Hármas sípszóra várva

Remélem, a labda az új koalíció pályáján, játékosai előtt pattog, s azért szurkolok, hogy a novemberi választásokig elfogadható színvonalon kormányozzanak. Hogy az elnöki megnyilatkozásokra mind kevesebb, tér, levegő jusson. Labda nélkül, sértetten álldogáljon a maga térfelén. Szűcs László vezércikke.

Ugyan nem rendelkezem megbízható adatokkal, de merem feltételezni, hogy lapunk olvasóinak döntő többsége nem látogatja rendszeresen a romániai labdarúgó bajnokság élvonalbeli mérkőzéseit. Pedig egy-egy rangadón – különösen a kolozsvári vasutas csapat részvétele esetén – módjukban állna megtapasztalni azt a gyűlölettől átitatott magyarellenességet, ami a magyar fociban egészen más üzenetekkel, rigmusokkal, de hasonló hőfokon van jelen. Ez a közeg valamelyest a közhangulat lakmuszpapírja is, ha valamely politikai szereplő a magyar (székely) gumicsontot dobja a mind mélyebb színvonalra zuhanni képes hazai bulvármédia elé, az öltönyös, nyakkendős, kerek mondatokba fogalmazott gusztusos üzenet a csilivili tévéstúdiókon át hamarosan a stadionokban bukkan fel a futballhuligánok esztétikai elvárásaihoz alkalmazkodva. Ezt az üzenet-továbbító szerepet játszotta el a múlt héten a köztársaság elnöke, aki a nagykoalíció szétesése, az új, négypárti kormány összeállása apropóján szinte kizárólag a téma magyar vetületeit, illetve a románokra leselkedő veszélyeket domborította ki sajtómegjelenései alkalmával. S utána volt képe derűsen odaszólni a kabinet eskütétele után a kipróbált szövetségeshez, üdvözölve újabb szerepvállalásukat. Az az egy jó a demokráciában, hogy a leghülyébb elnöknek is lejár egyszer a mandátuma.

Tegyük hozzá, vannak jelei a normalitásnak is, a Steaua futballcsapat minapi kolozsvári meccsén a játékvezető nem átallotta megállítani a labdát, hogy a bukaresti játékosok, vezetők hallgattassák el a magyarok elüldözésének ismert rigmusát ordibáló bukaresti vendégdrukkereket.

Vannak ilyen egyszerű megoldások: amíg nem biztosítottak a civilizált körülmények, nem játszunk tovább. De szép is lenne, ha a kedves sípmester besétálna egy délelőtt a Cotroceni-palotába az őrök tisztelgése mellett, udvariasan bekopogna az államfő dolgozószobája ajtaján, odalépne íróasztalához, köszönne, s felmutatna a zavartan mosolygó Bãsescunak egy sárga lapot. Majd hozzátenné: rendeletalkotási, kommunikációs lehetőségeit mindaddig szünetelteti, amíg nem szavatolja, hogy a tisztségéhez illő elfogulatlansággal kezeli országa minden polgárát.
A kolozsvári meccs napján egy másik érdekes bírói döntés is született, az Alkotmánybíróság a tavalyi holland-magyar meccsre emlékeztetve 8–1 arányban utasította vissza a III. Ponta kabinet törvényességét megkérdőjelező ellenzéki beadványt. Remélem, a labda ezután tényleg az új koalíció pályáján, játékosai előtt pattog, s ha másért nem, azért szurkolok, hogy a novemberi választásokig elfogadható színvonalon kormányozzanak. Azért, hogy az elnöki megnyilatkozásokra mind kevesebb, tér, levegő jusson, labda nélkül, sértetten álldogáljon a maga térfelén, várva meccsének végén a hármas sípszóra. Hosszabbítás nélkül.