Aranyáron mért stabilitás

2011. 03. 20. 17:57

Csak úgy kapkodjuk a fejünket az arab világból érkező hírek hallatán. Ki gondolta volna akár csak pár hónapja, hogy a hatalmába bebetonozott agg egyiptomi elnök idő előtt elzavarható, vagy azt, hogy az elmekórtani eset Kadhafi hatalmát egyik napról a másikra megrendítheti évtizedek óta terrorizált népe, még akkor is, ha a végjáték hosszabbnak is, véresebbnek is mutatkozik, mint azt az első hírek hallatán gondoltuk volna. S amikor hasonló helyzetekben önnyugtatóan legyintünk, hogy mi dolgunk vele, hiszen messze van ez tőlünk, akkor most erre semmi okunk, hiszen a mediterráneum önkényuralmainak omladozása itt van a mindennapjainkban, a dráguló benzintől létünk majd minden mozzanatáig. És abban a térségben van még néhány eldőlni készülő dominó, ki tudná megmondani, mire számíthatunk őszig, hol dörögnek majd fegyverek, meddig kúszik felfele a kőolaj világpiaci ára. Hol a határa a kiszámíthatatlanságnak, mit jelent ma az a fogalom, hogy stabilitás?

A bizonytalanság, ha békésebb formában is, a hazai politikai életnek is jellemzője. Az egyik oldal azt mondja, már kifele jövünk a válságból, a másik pedig azt, hogy a múlt év végi egy tizedszázalékos növekedés a statisztikai hivatal bűvészmutatványa. Márpedig a rossz hír mindig a hihetőbb. Nem mondható biztosra, ki kormányozza az országot pár hónap múlva, talán még az sem biztos, hogy a második mandátuma első felénél tartó államfő meddig lesz az elnöki palota lakója.
Ebben a milliőben a Váradon kongresszusozó RMDSZ egy olyan stabil, kiszámítható képet mutatott magáról, amit más helyzetben joggal illethetne a politikai ellenfél, esetleg a sajtó unalmasnak, eltervezettnek és megvalósítottnak, kihívások nélkülinek. Bár különösen az elnökjelöltek szócsatája tíz-tíz, majd három-három percben inkább volt tüzijáték, mintsem unalmas és előre megírt jelenet. Ha az új vezetők elég ügyesek, még a koalíciós partnertől való távolodást, s a mai ellenzékkel való közeledést is levezényelhetik úgy, hogy az már-már következetességet sugalljon. Hiszen ezt a lépést előbb-utóbb meg kell tenni, hogy mikor és hogyan, hát ehhez szükségeltetik az a ritka jó érzék, amivel a leköszönt elnök, Markó Béla rendelkezett. S kellene még egy másik érzék, több szociális odafigyelés, a magasztos ügyek mellett az egzisztenciáját óvni próbáló kisember bajainak észrevétele. Még ha ez szörnyen baloldalinak is hangozzék néppárti berkekben.
Biztos vagyok abban, hogy a választópolgár az őt minden irányban körülvevő bizonytalan világban egyre fontosabb szempontként tekint majd a kiszámítható, stabil ajánlatokra, s idegenkedik a rizikófaktoroktól. Persze nem elég kiszámíthatónak lenni, akként is kell megmutatkozni, azt kell hatékonyan kommunikálni, értékként kezelni. S ahhoz, hogy az RMDSZ stabilitást tükrözzön, nem elég a felső vezetői szinten ezt a formát hozni. Az új és fogadkozásai alapján erős elnök, akinek erősségében ma még többen kételkednek, pontos képet kell mielőbb alkosson arról, hogy a legkisebb szervezési formák, a helyi szervezetek szintjén miképpen működik a Szövetség, mekkora a tagság s milyen mértékben mobilizálható, milyen valós működések vannak a jelszavak mögött.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!