Játék és szenvedély

„Van abban valami tragikomikus, hogy a közel egy évtizede tartó államelnöksége utolsó hónapjaiban nem kipróbált politikai ellenfelei keserítik meg Traian Bãsescu életét, hanem saját öccse, a nem minden alap nélkül kicsit gügyécskének tartott Mircea.” Szűcs László vezércikke.

Van abban valami tragikomikus, hogy a közel egy évtizede tartó államelnöksége utolsó hónapjaiban nem kipróbált politikai ellenfelei keserítik meg Traian Bãsescu életét, hanem saját öccse, a nem minden alap nélkül kicsit gügyécskének tartott Mircea. Aki azért annyira nem volt tökkelütött, hogy ne próbált volna némi készpénzre váltani családi kapcsolatát. Tényleg azt gondolta, hogy az ilyesmi működhet. Lehet, hogy Romániában az ilyesmi tényleg működhet?
Az feltehetően nem bizonyosodik be, hogy az elnöknek volt-e tudomása a Bercea/Anghel família eurószázezreiről, amivel az unokatesót leszúró papát ki kellett volna hozni a börtönből, netán kapott is ad absurdum a piszkos pénzből. Aligha. Õ ennél valóban okosabb, nem élte volna túl hivatalában ezt a tíz esztendőt. Éppen ezért azt is jól tudja, mennyi kárt képes okozni neki ez a történet. (Amúgy hitelesen jelzi, mennyire elfogyóban van a levegő az államfő körül, hogy még az általa összerakott Udrea-féle párt, a PMP államfőjelöltje, Cristian Diaconescu is arról beszélt legutóbb, hogy az országnak most nem olyan játékos elnökre van szüksége, mint amilyen az eddigi.)
Ám Bãsescu elnök nincs egyedül.

Ne feledjük, politikusok, s a jog emberei sorra vállaltak keresztapaságot a tisztességes munkával feltehetően soha egy banit nem kereső multimilliomos maffiavezér kérésére.

S ne feledjük azt sem, hogy a független román bíróság nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy az ócskavaskirály analfabétaként szerzett jogosítványt. Nyilván arra a bíróra is jutott egy cuki keresztgyerek, s egy nagy buli a giccses palotában.
Nem tudom, van-e a háttérben bármiféle összefüggés a Mircea-féle szerencsétlen ügy és az őszi elnökválasztás között. De az biztos, hogy befolyásolná a következő hetek történéseit, ha valami újabb kínos fejlemény nyomán Bãsescu mégis belebukna ebbe a zavaros zsarolási ügybe. Hiszen akkor az elnökválasztásig kellene egy ideiglenes államfő, márpedig ezt a szerepet az alkotmány szerint Cãlin Popescu Tãriceanu, a szenátus elnöke játszaná, aki máris jelentést kért a történtekről a Román Hírszerző Szolgálattól. Mint egy igazi elnök. Csak el ne higgye, hogy máris az. De ha tényleg így történne, az egyértelműen Ponta esélyeit növelné, feltéve, ha valóban ő lesz a baloldal jelöltje.
Érdekes módon az első lelkesedés múltán Ponta már nem erőltetné Bãsescu lemondását, mondván őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Az RMDSZ politikai alelnöke szerint egy ilyen lemondás egyenesen politikai instabilitást okozna az országban. Tegyük hozzá, bizonyos szempontból az is instabilitás, ha az államfő a helyén marad decemberig. De arra se fogadjunk, hogy az elnöki palota új lakójának ne lenne majd ugyanennyi kedve a hatalmi játszmákhoz. Az ilyes játékszenvedély mintha a tisztség megszerzésével azonnal megfertőzné közjogi méltóságainkat.