Dupla vagy semmi

2011. 06. 23. 12:40

Ha valaki akár csak pár hete azt mondja, hogy a bukaresti kormánykoalíció léte azért kerül a legnagyobb veszélybe, mert a vitázó felek nem bírnak megegyezni arról, hány megyéje is legyen Romániának, az illetőt minimum kinevetik, esetleg beutalják valamelyik pompásan decentralizált kórház pszichiátriájára. Most pedig mit látunk: folyik a szám- és nyilatkozatháború, hogy nyolc avagy tizenhat legyen, minek is nevezzék őket, s persze az ellenzék is előállt a maga közigazgatási verziójával, mert ugye nekik is nyolc, csak másképpen. Megegyezés viszont nincs, kompromisszum sem körvonalazódik. Hogy is tenné, hiszen itt nem erről szól a történet.

Ez a mostani helyzet sokkal egyszerűbb, mint amit a látszat mutat; meggyőződésem, a fene sem gondolja komolyan, hogy itt az ország olajozott területi, adminisztratív működtetésének a részletei lebegnének a vitázók lelki szemei előtt. A szitu más. Van ugye egy határidőhöz kötött, veterán jogszabálytervezet, a kisebbségi törvény, mellyel a nyári parlamenti szünet előtt kellene valami értelmeset csinálni. Tenni rá még szalicilt vagy elfogadni? Ez itt a kérdés. Márpedig a vezető kormánypártnak alig egy évvel a választások előtt úgy hiányzik ez a törvény, mint üvegesnek a hanyatt esés, persze ezt teljes nyíltsággal aligha fogalmazhatja meg. Attól meg legfeljebb csak a közérzet javul a PD-L-ben, ha a hátuk közepére kívánt partner – aki a parlamenti többséget szavatolja nagy megbízhatósággal – bosszantására gonoszkodó táblát helyeznek el a kolozsvári főtéri gyepen vagy ütik munkaügyi miniszterré a kedves koalíciós társat fumigáló államfői extanácsost.

A nagy ötlet – szinte kizárt, hogy nem az elnöki palota környékén pattant ki – pofonegyszerű: tegyünk a célegyeneshez fenyegetően közel jutott kisebbségi törvény mellé egy másikat, mint egy azzal a végtelenben találkozó párhuzamost, ugyancsak a vakációhoz kötött határidővel, de olyat, ami a kisebbik koalíciós partnernél garantáltan kiveri a biztosítékot. Mi is legyen az? Meredten bámulták a falon az ország térképét, aztán kipattant az idea: legyen csak nyolc megye, de máris! S máris lehet menetrendet mondani: fogadtassuk el egy füst alatt a ti kisebbségi törvényetekkel, s utána mehetünk is pancsikolni a tengerpartra. (Csak eljátszom a gondolattal, milyen képet vágtak volna a Cotroceni palotában, ha a nyolcmegyés felvetésre válaszul jön egy telefonhívás azzal, hogy „Fiúk, hú, ez zseniális ötlet, milyen kár, hogy nem jutott nekünk előbb eszünkbe…”)

És hogy végül mi is lesz? Van az első változat, hogy június végéig mindkét törvény átmegy. Na, ez az, amire nem tennék komolyabb summát. Van akkor a második eshetőség: a két fél közül valamelyik szerényen visszakozik. Ennek sincs sok köze a valósághoz. És van a harmadik változat, amelyikben úgy mennek a törvényhozók a megérdemelt nyári szünetre, hogy kisebbségi törvény se lesz, s a 41 hazai megyének sem görbül egy haja szála sem. Ez az, ami a mostani fogadkozások alapján kizárható kellene hogy legyen, hiszen a felek megmakacsolták magukat, jottányit sem lépnek vissza. Én mégis azt gondolom, a dupla vagy semmiből az utóbbi „valósul meg”. Hiszen Romániában élünk, ahol a lehetetlenségeink korlátlanok.

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!