Zsenifeleségek, akikkel együtt ültek

„Számtalan formában mutatkozik meg Borgos Anna írásaiban mi az, ami normaként, konvencióként elfogadott, és milyen következményekkel jár a szembeszegülés, az el nem fogadás, a normaszegés.” A Nemek között. Nőtörténet, szexualitástörténet című kötetet Parászka Boróka ismerteti.

Aligha sejtheti az olvasó, hogy egy, már korábban megjelent tanulmányokból-esszékből összeállított kötet, amely ráadásul az irodalom- és társadalomtörténetben perifériás, különösnek (mellékesnek?) tekintett témákkal foglalkozik, kizökkenti a jól bejáratott meggyőződéseiből. Márpedig Borgos Anna tavaly megjelent kötete ilyen, érdemes olvasni, és érdemes körültekintően, az egész könyvet előre, hátra lapozva forgatni. Ha a szerzőt be akarjuk sorolni (nem akarjuk, de figyelembe véve a hazai irodalomfogyasztási szokásokat, muszáj a tájékoztatás érdekében címkézni), akkor azt mondhatnánk, hogy „gender” ügyeken dolgozik. Foglalkozik irodalomtörténettel, társadalomtörténettel, „nő-történettel”, pszichológiával, pszichológia-történettel, antropológiával. És mindez mind ugyanoda vezet: ahhoz, és azokhoz, amit (akiket) a társadalom másként, különcként, másodvonalbeliként, feleségként, a normáktól eltérőkként kezel. Nyilván ebből az is következik, hogy a hasonlókat, az elsővonalbelieket, a férjeket, a norma tartókat is megmutatja – hátulról, alulról, a visszájáról, a végéről, azokból a perspektívákból, amelyekből az elől lévőket, a döntőket és erőseket látni nem szoktuk. Számtalan formában mutatkozik meg Borgos Anna írásaiban mi az, ami „normaként”, konvencióként elfogadott, és milyen következményekkel jár a szembeszegülés, az el nem fogadás, a normaszegés. Most, hogy a Noran Libro kötetében egymás mellett olvashatóak ezek a nagyfokú érzékenységgel, tudományos és stiláris igényességgel megírt szövegek, egyértelművé válik, hogy a kutató érdeklődése nem esetleges, nem a kuriózum iránti igény vezeti, hanem nagyon is rendszerszerű társadalomkutatást végez, és mindez hosszútávon fogalmilag is, módszertanilag is kiforrja magát. A magyar kultúra belső értelmezése, és tágabb kulturális horizonton való elhelyezése szempontjából is fontos tanulmányok épülnek egymásra. Az okosan szerkesztet kötet (felelős szerkesztő Kőrössi P. József) távolról indít: Gertrud Stein Alice B. Toklas önéletrajza című munkájának elemzésétől. Annak a demonstrálásától, milyen hatalmat jelent az elbeszélés, az elbeszélői szemszög, hangnem, szerep megválasztása, ezek viszonylagossá tétele, az ironikus távolságtartás. A múlt század eleji történetek a párizsi (magát szabadként tételező, autonóm) művészkolóniáról, a magát zseniként tudó és bemutató szerzőnőről, és társáról, akit feleségének nevez, bevezetnek a magyar (autonómiához, szabadsághoz ambivalensen viszonyuló) feleségek, zsenik, szerzők, társak, a társadalmi reprezentációk világába. Figyelmes olvasással követhetőek a különbségek, az azonosságok, a lehetőségek és a korlátok is. Így ismerkedhetünk meg olyan szerzőnőkkel, mint Erdős Renée, az egyik első magyar újságírónővel, Bródy Lilivel, az irodalomba Babits révén beházasodó Török Sophieval, a bordélyházi cselédként Hatvany Lajos báró társává szegülő Kovács Juliával, vagy a nemváltó Vay Sándor-Saroltával. A portrék között tanulmányok sorakoznak a trauma huszadik századi kezeléséről, korrajzáról, a leszbikus szerelem orvosi irodalmáról, a bifóbiáról, a különböző családmodellekhez való tudományos, féltudományos viszonyokról. Ez a műfaji váltógazdaság nem csak ahhoz járul hozzá, hogy a személyes sorsok értelmezése túlléphessen az egyedi történeteken, az egyszeri életek általánosabb, történetileg is kontextusba helyezhető jelenségekké váljanak. Azt is lehetővé teszik, hogy kövessük: hogyan változik a társadalmi-közösségi tudat, hogy az identitásról való beszédnek az erdélyi magyar közösségben gyakorolt, etnikaihoz kötött tartalmain túl, még hányfajta rétege van (és azok hogyan kötődnek egymáshoz). Érthetővé válik, hogy a szexuális jogok mára, a huszonegyedik század elejére miért váltak az európai gondolkodás legfontosabb kérdéseivé.
Kételkedőknek, és a témát értőknek is egyaránt fontos összegzés Borgos Anna tanulmányának gyűjteményes kötete. Azoknak pedig, akiket a fentiek nem győztek meg, mondjuk el: Faragó Ágnes kötettervező rendkívül érzéki és érzékletes képanyaggal dúsította Borgos Anna szövegeit: nem csak érthetőek, láthatóak is a rejtekező és feltárulkozó testek-lelkek.

Borgos Anna: Nemek között. Nőtörténet, szexualitástörténet, Noran Libro, Budapest, 2013.