A behavazott választás

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, érdemes valamit leszögezni: a nagy havazás és a sok demagóg nyilatkozat ellenére Romániában vasárnap egy súlyos visszaélések nélküli, demokratikus választás zajlott, amely eredményeinek hitelességét az is erősíti, hogy a különböző cégek exit-poll felmérései egymástól függetlenül többé-kevésbé ugyanazt az eredményt vetítették elő. Úgyhogy hajnaltájt posztkommunista visszarendeződéssel riogatni nem tekinthető egyébnek, mint erős, égetett szeszek fogyasztása szükségszerű mellékhatásának.
Azt már lapunk nyomdába kerülésekor tudni lehet, hogy a következő ciklusban is lesz a bukaresti törvényhozásban magyar képviselet, ha az alsó- és felsőházi frakciók létszáma el is marad a korábbiaktól. Ami a mi lett volna, ha… fejezetre tartozik, nem tudhatjuk, hogy kedvezőbb erdélyi időjárási viszonyok mellett mennyivel lett volna mobilisabb az RMDSZ idősebb, vidéki törzsszavazói rétege, akik közül igen sokak voksa hiányzik. Ugyancsak érzékenyen érintette az időjárás az Erdélyben még mindig jelentősebb támogatottsággal rendelkező jobboldali szövetséget, az ARD-t, mely havazás után köpönyeg módjára az urnazárás után kezd rádöbbenni arra, hogy okosabb lett volna a nem túl népszerű, mégis ismert Demokrata Párt néven nekifutni a megmérettetésnek.
Ami a magyar résztvevőket illeti, két dolog tudna valamelyest bosszantani, egyfelől, ha az RMDSZ emberei most valamiféle önfeledt ünneplésbe kezdenének, mint a gólt nagy nehezen a kapuba begyötrő csatár, aki trikóját lekapva rohan ki fanatikus szurkolói közé; másrészt pedig az, ha a néppártiak – a focihasonlatnál maradva – nekiállnának lest kiáltani, netán azt mondani, hogy most ők igazán nem is akartak nyerni, csak erőt, tapasztalatot gyűjteni a következő bajnokságra. Ha tényleg így gondolták volna, az most hitelesebben hangzana együtt egy elegáns orbaiszéki gesztussal, s most nem kellene azt a sületlenséget nyilatkozni, hogy akkor is román mandátum született volna, ha visszalépnek az RMDSZ javára. Ha reménytelen volt, akkor minek indultak? Mennyivel erősödött az autonómia ügye azzal az ablakon kidobott egy százaléknyi szavazattal?
Van még egy apró, de érdekes mozzanata a történteknek. A részletes exit-poll felmérések szerint mintegy fél százaléka nyilatkozta azt a román választóknak – ez azért néhány tízezer embert jelent, egy kisvárosnyit –, hogy az RMDSZ valamelyik jelöltjét választotta. Ugyan a hivatalos végeredmény még nem áll rendelkezésünkre, de megeshet, hogy ez a néhány tizedszázalék is kellhetett a küszöb átlépéséhez. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, nem elhanyagolhatóan kevés magyar választó is voksolt szociálliberális, illetve jobboldali román indulóra.
Jó, hogy véget ért a kampány, sok volt az indulat, az emberek némi hétköznapi normalitásra, illetve az ünnepekkel járó megbékélésre is vágynak. Aki alkatilag alkalmas rá, tegye félre sérelmeit. Ki-ki mérlegeljen, – másoké helyett önvizsgálattal indítva – mit kezd a most megszerzett, illetve most elvesztegetett politikai lehetőséggel. Ugyanis a még csillogó, tiszta, fehér hótakaró alól előbb-utóbb előbukkan válság terhelte mindennapjaink szürke valósága.