Akié a föld…

2014. 01. 29. 15:45

„Egyáltalán mi az állam: polgárai által ráruházott hatalmával a legnagyobb körültekintéssel, kizárólag a közjó szolgálatában élő szervezet, vagy pedig egy fékek hiányában elszabadult horda vagyonosodásának elképzelhetetlenül hatékony eszköze?” Tasnádi–Sáhy Péter jegyzete.

„Van erre egy programunk, amelynek az a lényege, hogy ha valaki a földjét el szeretné adni, akkor egy olyan szerződést köthet a magyar állammal, melynek értelmében életjáradékot kap, ráadásul a terület is a tulajdonában marad élete végéig. Persze, felmerül a kérdés, hogy mihez kezd a magyar állam egy olyan földdarabbal, ami teszem azt egy kis székely falu határában található? Nos, egy olyan fiatalnak adhatja oda, akinek nincs földje, de szeretne gazdálkodni” – nyilatkozta Szabó József Andor, a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséja, a Krónika azon kérdésére, hogy van-e magyar állami stratégia a román földpiaci nyitással kapcsolatos lehetőségek kiaknázására.
Mindez történt 2014. január 4-én, azóta a lelkes attasénak felettesei megtiltották, hogy nyilatkozzon, Zákonyi Botond nagykövet szerint pedig ilyen kormánystratégia nem létezik, egy marosvásárhelyi fórumon hangzott el hasonló ötlet zárt körben, álláspontja szerint az attasé még csak nem is adott interjút a témában. Ez utóbbi már csak azért is nagyon érdekes, mert a szöveget közlő Krónikáról kevéssé feltételezhető, hogy nemtelen balliberális partizánakciók eszközévé váljon, az interjút készítő Szucher Ervin pedig felvétellel tudja bizonyítani, hogy a beszélgetés elhangzott, sőt időközben előkerült egy másik hanganyag is, amelyen Szabó József Andor az Erdély FM-nek beszél a tervről.
A ködösítés okaival talán nem is érdemes foglalkozni, mert a rendelkezésre álló információk alapján biztosra vehető, a Magyarországon regnáló urak komolyan foglalkoznak az ötlettel, ha az O.V. monogramos királyi bullát még nem is erősítették a döntéshez.

 

Ha a régi mondást vesszük alapul – mely szerint akié a föld, azé a vallás/hatalom/ország – akkor az alapötlet nehezen támadható. Ha szó szerint miénk a föld, akkor készen is vagyunk, lehet nyergelni a fehér lovat, lehetőleg rövid kengyellel.

Csakhogy felmerül itt néhány kérdés. Először is, miért lesz jobb a mai magyar államhatártól sok esetben több száz kilométerre élő magyar nemzetiségű, avagy már magyar állampolgárságú embereknek, ha termőföldjük (szüleiké, rokonaiké, szomszédjuké) – melyet azért adnak, hagynak el nagy számban, mert nem tudják profitábilis módon megművelni –, a magyar állam birtokába kerül? Nemzeti hevületükben hirtelen megtanulnak piacképesen gazdálkodni? A vásárlásra szánt összeget miért nem lehet a jelenlegi tulajdonosok képzésére, feltőkésítésére fordítani, támogatás, kedvezményes hitel formájában? Vagy esetleg a magyar állam ismer olyan sikeres helyi gazdákat, akiknél jobb helyen lenne a föld? Miért nem segíti őket direkt módon tulajdonba kerülni, megerősödni az előbb említett eszközökkel?
Mi lesz a megtermelt javakkal? Merthogy azoknak el kell jutniuk valahogy a piacra, adott esetben az ország, a kontinens, a világ másik végére, mivel nehezen feltételezhető, hogy a referenciának számító kishantosi zöld mintagazdaságot szétverő NER-es urak lokális piacra termelő, fenntartható módon fejlődő gazdaságokban gondolkodnának. Tehát utak kellenek, amiről a magyarlakta területek nem feltétlenül híresek. Milyen intenzitással fog Románia a magyar állam tulajdonában lévő területek körül infrastruktúrát fejleszteni?
És végül néhány elméleti megfontolás: az állam tényleg mindent jobban tud, mint a polgárai? Ha a válasz esetleg igen, akkor energiáit miért nem arra fordítja, hogy ezt a tudást átadja, a polgárokat egyre nagyobb függőségbe taszító önduzzasztás helyett?
Egyáltalán mi az állam: polgárai által ráruházott hatalmával a legnagyobb körültekintéssel, kizárólag a közjó szolgálatában élő szervezet, vagy pedig egy fékek hiányában elszabadult horda vagyonosodásának elképzelhetetlenül hatékony eszköze? Ideális esetben természetesen az előbbi, de hogy 2014 Magyarországán is ez-e a helyzet, kérdéses.
Ezen írás elkészülte napján került nyilvánosságra, hogy Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár nagybátyjának cége ezután 1300 hektár termőföld felett diszponálhat az eredendően családi gazdaságokat segítő földpályázatok nyerteseként. A földéhség csillapíthatatlan.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!