Derűs kormánysirató

Ilyen-olyan pártok, ilyen-olyan nációk, egymásra vagyunk itt utalva mind, közös érdek tehát, hogy az ország dolgai jobban menjenek. Olyanok vagyunk, mint fociválogatottjaink, sorsdöntő rangadókra folyton összesorsolnak: tetszik, nem tetszik, egymással kell játszani. Szűcs László írása.

Faramuci helyzet ez, miközben vasárnap este a román kormánykoalíció búcsúztatóját fogalmazom, a válság egyik kirobbantója a tévében még arról beszél dacosan, hogy ha keddig kap valami választ, akkor találhatnának megoldást a folytatásra. Azért akkora tüdeje még Crin Antonescunak sem lehet, hogy visszaszívja mindazt a sok kígyót-békát, amit egy hét alatt eddigi szövetségeseire kiabált. S miért is tenné, ha úgy gondolja, aranyszájú ellenzéki vezér szerepében tetszelegve egy szürke novemberi vasárnapon megnyerheti az elnökválasztást.
A Szociálliberális Szövetség a rendszerváltás utáni Románia egyik leggagyibb kormányát hozta a nyakunkra. Hiába volt kétharmados többségük a tiszteletlen házban, semmire sem mentek vele. Gyorsan felőröltek mindent a két nagy párt belharcai, a heti rendszerességgel zajló botrányok, jogerős ítéletek, plágiumügyek, s a rengeteg személyi változás nyomán fellépő instabilitás. Több miniszter nevét időnk sem volt megtanulni. A PDL-RMDSZ kabinet közel két évvel ezelőtti megbuktatása óta szinte semmi emlékezetest nem produkáltak, törvénykezési vízióikból nem váltak valóra. Ha valami csoda folytán egy ideig együtt is maradnának – mit oder ohne Johannis –, az legfennebb a válságot konzerválná, ahogy egy szűk többségű USD kabinet sem ígér Kánaánt. Illetve csak ígéri. A csodát az előre hozott választás eredményétől sem várhatjuk, hiszen a pályán kívül sincsenek tettrekész román szuperpolitikusok. Úgyhogy bár most egyik szemünk nevet, a másik pedig kacag az USL szétesését látva, miután jól kimulattuk magunkat, elkezdhetünk aggódni fényes jövőnk miatt.
Érdemes még kitérni arra, mihez kezdjen e nem épp váratlan helyzettel az RMDSZ, nyilván valami formában viszonyulniuk kell a kialakuló helyzethez, miután felszáradtak az örömkönnyek az EMNP májusi nem-indulásának híre hallatán. Könnyedén tudnék sorolni egy tucat derék érvet amellett, hogy a Szövetség stabilizáló tényezőként azonnal vállaljon kormányzati szerepet, amint azt a tulipános hátország nagyobb része el is várja. Sajnos legalább ennyi érv fogalmazható meg e szerepvállalás ellenében is, márpedig

az alkotmány egyelőre nem teszi lehetővé, hogy páros napokon kormányon, páratlanokon pedig ellenzékben legyen az érdekvédelem.

Mindkét változatban ott a kockázat, s ott a lehetséges politikai hozadék is. Az EP-választás meg itt a nyakunkon. Elég gyorsan dönteni kell, különösen akkor, ha Antonescu telefonja nem csördül meg kedden. A halogatásnak nincs helye, a teljes RMDSZ vezérkar pedig csak nem mehet betegszabadságra.
Ilyen-olyan pártok, ilyen-olyan nációk, egymásra vagyunk itt utalva mind, közös érdek tehát, hogy az ország dolgai jobban menjenek. Olyanok vagyunk, mint fociválogatottjaink, sorsdöntő rangadókra folyton összesorsolnak: tetszik, nem tetszik, egymással kell játszani.