pártja előbb vagy utóbb kormányra kerül Budapesten. A bődületes marhaságok sajátossága, hogy ilyenkor üres lufiként el is zúgnak a semmibe. Most sincs ez másként. Maga Vona sem hiszem, hogy komolyan gondolná ezt a konfliktusvállalást, hogy a Betyársereg vagy a Legújabb Magyar Gárda élén megtámadja a szövetséges NATO-tagállamot. Színtiszta kampányduma ez, tömör, idézhető, felelőtlen.

Figyelemre méltó, hogy a borzonti beszédet ismertető magyar nyelvű sajtótermékek – a román tiltakozás előtt – nem is ezt emelték ki, hanem Vonának egy másik mondatát, mely szerint, ha meg akarják szüntetni a Jobbikot, akkor valósítsák meg a programját. Hogy kire utalt ezzel, az nem derült ki, bár utalt rá, hogy a magyar kormány nemzetpolitikája a Jobbik programjából inspirálódott. Ez ellen a mondat ellen még nem olvastam tiltakozó közleményt.

Hogy Vona Gábor mikor és hogyan akar Romániával háborúzni, az nem kapott hangot a gyergyói hegyek között, tudjuk viszont, hogy a Jobbik népszerűsége hosszabb távon elmarad a pártvezetés reményeitől, s ami számukra még bosszantóbb, elmarad az MSZP támogatottságától. A rossz vicc az lenne, ha az MSZP addig erősödne, hogy a Fidesz csak a Jobbikkal együtt lesz képes 2014-ben megőrizni a hatalmat. Hogy mi a jó megoldás, azt ma senki sem tudja, a reális valami legkisebb rosszat megcélozni.