A gazdátlan kudarc

„A bölcs kompromisszumok kereséséhez muníciót jelentő tanulságokkal szolgálhat a jövő hét végi szlovákiai parlamenti választás, ahol a lehetőségek között ott van mindkét magyar párt bejutása, illetve mindkettő kiesése a pozsonyi parlamentből. Egy biztos: a kudarcnak a politikában sincs gazdája.” Szűcs László vezércikke a közelgő helyhatósági választásról az Erdélyi Riport 2012/8. számából.

Száz nap múlva választ az ország új polgármestereket, tanácsosokat, s nem utolsósorban a megyei tanácsok elnökeit. Az egyik fontos újdonság, hogy idén egy forduló dönt az elöljárók személyéről, a másik, hogy ez az első olyan választás, ahol az RMDSZ és az MPP jelöltjei mellett feltűnnek a már formálisan is párttá alakult, tisztségeikben véglegesített vezetőkkel rendelkező EMNP jelöltjei. A kampány, illetve az RMDSZ esetében az előválasztás közeledte indokolta a múlt hét végén a fontos döntéshozó fórumok ülésezését, ám a választással kapcsolatban a nyilvánosság számára úgy tűnhet, mintha az egyetlen igazán fontos kérdés az, ki lesz júniustól Marosvásárhely polgármestere. A válaszra nem is kell nyárig várni, hiszen ha Vass doktor mellett a polgáriak és a néppártiak is indítanak valakit, akkor máris lehet gratulálni Dorin Floreának újabb mandátumához, továbbá ahhoz, hogy a funari örökség ápolásán a következő négy esztendőben is eredményesen fáradozzon. A magyar szavazatok megoszlása feltehetően további fontos tisztségek elvesztésével jár, elsősorban a Székelyföld határain túl, gondolok arra, hogy a megyei tanácselnöki pozíciók meg-, illetve visszaszerzésének esélye csökken. Sebaj, a lényeg, hogy a politika Erdély-központú legyen.

A jelek szerint a kisebb településeken kevesebb szerepet kap a pártpolitika, helyét elfoglalják a helyi ügyek, a jelöltek ismertsége, az eddigi vezetők tevékenységének a megítélése. A több cikluson át sikeres, nem ritkán 1992 óta hivatalban lévő régi motoros polgármesterek zöme alighanem sikerrel szerepel most is, ahol pedig új arcra van szükség, ott a júniusi választási siker legfontosabb feltétele, hogy a tavaszi előválasztáson valóban a legalkalmasabb indulók nyerjék el a közösség bizalmát. Ott viszont kellemetlen meglepetésekkel is számolhat az RMDSZ, ahol a négy esztendőn át nem sok hasznot hajtó elöljáró mandátuma utolsó hónapjait arra használja, hogy helyzeti előnye, befolyása segítségével az előválasztáson fáradtságot nem ismerve ellehetetlenítse kihívóinak esélyeit, hogy júniusban már „csak” a román, illetve a vetélytárs magyar pártok jelöltjeinél kelljen több szavazatot szereznie. Ami az esetek többségében valóban könnyebb feladat, különösen olyan szituációban, amikor az EMNP helybeli vezetője ma még a kormányzó liberális-demokraták helyi tanácsosa…

A személyes sikerek mellett nem mellékes, hogy a községi, városi tanácsoknak milyen lesz az összetételük, a versenyhelyzet több magyar tanácsosi mandátumot hoz, avagy elvesző többségeket. Márpedig a döntéshozó a testület, a polgármester végrehajtó, még ha az erős személyiségű elöljárók tevékenysége nem ritkán fordított helyzeteket mutat is.

A bölcs kompromisszumok kereséséhez muníciót jelentő tanulságokkal szolgálhat a jövő hét végi szlovákiai parlamenti választás, ahol a lehetőségek között ott van mindkét magyar párt bejutása, illetve mindkettő kiesése a pozsonyi parlamentből. Egy biztos: a kudarcnak a politikában sincs gazdája.