Gyorsabban, erősebben, magyarabban

2015. 06. 23. 17:32

Beláthatatlan lehetőségeket kínál az ismét szárba szökkent magyar olimpia gondolata. Hogy Budapest valóban megrendezi-e kilenc év múlva a játékokat, az feltehetően másodlagos. A lényeg, hogy mostanában erről beszéljenek. Szűcs László jegyzete.

 

Felszállt Budapesten az öt fehér füstkarika: a magyar főváros – tervezett vidéki helyszínekkel kiegészülve – ismét olimpiát kíván rendezni, ezúttal 2024-ben. Méghozzá takarékosat és nyereségeset. Több esély inkább arra mutatkozik, hogy mire 2017-ben Peru fővárosában dönt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a huszonnégyes házigazdáról, addig több milliárd forintot sikerül majd eredményesen elkölteni pályázatosdira. De ahogy a régiek mondanák, csak az nem rendez olimpiát, aki nem pályázik. Ha pedig mégis nyerő lesz a pesti pályázat (mondjuk egyebek közt Rómával, Hamburggal, Bostonnal kellene eredményesen vetélkedni), akkor első becslésre 774, valójában messze több mint ezermilliárd forint feletti összegbe kerülnek majd a takarékosan visszafogottnak ígért Játékok. A budapesti fővárosi közgyűlés – fideszes, szocis, jobbikos többséggel meghozott – döntése rekordgyanús gyorsasággal született ahhoz képest, hogy Schmitt Pál egy május végi rendezvényen pendítette meg újra az olimpiarendezés gondolatát. Feltehetően ekkor már gőzerővel írták azt az ezerháromszáz oldalas tanulmányt, amit teljes egészében nem is hoznak nyilvánosságra, nehogy a riválisok abból puskázzanak, plagizáljanak. Az mindenesetre a publikus változatból is feltűnhet a versenytársaknak, hogy Budapest a londoni költségek kevesebb mint egytizenötödéből szervezne olimpiát.

Érdemes viszont eljátszani a gondolattal, milyen sportágak kerülhetnének be a programba, amennyiben Limában a sors különös szeszélye folytán mégis a fapados magyar pályázat lesz a nyerő. Ugyanis a rendező országoknak (pontosabban városoknak) jogukban áll néhány, helyben különösen népszerű sportágat beemelni a kínálatba. Az öt év múlva esedékes tokiói olimpiára esélyes bekerülni a karate vagy a görkori, igaz, a japánok másik szeme sír, ugyanis első körben a javasolt olimpiai sportágak közül a rostán kihullott nemzeti büszkeségük, a szumó.

Magyarország javasolhatná például a teremfocit, egyfelől ebben jeleskedik az ifjú külügyminiszter, másfelől futsalban még a székelyföldi csapatok is versenyképesek, úgyhogy a határok feletti nemzetegyesítés is megkapná a magáét. Lehetne új olimpiai sportág az egyéni és csapat kerítésmászás is (a japánok a falmászást preferálnák), hamarosan gyakorlásra alkalmas lesz a teljes szerb-magyar határ, bár attól tartok, az idegenlégiósok jelentősebb tapasztalatot szereznek ezen a szeren. Nagyobb az esély a jó magyar szereplésre, ha egyféle sport-hungarikumként a mutyi kerül be a játékok programjába. Nincs nap, hogy a hírekben ne bukkannának fel régi vagy új mutyi-virtuózok. Mindenekelőtt ki kellene dolgozni a mutyi, mint versenysport szabályrendszerét, pár milliárdért több cég is szívesen vállalná a feladatot fölösleges közbeszerzés nélkül is. (Kosárlabdában viszont hagyni kellene érvényesülni a sikerre éhes román válogatottat, mely az addig remélhetőleg teljesen felépülő Victor Ponta vezetésével az aranyérem fő esélyeseként lépne a palánkok alá.)

És akkor már csupán egy lényegi kérdés marad: ki kormányozza Magyarországot és/vagy Budapestet kilenc esztendő múlva? Addig ugye lefolyik a Dunán még két parlamenti választás, jó eséllyel az is előfordulhat, hogy egy néhány esztendős jobbikos kitérő után – a Vona-kabinet emlékezetes országlását követően – a lassan magára találó baloldalt megelőzve harmadszor is visszatér Orbán, hogy saját kézzel gyújtsa meg a lángot az időközben az ország új fővárosává avanzsált felcsúti arénában.

 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!