Megújul Kolozsvár magyar hangja

Nem mindenhol a tavaszt jegyzik a megújulás évszakának, a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztősége is inkább az őszt választotta a vedlés pillanatául. SZILÁGYI SZABOLCSOT, a magyar csapat szerkesztőségvezetőjét Kustán Magyari Attila faggatta új műsorokról, szerkesztőségről, közszolgálatiságról.

Néhány műsor megváltozott a napokban a Kolozsvári Rádió hullámhosszán. Minek köszönhető a váltás?

Nálunk nagyon sok év eltelt úgy, hogy nem volt nagyméretű struktúraváltás, de mára megérett az idő erre. Nyilván nem arról van szó, hogy minden kidobálunk, ami eddig működött, hanem átalakítunk, és újakat is hozunk létre. Az egyik fontos frissítés a reggeli magazinműsort érintette. A világon mindenhol a reggel a leghallgatottabb napszak, az emberek ilyenkor kapcsolják be a rádiót az autóban, a konyhában, a munkahelyen; mi nagyon jókor, nyolc órától tízig kaptunk műsoridőt. Mostantól két műsorvezető ül be a mikrofon elé, a Hangoló természetesen tele van a zenével váltakozó beszélt anyagokkal, ugyanakkor mostantól minden reggel meghívottal is jelentkezünk, különféle szakemberekkel. A Kolozsvári Rádiót Erdély-szerte hallják, többek között Bihar, Szilágy, Fehér, Szatmár, Beszterce-Naszód megyékben, ezért ez egy jelentős felületet nyújt azok számára, akik nálunk megszólalhatnak. A Hangoló egyébként riportot, kisriportot, interjút is tartalmaz, emellett az eddigi napi egy híradót is kibővítettük, a Nap-Órát mostmár nyolc és kilenc órakor, negyedórában hallhatják.

Milyen újdonságokkal jelentkeznek a délutáni műsorok?

Délután is hallható a Nap-Óra – amiről egyébként el kell mondanom, hogy Erdély legrégebbi híradója, jövőre lesz húsz éves –, és most indult útjára a Donát 160, ami a székhelyünk címét jelzi, és ami a közszolgálati témák igazi helyéül szolgál. Ebben a sávban régebb szociális, kulturális, tudományos, vagy közgazdasági témákkal foglalkoztunk, gyakorlatilag ezekből alkottunk egy hallgatóbarát turmixot. Minden témából megtalálható egy szelet, ezeket pedig egy műsorvezető tálalja a zenék között. Fontos volt számunkra, hogy barátságosabbá tegyük az adást, nem lehet hosszú, tömény szöveget, súlyos műsorokat kínálni, mert kevés hallgató vágyik erre. Ráadásul szerencsések voltunk, mert nagyon jó idősávokat kaptunk meg, délután a négy és hat óra közötti órákat, az úgynevezett drive-time-ot, amikor az emberek szedelőzködnek a munkából, vagy már nagyon unják, hogy még mindig a munkában kell legyenek.

Szintén délutáni újdonság a Zenetér.

Nagyjából ebben a sávban mostanáig is zenés műsorokat lehetett hallani, de minden nap külön címmel, általában egy meghatározott műfajjal működtek ezek. A negyed hatkor kezdődő és a hat előtti hírekig tartó Zenetérben továbbra is maradnak az eddig kedvelt műfajok, dzsessztől a komolyzenéig, ezeket pedig alcímekkel jelezzük: hétfőn szmokingban, kedden viseletben, szerdán lakkcipőben, csütörtökön bőrszerkóban, pénteken pedig függőágyban jelentkezünk. Mostantól azonban a meghívottakon lesz a hangsúly, a különféle zenék értőit hívjuk meg, akik a dalok között szólalnak meg.

Mit lehet tudni a magyar műsorok hallgatottságáról?

Ezt nagyon nehéz lemérni. Létezik egy folyamatos statisztika, amiből irányvonalakat ki tudunk hámozni, de azt nem lehet megmondani, hogy éppen a magyar adást hányan hallgatják. Az tény viszont, hogy – bár Erdélyt nem tudjuk teljesen lefedni – az erdélyi sajtótermékeket tekintve valószínűleg mi jutunk el a legtöbb emberhez. A városi mérésről még lehet fogalmunk, de emellett középhullámú adóink is vannak, faluhelyen pedig rengetegen hallgatnak ezeken keresztül. Bárhová megyünk riportot készíteni, tudják azt, hogy mi a Kolozsvári Rádió. Egyébként elsősorban a középgenerációnak szólunk, annak is örvendünk, hogyha egyetemisták hallgatnak minket, de nem célunk, hogy őket szólítsuk meg. Idősek szintén hallgatnak minket, viszont az aktív középgeneráció a célközönségünk, és az új struktúra elsősorban nekik is szól.

Struktúraváltozásra a román adásoknál is lehet számítani?

Velünk egyszerre újultak meg ők is, de sokkal különösebben, mert ők gyakorlatilag különváltak, bizonyos órákon belül csak kolozsvári, máskor meg csak vidéki műsorokat sugároznak. Ezt mi az erdélyi magyar közösséget ismerve nem tartottuk volna szerencsésnek, nem működött volna, hogy a kolozsvári magyarságnak egy kereskedelmi rádió jellegű műsort kínáljunk, Erdély összes többi részében pedig másféle kínálattal jelentkezzünk.

A Kolozsvári Rádió közszolgálati. Mit jelent ez ma?

Megnézhetjük a lexikonban szereplő pontos leírását is annak, hogy mi a közszolgálatiság, de a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társadalmi mozgásoktól a kultúráig minden szeletről beszámolunk, bizonyos szintig pedig szolgáltatóként vagyunk jelen. Mi tájékoztatunk, míg egy kereskedelmi rádióban többnyire a híradóra redukálódik ez. Persze tanulhatunk tőlük. Néhány évvel ezelőtt sokan azzal azonosították a közszolgálati rádiókat Erdélyben, hogy sokat beszélnek unalmas témákról. Mi ezt a kesztyűt szerencsére felvettük korábban, ez a struktúraváltás sem erről szól nálunk, az viszont egy örök küzdelem, hogy attól vagyunk rádiósok, hogy nem csak egy adott témakörhöz értünk, hanem azt csomagolni is tudjuk. Én úgy érzem, hogy egy jó kereskedelmi rádió bármit el tud adni, mi pedig ezt leshetjük el tőlük azzal a különbséggel, hogy mi nem bármit, hanem valós tartalmat csomagolunk szépen.