A kockázat el van vetve

Vasárnap délutánig rághatta a körmét izgalmában az erdélyi közvélemény, Tőkés László ekkor végre bejelentette, hogy… szóval, hogy esetleg indulhatna is a választáson, illetve hogy ez a gyalázatos feltételezés, mármint hogy Frunda ellen áll ki Marosban, gyerekes és nevetséges. De miért is ne indulhatna – tette hozzá –, amikor neki erre joga van. De nem indul. Illetve még nem, de talán később mégis. Ha nagy szükség lesz erre, akkor előfordulhat, hogy elindul. Hogy hol, azt nem lehet tudni, bár formailag akad kihívója, hiszen az egyik Bihar megyei jelölt gyakorlatilag választási párbajra hívta ki a volt püspököt. Az őt jól ismerők szerint egyáltalán nem meglepő, hogy Tőkés húzza-halasztja a végleges döntést december 9-i (nem) indulása kapcsán, mondván, okosabb ember ő annál, hogy a biztos havi tízezer eurót elcserélje a bizonytalan ezer euróra. A két összeg a brüsszeli és a bukaresti törvényhozásban érvényes javadalmazást jelenti.
Az említett sajtótájékoztatón megismételte a Néppárt azon új matematikai elképzeléseit, miszerint az alternatív választási küszöbnek köszönhetően az RMDSZ mellett – amelynek bejutását Tőkés már biztosnak mondja – az EMNP is képes győzni legalább hat képviselői és három szenátori körzetben, adott tehát a romániai magyarság nagy közös győzelme a választásokon. Érdekes módon alig pár mondattal később arról beszél, hogy „a parlamentből ki kell szorítani a korruptokat, azokat, akik megfélemlítik a magyarságot”, s talán nem véletlenül említi a magyarfaló megfélemlítők között Markó Béla vagy az őt kihívó Szabó Ödön társaságában azt a Frunda Györgyöt, aki ellen ugye ő maga nem indul, illetve még nem. Hogy lesz ebből közös győzelem, ha a sok korruptot mind elzavarja a jónép?
Az Erdélyi Magyar Néppárt fővédnöke konkrétan utalt egy újabb keletű ügyre is, amikor úgy fogalmazott: „a lakosságnak meg kell büntetnie azokat a magyar szenátorokat és parlamenti képviselőket, akik a korrupció miatt a mentelmi jog megszerzéséért mennének Bukarestbe”. Ez egyértelműen a DNA által megvádolt Olosz Gergelyre is vonatkozik, akivel korábban nem volt ennyire szigorú, sőt, 2011 januárjának végén, néhány héttel az RMDSZ kongresszusa előtt nagyváradi EP-irodájában személyesen is eszmét cseréltek egyebek mellett az összmagyar összefogás korparancsáról. Igaz, akkor Olosz az RMDSZ egyik elnökjelöltjeként azt a lehetőséget villantotta fel, hogy a Fidesz kikötőjébe kormányozza a Szövetség hajóját. (Apropó, Olosz-ügy, talán nem véletlen, hogy éppen akkor melegítik fel ismét a háromszéki politikus elleni vádakat, amikor az RMDSZ Kovászna megyében látványosan megerősödött, a korábbi évekhez képest már az önkormányzati választáson megmutatva, hogy a népszerűségvesztést képes volt megfordítani.)
Az RMDSZ számára megnyugtató hír lehet, hogy a politikai ellenfél vezére továbbra is csak a sajtótájékoztatókon vitézkedik. Vicces is lenne, ha december 9-én kiállna azok ellen, akik színeiben 2009 nyarán brüsszeli mandátumhoz jutott.

Szűcs László