Zsúfolt napja volt kultúránknak

A magyar kultúra nem lehet csak ünnepi aktus, mindennapjaink része kell legyen – fogalmazott Kelemen Hunor az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj gálaünnepségén a kolozsvári sétatéri Kaszinóban, ahol egy író, egy színész és egy képzőművész munkásságát díjazták. Erdély és a Partium több településén is vonzó rendezvényekkel ünnepelték a napot, melyen Kölcsey letisztázta a Himnuszt. Varga Melinda összefoglalója.

Az erdélyi városok közül idén Marosvásárhely vitte a prímet: négy nap alatt 23 kultúra napi program közül válogathattak az érdeklődők. A sorozat a világhírű magyar származású fotóriporter, Robert Capa különböző életszakaszait bemutató kiállítással nyitott a Bolyai Klubban, ahol Kékesi Attila Közel Capához című dokumentumfilmjét is levetítették. Capa születésének tavaly volt a centenáriuma, idén pedig hatvan éve, hogy tragikus körülmények között elhunyt – ennek apropóján a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílt tavaly egy impozáns kiállítás képeiből. Ennek egy kisebb, könnyen szállítható része látható Marosvásárhelyen.
A kortárs irodalom terén is gazdag volt a kínálat: a Zanza Kávézóban két napos felolvasómaratonba lehetett bekapcsolódni, ahol marosvásárhelyi magyar, illetve román írók magyarra lefordított műveiből válogattak. A Studium Alapítvány rendezvényén Sütő András, Vári Attila, Kovács András Ferenc, Dragomán György, Molter Károly, Láng Zsolt, Székely János, Markó Béla, Kemény János, Molnár H. Lajos, Sebestyén Mihály, Kincses Elemér, Vida Gábor, Petelei István, Kádár Annamária, Kabós Éva írásaiból olvastak fel, a román irodalmat Tudor Arghezi, I. L. Caragiale, Ana Blandiana, Mircea Eliade, Mihai Eminescu, Liviu Rebreanu szövegei képviselték.
A Látó Irodalmi Színpadon és Játékokon fellépő írók, költők portréiból, pillanatfelvételeiből készült válogatást nézhettük meg a G. Caféban. A tárlatot Kovács András Ferenc és Szabó Róbert Csaba nyitotta meg, majd Jékely Zoltán, Szabédi László, Szép Ernő, Weöres Sándor és Parti Nagy Lajos versei hangzottak el. A Bolyai Klubban három női szerző: László Noémi, Győrfi Kata és Márton Evelin olvasott föl, ezt követte a Weöres Sándor költészetéről szóló beszélgetés Kovács András Ferenc és Demény Péter vezetésével.
A rendezvény csemegével zárult: Éjsikoly – avagy: hol a K címmel kortárs írók kamarazenéjét hallhattuk Láng Zsolt vezényletével. Tizennégy író és költő: Albert Mária, Demény Péter, Dimény Lóránt, Győrfi Kata, Horváth Péter, Kovács András Ferenc, Láng Orsolya, László Noémi, Márton Evelin, Mihály Emőke, Potozky László, Szabó R. Ádám, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba egyszerre olvasott föl. Az írásokból egy kortárs kórusmű állt össze.

Kőesés, fényhullás Sepsiszentgyörgy is rangos rendezvényekkel ünnepelt: az Evilági zenekar lemezbemutató koncertje mellett a Támási Áron színházban átadták a Háromszék Kultúrájáért díjat, amelyet Gazda József kovásznai író, művészettörténész, publicista vehetett át. A Bod Péter Megyei Könyvtárban két jeles író: Szilágyi István és Király László mozdította elő az irodalom ügyét. A Kőesésben, fényhullásban című találkozón Fekete Vince, a Székelyföld folyóirat főszerkesztő-helyettese kérdezte a meghívottakat, miután egy kisfilmből kiderült, milyen arc poeticát vallanak magukénak, mit jelent számukra a szabadság és az írás. A beszélgetés az Utunk hetilap, a mai Helikon elődje kulisszatitkaiba is beavatott, valamint a rendszerváltás előtti időszak nehézségeire világított rá, kitérve arra is, ma mit tartanak fontosnak az alkotók.
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban filmvetítést tartottak, az érdeklődők Fábri Zoltán Körhintacímű filmjét nézhették meg. A vetítést fergeteges slam poetry est követte a szentgyörgyi Slam csapat tagjai: Kocsis István, Morar Ervin és Ferentz Anna-Kata közreműködésével. Késő este a Perkő Néptáncegyüttes Eltáncolt cipellők című produkcióját láthatták az érdeklődők.

Színház és iskola Középiskolások és egyetemisták közreműködésével Nagyváradon a Liliomfi Remix című előadással ünnepelték a Magyar Kultúra Napját, a Szigligeti művére építkező produkció a Szigligeti Társulat Színház az iskolában, iskola a színházban program harmadik darabja. Ugyanott adták át az idei Magyar kultúra-díjakat, köztük az Életmű-díjat Csiky Ibolya színművésznek, valamint a Jakobovits-díjat Ujvárossy László képzőművésznek. A Partiumi Keresztény Egyetemen Erkel Ferenc emlékezete címmel szerveztek konferenciát, ugyanott a budapesti Andrejszki Judit barokk ének- és csembalóművész régizene estje várta az érdeklődőket. A Várad folyóirat vidéken ünnepelt, Margittán, Berettyóújfaluban, majd Érmihályfalván tartott könyv- és lapbemutatót Gittai István, Péter I. Zoltán, Kocsis Csaba és Szűcs László részvételével.

A köldöknézés nem segít Kolozsvárott átadták az RMDSZ által két éve alapított Erdélyi Kortárs Magyar Kultúráért-díjat, amelyet az idén Vida Gábor író, Kézdi Imola színművész és Veres Szabolcs képzőművész vett át. A díjátadó gálát a sétatéri Kaszinóban Kelemen Hunor szövetségi elnök nyitotta meg. Hangsúlyozta: a magyar kultúra nem egyszeri, ünnepi aktus, hanem mindennapjaink része kell legyen. „Akárcsak más nemzetek, mi magyarok is roppant büszkék vagyunk a kultúránkra, azokra az értékekre, amelyeket az egyetemes kultúrának adtunk, és azokra az alkotókra, akik értékteremtéssel gazdagították. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Ez nem jelent nacionalizmust, nem jelenthet kizárólagosságot. A magyar kultúra mindig is befogadó jellegű volt.

A kultúra soha nem lehet csak múlt: jelennek és jövőnek is lennie kell. Mindig újraértelmezhető, mindig újrarendezhető, új értelmet kaphat azáltal, ahogyan látjuk, ahogyan használjuk, és ahogyan jövőt tudunk és akarunk építeni rá.

Nekünk ma az a nagy kihívás, hogy tudunk-e olyan intézményes kereteket teremteni, amelyek az alkotó ember számára a teljes szabadságot és biztonságot jelentik, a befogadó számára pedig a jó választás lehetőségét adják meg. A kihívás, hogy a globalizálódó világ problémáira milyen választ adunk: a bezárkózó, csak önmagát látó vagy a nyitott szemléletű értékteremtő és helykereső szemlélet lesz-e a meghatározó? Az én válaszom egyértelmű: a bezárkózás, a köldöknézés soha nem segítette az értékteremtést. A magyar kultúra gazdagsága, erőssége, szépsége, igazi értékei mindig akkor születtek, amikor az alkotók és a befogadók a nyitott és kíváncsi, kritikus, ám másra is odafigyelni tudó szemléletet vallottak magukénak.”
A köszöntő után Hatházi András méltatta kollégája, Kézdi Imola művészetét. Hatházi szerint Kézdi Imola mint művész megkerülhetetlen, nem helyettesíthető, pótolható mással. Vida Gábor írót, a Látó szerkesztőjét Lövétei Lázár László a Székelyföld főszerkesztője laudálta, taglalva az Ahol az ő lelke című új regényének erényeit. „Végre valahára Trianon-regényt is lehet írni, és milyen gyönyörűet. Nem akarok hízelegeni Vidának, de az Erdély-történetek közül az övé a legjobb. Lendületes prózastílus, az olvasót másképp vonzó irány, nagy érzelmek és idegesítően hideg fej – leegyszerűsítve így tudnám jellemzni Vida-könyvét. Ha sarokba szorítanának, hozzá tudnám tenni, hogy folytatást kíván a téma” – fogalmazott.
Veres Szabolcsot Ferenczi Szilárd, a Filmtett szerkesztője méltatta. Ferenczi szerint a képzőművész valóságos „szín-ász”. A kék, a zöld, a sárga, a vörös és egyéb színeffektusok mellett anyanyelvi szinten beszél bíborul, drappul, kobaltzöldül és holdezüstül is. Munkái neoexpreszionista stílusjegyeket viselik magukon, festményein a rút esztétikája érvényesül.

Együtt a rút és a szép A díjazott művészeket arról kérdeztük, mit jelent számukra a kortárs kultúra fogalma. Vida Gábor szerint kortársak azok, akik egy világkorszakban élnek, általánosan így lehetne meghatározni azt, mi is a kortárs. „Ha arra gondolok, hogy nagyapám József Attilával egyszerre született, és hogy ők kortársak voltak-e, nem biztos, hogy igennel tudok rá válaszolni.

Nem biztos, hogy mindenkivel kortársak vagyunk, akivel együtt élünk, de valószínűleg, akikkel ugyanazokat a kulturális normákat valljuk, azok a kortársaink, és ez elég tág határok között mozoghat”.

Legutóbbi regénye kapcsán, amely Lövétei Lázár László szerint folytatást kíván, elmondta: bár volna még mit megírni, egyelőre lezártnak tekinti a témát, nem tervez folytatást.
Veres Szabolcs a kortárs fogalmáról úgy fogalmazott: „Harminc-negyven éve azt mondták a festészetről, hogy meghalt, nem létezik kortárs viszonylatban, mert megjelentek az újabb művészeti irányzatok, eszközök. Nem halt meg a festészet, sőt, én úgy gondolom, kortárs viszonylatban most kezdődik egy új típusú festészet, ami annak tudható be, hogy Európában, legalábbis ott, ahol én megfordultam, elfelejtettek már festészettel, mint szakmával foglalkozni.” A rút esztétikája kapcsán, amely Ferenczi Szilárd szerint jellemző az alkotásaira, elmondta: a művészetben folyamatosan együtt élt a rút és a szép. Az esztétikai értelemben vett rút szoros kapcsolatban van az európai kultúrával és a kereszténységgel is.
Meglepetés volt számára az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díj, azt erősíti meg benne, hogy még van remény a művészetek művelői számára. „Az ember azt érzi, van valamiféle reményforrás, hogy bizonyos szervezetek megpróbálják a kultúrát elősegíteni. Romániában, mint művésznek rettenetesen nehéz helyzete van az embernek, az állam alig, mondhatni zéró százalékban támogatja a művészetet és a kultúrát, főként a kortárs kultúrát. Elég csak megszámolni, hány államilag finanszírozott kiállítótér van Kolozsvárott. Sajnos egy sem…, és úgy tűnik a Bánffy Palotát is hamarosan bezárják”.