„Független vagyok, de nem pártatlan”

A sajtónak függetlennek, de nem pártatlannak kell lennie – vallja lapunknak adott interjújában Sabina Fati. Románia egyik legtekintélyesebb újságíróját a hazai média állapotáról, az államfőhöz való viszonyulásáról, a Provincia folyóiratról és a régiósításról Cseke Péter Tamás kérdezte.

Közel húsz éve dolgozik a román sajtóban. A Szabad Európa Rádiónál kezdte, az Evenimentul zileinél folytatta, jelenleg a România liberã napilap főszerkesztő-helyettese. Újságíróként melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb periódusa?

A Szabad Európa Rádiónál eltöltött idő volt szakmai szempontból a leghálásabb periódus: bármilyen témával foglalkozhattam, teljes függetlenséget élveztem. Akkori felettesem, Nestor Rateº mindig azt mondta: „mi függetlenek vagyunk, de nem pártatlanok”. Arra tanított, hogy soha nem lehetünk semlegesek, kell hogy véleményünk legyen arról, ami körülöttünk zajlik. A legnehezebb időszakom újságíróként 2003 végén kezdődött: ekkor zárt be a Szabad Európa Rádió bukaresti szerkesztősége, és ekkor szegődtem az Evenimentul zileihez. Ez a periódus nehéz, ugyanakkor számomra csodálatos volt. Azért volt nehéz, mert abban az időszakban, a Nãstase-kormány mandátumának utolsó évében az Evenimentul zilei volt tulajdonképpen az egyetlen országos ellenzéki napilap Romániában. Paradox módon a 2004 választások után, mikor az előzőnél demokratikusabb, liberálisabb politikai erők vették át a hatalmat Romániában, az Evenimentul zileinél bonyolódott a helyzet. Tulajdonosváltás történt a napilapnál, többedmagammal távoznom kellett a szerkesztőségből. A România liberánál kötöttem végül ki, ahol nagyon jól érzem magam, annak ellenére, hogy itt is volt egy-két tulajdonosváltás. Egyébként a Szabad Európa Rádiótól soha nem szakadtam el teljesen: továbbra is sugároz román nyelven Moldova Köztársaságban, és külsősként dolgozom még az adónak.

Hogyan alakult át a hazai sajtó tulajdonosi szerkezete ebben a húsz évben?

2005-től kezdődően az újságíróknak nagyon nehéz volt már megőrizniük a függetlenségüket. Ekkor kezdődött a román média „mogulizálódása”, trösztösödése, politikai érdekek szerinti felszabdalása. Manapság már szinte a teljes központi román sajtó az úgynevezett mogulok kezében van, akik elsősorban politikai, másodsorban gazdasági érdekeiknek rendelik alá a médiát.

Hogyan hatott ez a „mogulizálódás” az újságírói munkára?

Megkeserítette az életüket. Manapság már csak az írott sajtóban van nyoma némi függetlenségnek: nyomtatott formában még jelennek meg tényfeltáró anyagok, adatokra alapozott bíráló cikkek. Ezzel szemben az elektronikus sajtóban, elsősorban a médiát uraló hírtelevíziókban lassan már nem újságot írnak, hanem propagandát művelnek. A hírtelevízióban sugárzott bíráló műsorok sokszor megrendelt propagandaanyagok. Mivel a piacot manapság a mogulok uralják, az újságíró kénytelen „eladni a véleményét” valamelyiküknek.

Ezek szerint ön is „eladta a véleményét” Dan Adamescunak, a România liberã tulajdonosának?

Nem hinném, hogy Adamescut mogulnak lehetne nevezni. Egyetlen napilapot és néhány réteglapot birtokol, igen kicsi a részesedése a román médiapiacból. Nyugatról jött üzletember, aki egy nagy német sajtótröszttel, a WAZ-zal együtt megvásárolta a România liberát. Amikor 2008-ban a WAZ kivonult Romániából, kissé bonyolódott a helyzet a napilapnál. Ugyanabban az időszakban egyébként más külföldi trösztök is kivonultak a román sajtópiacról.

Miért menekült a román sajtóból a külföldi tőke?

Az biztos, hogy a WAZ a németországi gazdasági válság hatására mondott le több külföldi érdekeltségéről. Vannak azonban más tényezők is. Romániában még mindig balkániak a piaci viszonyok, és ha ezekhez a külföldi befektető nem tud alkalmazkodni, elhagyja az országot. Egy részük azonban alkalmazkodott: megtanulni kétes utakon, kenőpénzzel üzleteket kötni.

Álom marad a független sajtó Romániában?

Én nem mondanám azt, hogy egyáltalán nincs független sajtótermék az országban. Ide sorolnám a România liberát, a HotNews portált…A mi napilapunk független olyan értelemben, hogy senki nem szabja meg az újságíróknak, miket írjanak. Ez nem jelenti azt, hogy pártatlanok vagyunk, hanem azt, hogy szabadon megírhatjuk a véleményünket, a mi napilapunknál nincsenek tabutémák.

Éppen a România liberát és a HotNews-t éri a legtöbb támadás amiatt, hogy közel áll az államfőhöz. Az írásai alapján Önről is az a közkeletű vélekedés, hogy Traian Bãsescu feltétlen híve...

Ezt azok állítják, akik nem olvassák az írásaimat, ugyanis gyakran bírálom az államfőt. Sőt, nem is emlékszem arra, hogy valaha is dicsértem volna. Támogattam azonban az igazságszolgáltatás függetlensége melletti kiállását, a kommunizmus elítélését, ahogyan felkaroltam Monica Macovei igazságügyi reformját, az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozását is. Ilyen értelemben valóban „böszista” újságíró vagyok és ezt a címkét szívesen vállalom. De nem támogattam minden lépését. Többször bíráltam a Koszovó ügyében kinyilvánított álláspontja miatt. Soha nem értettem, hogy Románia a többi EU-tagországhoz igazodva miért nem ismerte el Koszovó függetlenségét. Kritizáltam Bãsescu nacionalista kirohanásait is.

Támogatta azt is, ahogyan az államfő gyakran a sajtóhoz viszonyult?

Szerintem sem találta meg mindig a megfelelő hangot a sajtóval, sokszor az elnöki hivatal kommunikációért felelős alkalmazottjai a hibásak ezért. Ám a kommunikáció terén is sokat fejlődött az államfő, igyekszik megtalálni a közös hangot Románia összes polgárával. Ne feledjük, hogy Bãsescu Románia első olyan elnöke, aki a Ramadán idején a romániai muzulmánoknak elküldi jókívánságait, és a katolikus ünnepekről sem feledkezik meg soha. Õ az első román államfő, aki rendszeresen ellátogat a Székelyföldre, hogy a helyszínen tapasztalja meg, miként gondolkodnak a székelyföldi magyarok. A sajtóval való kommunikációjára visszatérve: Bãsescu tevékenysége sokkal átláthatóbb a kormányfőénél. Victor Ponta úgy ment el szabadságra, hogy senki sem tudja, hová és milyen pénzből utazott. Hihetetlen, hogy egy demokratikus országban a miniszterelnök nem mondja meg, hol tölti a vakációját, s milyen pénzből nyaral. Átlátható kormányzású jogállamban egy kormányfő nem tűnhet csak úgy el.

Az államfőnek több mint egy éve van hátra a második mandátumából. Ha meg kéne vonni a két mandátum mérlegét, ön szerint pozitív vagy negatív irányba billen el a mutató?

Bãsescunak van egy jó tulajdonsága, amely egyben a hibája is: csak háborús környezetben tud igazán megnyilvánulni. A legnagyobb eredményeit és sikereit ellenfelekkel konfrontálódva érte el, békeidőben nem képes látványos lépésekre, talán azért nem, mert hivatásos katona. A politikai konfliktusok sorra hozták a diadalokat számára. Sikerült több olyan álláspontját érvényesítenie, amelyek az ország javára váltak: az Egyesült Államokkal kötött partnerség, a korrupcióellenes közdelem, a szekus dossziék nyilvánosságra hozatala. Amit a szemére lehet vetni, az az, hogy megosztotta a román társadalmat, folyamatos békétlenséget szült. Úgy tűnik azonban, hogy ki akarja köszörülni a csorbát, azt szeretné, ha az ország kettéosztottsága a mandátuma végére megszűnjön. Nem tudom, sikerül-e ez a próbálkozása. Tény, hogy ezen a nyáron sorra keres fel vidéki településeket, különböző népünnepélyeken vesz részt, és mindenütt kedvezően fogadják. Városokban ezt még szerintem nem meri megtenni. Urbánus környezetben sokkal nehezebb a face-to-face kommunikáció. Még van szűk másfél éve, hogy „békéltető hadműveletének” a végére érjen.

A magyar olvasók számára Sabina Fati neve onnan is ismert, hogy tagja volt egy közös román-magyar fórum, a Provincia folyóirat szerkesztőbizottságának. Miért szűnt meg a lap?

A folyóiratot az a szándék hozta létre, hogy közösen beszéljünk az erdélyi magyarok és románok gondjairól, keressük meg a közös célkitűzéseinket és oszlassuk el a nézeteltéréseinket. Azt is szerettük volna, hogy a mindenkori bukaresti kormány ne szorítsa gazdasági szempontból sem háttérbe Erdélyt. Időközben Romániának volt két erdélyi miniszterelnöke is, Victor Ciorbea és Emil Boc, tehát valamelyest javult a helyzet ezen a téren. Én nem azt mondom, hogy egy Provincia-típusú kezdeményezésre többé már nincs szükség, de a mostani romániai állapotok össze sem hasonlíthatóak a kilencvenes évek végével. Azóta Románia belépett az EU-ba, a romániai magyar kisebbség szinte az összes jogát kivívta az országban. Tény, hogy Erdélyben történelmi hagyománya van a régió függetlenítésére való törekvésnek.

Köztudott, hogy az erdélyi magyar közösség ellenzi a Ponta-kormány régiósítási terveit. Mennyire legitim ön szerint a székelyföldi magyaroknak az az igénye, hogy egy Hargita-Kovászna-Maros megyéből alkotott régióban éljenek?

Mindenütt Európában a történelmi régiók határai mentén alakították ki a fejlesztési vagy közigazgatási régiókat. Nem értem, miért kellene ennek Romániában másként történnie. Romániában is vannak történelmi régiók: Erdély, Moldova, Olténia, Dobrudzsa és a többi. Nem értem, miért kellene mesterséges határokat húzni.

Egyáltalán lesz valami a régiósításból és az alkotmánymódosításból a Ponta-kormány mandátuma alatt?

Nehezen hinném. A kormányok a nagy reformokat rendszerint a mandátum első évében szokták végrehajtani, utána a választások közeledésére összepontosítanak, ennek függvényében hozzák meg intézkedéseiket. Romániában az idei az az év, amikor ezeket a reformokat végre lehetne hajtani. Jövőre EP-választások lesznek, új államfőt kapunk, utána a parlamenti választásokra készülünk. Romániában nem is volt komoly közvita arról, hogy miként kellene módosítani az alkotmányt, egyáltalán szükség van-e az alaptörvény módosítására. Beszéltem nemzetközi tekintélyű alkotmányjogászokkal, akik szerint az alkotmány módosítása fölösleges, mert az eddigi alkotmánybírósági határozatok feloldották már azokat a dilemmákat, amelyeket az alaptörvény szövegének értelmezése jelentett. Ugyanez a helyzet a régiósítással is: egyáltalán szükség van közigazgatási reformra? Van erre igény? Ha igen, akkor fel kell tenni azt a kérdést: hogyan lehet úgy megvalósítani, hogy ne a fejlődés akadálya legyen, ne plusz bürokráciát jelentsen.

Történt egy különös incidens a napokban Csíkszeredában: Ráduly Róbert polgármester megkergette, majd a rendőrség kezére adta a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) azt az alkalmazottját, aki hetekig megfigyelte és fényképezte (lásd keretes írásunkat). Számomra furcsa volt, hogy ez pénteken történt, de a központi román sajtó csak a rá következő kedden foglalkozott az üggyel, elsőként éppen a România liberã. Mi lehet a késés oka?

Elsősorban az, hogy a központi román sajtóban dolgozó újságírók nem tudnak magyarul, és nem is igazán követik azokat az eseményeket, amelyek Bukaresten kívül történnek. A főváros a sajtó szempontjából olyan, mint egy nagy kocsma, ahol a vendégek átbeszélik a helyi ügyeket. A bukaresti újságírót sajnos nem érdekli, mi történik a környezetében, Szerbiában vagy Magyarországon, esetleg Moldovában, mert közvetlenül nem érintik az ottani történések. A másik ok még prózaibb: a hazai hírügynökségek Székelyföldön akkreditált tudósítói nem adtak hírt a csíkszeredai incidensről.

Miként lehetséges, hogy a SRI szóvivője elismerte, hogy a titkosszolgálat alkalmazottjáról van szó?

Nem igazán tehetett másként, mert előbb-utóbb kitudódott volna, és az nagyobb kárt okozott volna az intézménynek. A SRI egyébként sokat változott az utóbbi időben, a kommunikációs osztályon is végbement egy fiatalítás, nyitottabbá vált ilyen szempontból ez a titkosszolgálat. Ilyen incidens még nem történt az EU-tag Romániában, és valóban megdöbbentő a hír, hogy a SRI-nek manapság még vannak olyan alkalmazottai, akik politikai rendőrségi tevékenységet folytatnak. Ezért mondhatta azt a szóvivő, hogy igen, a mi alkalmazottunk, de nem küldetést teljesített, nem munkaidőben fényképezte Rádulyt.

Nem nevetséges ez a kijelentése a szóvivőnek?

Én nem zárnám ki azt, hogy a szóvivő igazat mondott. Nem hiszem, hogy a SRI fel tudná vállalni egyes alkalmazottai politikai rendőrségi tevékenységét. Nem mondom, hogy ilyen jellegű tevékenység nem zajlik Romániában, de nem a SRI-nél. Az én elméletem az, hogy ez a tiszt csak provokálni akarta Csíkszereda polgármesterét, nem megfigyelni. Arra volt kíváncsi, meddig bírják Ráduly idegei, és nem hiszem, hogy ezt a SRI felhatalmazásával tette.