Csúszásveszély

Ismét bizonyította Traian Bãsescu román államfő kiváló vezetői képességeit, sikeresen vizsgázott újra hajóskapitányként: virtuálisan kivezetett egy hajót a kikötőből a nyílt tengerre. (Kár, hogy közügyekben nem csak egy szimulátor előtt ül.) A román-magyar kapcsolatok hajója ugyanis megint a szárazdokkban vesztegel, s ebben múlhatatlan szerepe van az egy évnyi sarokba szorítottságból kitörni igyekvő elnöknek. Úgy látszik, a tengerhajósoknál az is a kötelező tananyag része, hogy ha kint a nagy vizen, épp nem fenyeget vihar, úgy tehető izgalmassá az utazás, ha nekikormányozzuk a hajónkat egy másiknak.

Nem tudom, nyugdíjas éveiben vezet-e majd igazi hajókat, de az már biztosnak látszik, hogy végigviszi második elnöki mandátumát. Pedig nem oly rég az ötletelés szintjén szóba került egy harmadik felfüggesztése, de ennek már nincs semmi realitása. S ha már így alakult, esze ágában sincs vesztesen, népszerűtlenül, megpofozott matrózinasként kiköltözni jó egy év múlva Cotroceni-ből. Mozgástere s a jelenlegi erőviszonyok ismeretében az sem meglepő, hogy munkaideje jelentős részét nemzetpolitikai témáknak szenteli. Moldáv projektje, kisinyovi vizitje remekül szolgálta ezt a célt, a régi szép időkre emlékeztetően népfürdőzhetett, beszélhetett a két ország lehetséges egyesüléséről, sőt, arról is, hogy exelnökként moldáv állampolgárságra pályázna. Tök fölöslegesen, – tesszük hozzá –, mi értelme, ha az egészet tokkal-vonóval Romániához csatolják?

Ezek után mi sem kellemesebb elnöki feladat, mint Erdélyt megmenteni, különösen úgy, hogy közben fő politikai ellenfelei rendes évi pihenőszabadságukat töltik, finom helyeken, messze Bukaresttől. Mert Traian Bãsescunak továbbra sem Orbán Viktor a politikai ellenfele, hanem a szocdem-liberális koalíció vezetői. Pártot, mozgalmat ellenük épít, nem Orbán ellen. Az csupán egyszerűen kapóra jött, hogy a magyarországi vendégszónokok, valamint Tőkés László éppen mit mondanak a székelyföldi nyári táborokban védhatalomról, vállalt konfliktusról, Trianonról. Ráadásul Orbán az idén nem is ebben a témában utazott, az unortodox válsággkezelés kiemeltebb szerepet kapott nála az idén Tusványoson, mint a derék román kollégák bosszantása. Nem Bukarestnek, Brüsszelnek üzent.

Nincs okunk azt gondolni, hogy a román-magyar viszony alakulása kiemelt szerepet kap 2014-ben a romániai elnökválasztáson vagy a magyarországi parlamenti választáson. Esetleg Crin Antonescu és a többi elnökaspiráns igyekszik majd licitálni, összemérni, ki a nagyobb román. De a partin nem a magyar kártya lesz az adu ász, az inkább afféle kötelező elem, mint egy speciális ugrás a műkorcsolyában. Persze a kockázatosabb mozdulatok mind a jégen, mind a politikában azzal a veszéllyel járnak, hogy elcsúszik az ember. Ki ne tudná ezt jobban annál a Bãsescunál, aki már a második elhasalás után igyekszik feltápászkodni?