A maradás kockázata

2011. 06. 02. 08:54

Az is csak Romániában fordulhat elő, hogy a kormányzó párt elnökének újraválasztása az adott politikus miniszterelnöki tisztségének azonnali megingását vetíti előre. Márpedig a szolid fölénnyel a PD-L élére újraválasztott Emil Boc – aki a folyamatosság embere, szemben kihívójával, a radikális pártreformokat sürgető Vasile Blaga volt belügyminiszterrel –, könnyen lehet, hogy az államfő óhajának megfelelően átadja a kormányfői teendőket egy még meg nem nevezett szuperpolitikusnak. Olyannak, aki független, szakértő, s majd a nyakába vesz minden népszerűtlenséget, ami a választásokig hátralevő időszakban Boc kormányfősége esetében a demokrata-liberálisokra sugárzódna. Valóban annyira ma született bárány lenne az állam elnöke, hogy azt gondolja, az általa gründolt párt kivonható a társadalmi elégedetlenségek hatásai alól, s miközben a Victoria palota előtt tízezrek tüntetnek szociális elégedetlenség miatt, a kormány számára a parlamenti többséget biztosító párt vidáman gyarapítja népszerűségét, olykor kicsit szidja is a kabinetet, csóválja okos fejét, s az IMF-delegáció háta mögött titkon nyugdíjemelést és adócsökkentést sürget? Valóban hiheti bárki is, hogy a radikális (megboldogult fideszes szóhasználattal: brutális) megszorításokat végigvivő Boc, aki a minap bejelenthette a válságból technikai értelemben vett kilábalást, az első negyedévi növekedés jó hírét, hitelesen tudna szót emelni további megszorítások, például a fűtési szubvenciók megszüntetése ellen?

Mindezek ellenére a lehetőségek közt ott van Boc leköszönése is, végül is nem lehetetlen vállalkozás egy olyan miniszterelnököt keresni másfél évre – egyféle román Bajnait –, aki képes a gazdaság törékeny egyensúlyát megőrizni, ugyanakkor Bocnál rokonszenvesebb, netalán karizmatikusabb személyiségként csökkenteni a kabinet elutasítottságát.
Van, aki kész tényként kezeli a miniszterelnök lemondását, így az ellenzék liberális vezére, Crin Antonescu, aki máris ultimátumot adott a koalíciós társ RMDSZ-nek, azt követelve, hogy Boc lelépése nyomán azonnal lépjenek ki a közös kormányzásból s kezdjenek komoly tárgyalásokat az ellenzéki pártszövetséggel. Ha nem, akkor az ajtó tartósan bezárul az RMDSZ előtt. Antonescunak van mit kínálnia: például azt, hogy az esetleges átállás nyomán nem nyúl hozzá szerzett jogokhoz, nem módosít a tanügyi törvényen. Az ellenzék mellett szóló, meglehetősen erős érv jelenlegi 55 százalékos támogatottságuk, szemben a PD-L húsz százalék alatti népszerűségével. Majdhogynem bizonyos, hogy a jövő év végén váltás történik a kormányzásban, s a tapasztalat azt mutatja ugyan, hogy a román pártszövetségek nem örök életűek, a közös érdek akár egy cikluson át vagy azon is túl egyben tarthatja a szocdem–liberális uniót. Az RMDSZ-t pedig ellenzékben, már ha nem torpedózza meg parlamentbe jutásukat a bejegyeztetésre váró Erdélyi Magyar Néppárt. Utóbbiak irányában is megmutatkozhat majd az alku kényszere, ugyanúgy, mint a mai ellenzék felé, miközben kétségtelen előnyökkel is járhat a ma hozható legnehezebb, legkockázatosabb döntés, a kormányon maradás.


Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!