Vízióra lehet pártot építeni

„Be kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a különböző tőkés elitek meccseljenek egymás között négyévente, nem a nemzeti meg a nemzetközi nomenklatúra burzsoáziának kéne irányítani ezt az országot, hanem a magyar embereknek, mi erre szerződtünk.” Schiffer Andrást, a Lehet Más a Politika (LMP) társelnökét Tasnádi-Sáhy Péter kérdezte.

Idén Ön is ellátogatott Tusványosra. Milyen tapasztalatokkal tért haza a rendezvényről?

Először jártam ott, és nagyon örülök a meghívásnak, illetve, hogy eleget tettem neki, függetlenül az előre jósolható politikai felhangoktól. Egészen lenyűgöző tapasztalat volt, Magyarországon nehezen lehetne egy olyan fesztivált csinálni, ahol egyszerre van jelen több ezer fiatal, de vannak tartalmas beszélgetések is. Szerintem, ha valaki elmegy Tusványosra, akkor ezt látja először, és nem az jut eszébe, hogy ez egy ilyen vagy olyan párti rendezvény lenne.

Mennyire ismerik Önt Erdélyben? Sokan megszólították a tömegben?

Fogalmam sincs, nem végeztem közvélemény-kutatást. Ahogy sétáltam befelé, több fiatal felismert, és a politizáló közönség körében bizonyára okozott is meglepetést, hogy ott vagyok, de ezek inkább pozitív jelzések voltak.

Emlegetett bizonyos „előre jósolható politikai felhangokat”. Azokra a kritikákra gondol, hogy egyesek szerint az LMP a Fidesz felé közeledik az utóbbi időben?

Igen, pontosan erre a fóbiás politizálásra gondolok, ami szerint egyszer az SZDSZ utódpártja vagyunk, aztán meg a Fidesz segédcsapata. Szeretnénk ebből kimaradni. Elmebeteg dolognak gondolom, hogy a nemzetpolitika a jobboldal felségterülete lenne. Tusványos tudtommal az egyetlen olyan nemzetpolitikai esemény a Kárpát-medencében, amely több ezer embert megmozgat, és jelentős erővel bír a nyilvánosságban, szerintem teljesen természetes, hogy bármely magyar politikai erő képviselői jelen legyenek, pontosabban nagyon jó lenne, ha az lenne. Szerintünk ki kéne szállni ebből a szimbolikus háborúból, ami a huszadik századi Magyarországról szól: a Trianonról való emlékezés nem a jobboldal privilégiuma, a roma holokauszt pedig nem a liberálisoké vagy a baloldalé.

Tehát azok a vádak, hogy az LMP a Fidesznek gyűjt szavazatokat, teljesen igaztalanok.

Igen, az ilyen kijelentések részben gonoszságból, részben ostobaságból, esetleg a kettő elegyéből fakadnak. A jelenlegi parlamenti pártokkal, valamint a 2010 előtti erőkkel bármiféle politikai kooperációt kizárunk.

Kívülállóként beszél mind a két politikai oldalról, ebből viszont következik a kérdés: hogy definiálná a mostani – kiválás utáni – LMP-t?

Én a mindenkori LMP-t egy globalizációkritikus, ökopolitikai pártnak definiálom, amely kezdetektől fogva azzal a küldetéssel lépett fel, hogy kívül kíván maradni mind a kulturális jobb-, mind a kulturális baloldalon, a szekértábor küzdelmeket hátrahagyva.

Mostanában két érdekes név bukkant fel az LMP környezetében, gondolok itt Ángyán volt vidékfejlesztési államtitkárra, aki belsősként fogalmazott meg nagyon erős kritikát az új földörvénnyel kapcsolatban, majd ki is lépett a Fideszből, illetve Hadházy Ákos szintén ma már független szekszárdi helyi képviselőre, aki tulajdonképpen a trafikbotrányt kirobbantotta. Mit lehet tudni az LMP-hez való viszonyukról?

Ángyán Józseffel már a Védegyletben együtt dolgoztam, az LMP szakpolitikusai pedig államtitkár korában is együttműködtek vele a vidékfejlesztési stratégia kidolgozásában, tehát eredendően jó a kapcsolat, az utóbbi hetekben-hónapokban, független képviselőként pedig elég szorosan együttműködünk.

Ez akár azt is jelezheti, hogy az LMP elmegy egy ökológiailag rendkívül érzékeny kisgazda, vagy legalábbis kisgazdaságokat védő irányba?

Nem elmegyünk ebbe az irányba, az LMP eddig is egy olyan ökopolitikai párt volt, amelynek kezdetektől fogva nagyon fontos célkitűzése, hogy Magyarországon változzon meg a birtokszerkezet 15-20 éven belül. Mindig kiálltunk a családi gazdaságok, a kisbirtok védelme mellett, a nagyüzemekkel, oligarchákkal szemben.

Hadházy képviselő úr pedig valahogy úgy fogalmazott, hogy van egy lámpás a parlamentben, Schiffer András…rajta keresztül esetleg hatékonyan lehetne kommunikálni a Fideszben csalódott szavazókkal, hisz mindenki rájuk vadászik.

Nézze, ez egy nagyon hosszú folyamat, nem úgy működik, hogy valaki csalódik egy pártban, másnap, vagy következő hónapban pedig behúzza az x-et egy másikra, ha a közvélemény-kutatók megkérdezik. Ráadásul a Fidesz egy rendkívül zárt rendszer, nagyon kevés olyan figura van a politikai palettán, mint a fent említett két képviselő. Viszont természetesen megtisztelő a minősítés és nagyon remélem, sokakhoz elér a hangunk, akik úgy gondolják, hogy nem erről volt szó 2010 tavaszán.

Nemrégiben az Önökhöz köthető Ökopolisz Alapítványnak volt egy rendezvénye, ahol az előbb említett két képviselő mellett olyan nevek szerepeltek a felszólalók között, mint Róna Péter vagy Sólyom László, és a beszámolók alapján úgy tűnik, kifejezetten mély szakmai előadások, beszélgetések hangzottak el. Erre egy bizonyos réteg felkapta a fejét, de nem lett átütő hírértéke, hogy itt talán formálódik egy csapat…

Én ezzel erősen vitatkoznék, mert szerintem elég nagy nyilvánossága volt ennek a rendezvénynek, legalábbis pontosan úgy alakult, ahogy terveztük. Senki sem gondolta, hogy a bulvársajtó címoldalán fog szerepelni, de ahol kellett, ott kellő erővel megjelent, és egy számunkra nagyon fontos véleményformáló közegben, ahogy mondta, sokan felkapták a fejüket.

Én olyan megközelítésben tettem fel a kérdést, hogy közmegegyezés alapján 2014-ben 2,5 millió szavazó kell a Fidesz legyőzéséhez, amely mögött áll egy tömeg, akikkel a vezetőjük roppant egyszerű, zsigeri jelszavakkal kommunikál nagyon hatékonyan. Hogy lehet, mondjuk egy Ökopolisz rendezvény tanulságait könnyen érthető üzenetekké formálni?

Egyrészt szerintem az az üzenet, hogy a föld legyen azé, aki megműveli, eléggé könnyen felfogható. A Fidesz sem populista jelszavakkal indult a ’94-es szerény választási eredmény után, hanem olyan értelmiségi találkozókkal kezdett építkezni, és vált fokozatosan a legerősebb párttá, mint a mi rendezvényünk. A nyilvánosság nem kizárólag leegyszerűsített demagóg blablákból áll, hanem egy nagyon is bonyolult szerkezet, aminek az ilyen értelmiségi találkozók, polgári fórumok is fontos részét képezik.

Ez bizonyára így van, csakhogy az értelmiség érzékelhetően nincs jó állapotban, például a – bár jócskán elvontan megfogalmazott – erősen antidemokratikus alkotmánymódosításokkal szemben sem sikerült látható ellenállást gyakorolni.

Orbán Viktor pontosan kalkulált azzal, hogy az önkényuralmi törekvések nem fognak komoly ellenállásba ütközni, jórészt azért, mert a társadalom végletesen kiábrándult abból a politikai elitből, ami az országot vezette a rendszerváltás óta, kiábrándult a rendszerváltás utáni Magyarország teljesítményéből, illetve a jogállami keretekből, szóval a jelenlegi helyzetnek az eddigi kormányzati ciklusok jócskán megágyaztak. Ez nagyon szomorú, és jó lenne, ha a hatalom minden olyan intézkedésnél, mint például az Alkotmánybíróság jogkörszűkítése, komoly ellenállásba ütközne, de nagyon sok embernek az a tapasztalata, hogy ezek az intézmények, alkotmányos keretek, nem védték meg az egzisztenciájukat, nem védték meg az országot a kifosztástól, így mindenki leginkább a saját túléléséért küzd.

Az viszont érdekes lehet, hogy miként lehet az antidemokratikus intézkedésekkel szembeni tiltakozásra pártot építeni, ha az ellenállás érdeklődés hiányában elmarad?

Nem tiltakozásra kell pártot építeni, hanem egy vízióra. Azt kell tudni bemutatni, hogy a fennálló problémákra az Orbán Viktor kínálta recept nem felel meg, veszélyezteti az ország érdekérvényesítő pozícióit. Alkalmatlan arra, hogy akár a jövedelemkiáramlást, akár az ország függőségét bármi módon csökkentse, alkalmatlan arra, hogy emelkedő pályára állítsa a nemzetet, mert az általa meghirdetett munka alapú gazdaságkoncepcióval Magyarország összeszerelő nemzet marad. Mi ezzel szemben tudásalapú társadalomról beszélünk, véget kívánunk vetni annak a gyakorlatnak, hogy a hatalom az olcsó, képzetlen munkaerőt odadobja a külföldi tőkének. Be kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a különböző tőkés elitek meccseljenek egymás között négyévente, nem a nemzeti meg a nemzetközi nomenklatúra burzsoáziának kéne irányítani ezt az országot, hanem a magyar embereknek, mi erre szerződtünk.

A Fideszben egyértelmű a helyzet, a baloldalon képviselő- és miniszterelnök-jelölteken vitatkoznak, az LMP hogyan készül 2014-re?

Év végéig a 106 körzetben szeretnénk a jelöltállítást befejezni.

Hogy viszonyulnak a külhoni szavazópolgárok ügyéhez?

Tudomásul vesszük, bár a döntéssel nem értettünk egyet. Véleményünk szerint egy politikai közösség ügyeibe, értem itt például a közlekedés, egészségügy, nyugdíjbiztosítás, adózás témaköröket, azok szóljanak bele, akik a döntések következményeit viselni fogják, akiknek az ország területén van a lakhelyük. A jelen helyzetben viszont nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyarországi lakcímmel nem rendelkező kárpát-medencei magyar állampolgárok tájékozódjanak a pártok által kínált programokról, amennyiben élni kívánnak a választási jogukkal, a magyarországi pártoktól pedig szerintünk jókora mértéktartás várható el. Nem kívánjuk a kampányunk súlypontját áthelyezni Erdélyre, nem csak szavazatmaximalizálási okokból, hanem mert ártanánk vele az ottani magyarságnak, viszont olyan kérdésekben, mint a regionalizáció vagy Verespatak ügye, a kül- és belhoni magyar szervezeteknek egységes kellene fellépniük.

Önöknek volt egy alternatív javaslatuk a külhoni magyarok bevonására a döntéshozatalba.

Igen, azt javasoltuk, hogy legyen egy úgynevezett Nemzeti Összetartozás Tanács, közjogi jogosítványokkal. Magyarán olyan, akár a költségvetést is érintő kérdésekben, amik a nemzetpolitikára vonatkoznak, legyen erős beleszólása a külhoni magyarságnak választott képviselőiken keresztül, viszont ez nem jelentene teljes körű parlamenti képviseletet, az előbb elmondott okokból kifolyólag.