A hír szent, a labda kerek

2016. 09. 30. 21:49

Történet labdarúgásról, médiáról, emberi gyarlóságokról egy eredményes átverés apropóján. Szűcs László írása.

 

Talán a sporthírekkel szemben immunis olvasóink is hallottak arról, hogy szokatlanul rövid idő, 67 nap után menesztették az angol labdarúgó válogatott szövetségi kapitányát. Sam Allardyce, aki a halovány Európa-bajnoki szereplés után vehette át a csapat irányítását – mint utóbb kiderült – már akkor alkalmatlanná vált, pontosabban méltatlanná az angol nemzeti tizenegy vezetésére, hogy első edzését megtartotta volna Rooney-val és társaival.

Az egyébként sikeredzőnek távolról sem nevezhető menedzser igazi mohó sapiensként, röviddel azután, hogy megkötötte élete szerződését, ami évi hárommillió fontos jövedelmet kínált neki, hozzávetőleg félmillió fontért gyakorlatilag eladta magát ismeretlen távol-keleti üzletembereknek, akiket megnyugtatott: nem okoz gondot a labdarúgó szövetség nevetséges szabályainak megkerülése. Anélkül, hogy részletekbe bonyolódnánk, a sztárjátékosok eladásával kapcsolatos jogokról van szó, s mivel az angol fociban irdatlanul nagy pénzek vannak, nem meglepő, hogy felbukkannak a zavarosban halászni próbálkozó „üzletemberek”.

Az iménti idézőjel magyarázata – s innen már el is rugaszkodunk a sport világától –, hogy az Allardyce segítségéért pénzt kínáló bizniszmenek valójában a Telegraph napilap álruhás újságírói voltak, akik kép- és hangfelvételeket is készítettek az edzővel folytatott „tárgyalásukról ” A napokban publikált cikksoroza gyorsan véget is vetett a menedzser karrierjének.

Nem előzmény nélküli e tényfeltáró módszer, s ugyan szokványosnak aligha nevezhető, ám ha a végeredményt tekintjük, azt kell mondanunk, a sajtó tette a dolgát, a törvényesség határain belül leleplezett egy elfogadhatatlan magatartást. S ez akkor is igaz, ha közben ott mocorog a kényelmetlen érzés, hogy a klasszikus újságírói szerepet nem feltétlenül így képzeli az ember. Egy további szempont, hogy egy ilyen ügy milyen hatással van az emberi kapcsolatokra, mennyire teszi gyanakvóvá, frusztrálttá a valamilyen tisztséget betöltőket. Milyen lesz a következő kapitány kapcsolata a riporterekkel? Igaz, az aggodalmakra könnyű azzal felelni: egyszerűen úgy kell válogatottat, céget, országot vezetni, hogy akár álruhás riporterek előtt is nyugodtan beszélhessen az ember. Hasonló félelem felénk is jellemző, politikusok, üzletemberek a legritkábban beszélgetnek telefonjaik közelségében, bár nem álruhás riporterektől tartanak, inkább a korrupcióellenes hisztéria teszi meg hatását.

Rendhagyó eszközökkel ugyan, de az igazságot szolgálták a Telegraph munkatársai, sajnos, ez nem minden esetben van így. Nem feltétlenül Angliában, de volt már rá példa, hogy a média (olykor a politikával kézen fogva) tönkretett embereket, anélkül, hogy erre rászolgáltak volna. Alig egy hete maga Ferenc pápa fogalmazott úgy az olasz újságíró kamara tagjai előtt, hogy a pletykán és a hazugságon alapuló újságírás a terrorizmus egy formája. A katolikus egyház feje szerint a sajtónak szeretnie kell az igazságot és tisztelnie az emberi méltóságot. Bizony ez nincs mindig így. Az Allardyce-ügy fényében úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy nagy pontossággal, körültekintéssel, korrekt módon kezeljék a kollégák az ilyen helyzeteket. Kíváncsi vagyok, hogy ha az álruhás riporterek előtt az angol kapitány elhárított volna minden korrupt, gyanús ajánlatot, akkor is megszületett volna a cikk, kiálltak volna a nyilvánosság elé? Máskor éppen az újságírókat vezetik meg, lásd a Sky News sztárriporterének közröhej övezte kalandját az állítólagos romániai fegyvercsempészekkel. Az az ügy elült, s a mai napig nem tudni biztosan, ki nem mondott igazat. Tán kicsit mindenki hazudott?

A jövő ennél is furcsább médiavilágot tartogathat számunkra, hiszen már dolgoznak a világban robotújságíró kollégáink. Reméljük, programozásuk során a hírérzékenység mellett memóriájukba táplálták a legszigorúbb médiaetikai kódexek előírásait is. A robotok cikkeivel egyébként még vitatkozni sem lesz könnyű, hisz a jövő egyik különlegessége lehet, hogy minden olvasó saját, egyénre szabott szöveget nyit majd meg, elméletileg ugyanarra a cikkre kattintva. Akiről például a gép érzékeli, hogy az angol labdarúgást kedveli, annak a robot kolléga kíméletesebb stílusban számol majd be a csapat vereségéről. Netán lelkesebben számol be arról a friss hírről, hogy a svéd sztár, Zlatan Ibrahimovic egy mesés, 100 millió eurós kínai ajánlatot visszautasítva lett sokkal kevesebb pénzért a Manchester United játékosa, mondván nem minden a pénz. Hát hol él ez az ember?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!