Versek háború előttre és utánra

2015. 12. 07. 19:01

Az már egy kerek történet, ha egy kelet-európai egy Skandináviában élő, bevándorló költőnő magyarra fordított kötetét kézbeveszi. És akkor még nem mondtunk semmit Athena Farrokhzard verseiről, amelyek előítéletektől előítéleteig löknek. A semmiig. Parászka Boróka könyvajánlója.

 

fotó: Khashayar Naderehvandi

 

Athena Farrokhzad svéd költőnő. Ez áll a Fehérfehérré című kötet kilencsoros zárszavában a szerzőről. Távol a svéd kulturális élettől, a magyar nyelvű könyvet lapozva már ez a név-származás megjelölés is egy vers, hihetetlen, egyszerre ismerős és idegen metafora. Athena meg Farrokhzad. Dehogy svéd – biccent a politikai korrektségre keveset adó, a származási kérdésekben könyörtelen, szabad identitásválasztást nem ismerő kelet-európai fej.
A szerző neve, így első ránézésre és előítéletre valami nagyon európai, és nagyon távoli találkozása, egy kicsit dél egy kicsit észak, líra és valami sötét, burkába öltöztetett sejtelem.
Hagyjuk magunk mögött a kelet-európai beidegződéseket, a találgatást, hogy kicsoda, akinek könyvét a kezünkbe vesszük, akire egy verseskötetnyi időre odafigyelünk.
Athena Farrokhzad azonban nem a mű, és nem az üzenet, hanem a szerző és az üzenő, akinek verseit Sall László és György Ullholm Kamilla tolmácsolja. Róla, errefelé nem tudni erre semmit (azon kívül, amit a svédországi bevándorlókról tudni vélünk), és jó is ez így. Ma Kelet-Európában svéd költőnő (költő, nő) verseit olvasni már állásfoglalás, ellenállás, vagy provokáció. A névtől, származástól függetlenül.
Nem tudni, nem gondolni semmit előre, levetkőzni a legkülönbözőbb (pozitív vagy negatív szándékú) előítéleteket, ez ma a legnagyobb luxus. Engedjük ezt meg magunknak, és ezzel a nemtudással vegyük kezünkbe ezt a kötetet, hogy a vers, a visszájára fordított evangélium, amelynek hallatán nehéz dönteni, féljünk-e vagy reménykedve örüljünk, működjön. Ha nem tudjuk, kicsoda, kinek az apja, anyja, öccse, nagyanyja múltja, jelene és sokszoros idézőjelbe, zárójelbe, lapszélre sodródott jövője szólal meg, ha a referenciák, koordináták bizonytalanok, akkor válik igazán sok élűvé, több dimezióssá ez a szöveg. Egy adott – gyermeki, testvéri – perspektívából összegzett családi mondattárt lapozhatunk. Metaforákba, logikai feladványokba sűrített családtörténetet, amelyet az tart össze, hogy valaki valakinek mindig mond, kinyilatkoztat, tanácsol, panaszol, sugalmaz, parancsol, kér valamit. „Anyám mondta”, „Apám mondta”, „Öcsém mondta” – sorjáznak a felvezetések, mintha a konyhában, az előszobában összekapirgált hétköznapi mondatok raktározódnának el. Hétköznapi, profán töredékek, melyekkel önmagukat és egymást is újra elmesélik a beszélők, mindig kilendülnek egy sokkal tágabb kontextus felé. Egy oda nem illő, nagyon is ünnepi fogalom, egy szakrálisra vasalt jelzős szerkezet, biblikus mellékmondat építi az újra és újra leomló nagy történetet. Lennie kell itt valaminek, öröm- vagy gyász hírének, a háborúk és békék nagy történetének a mondások sodrában. Valami családnak, otthonnak, városnak, kertitörpéknek, istennek, valahol. Valameddig.
Ami egyik állítással adatik, az a másikkal elvétetik, itt valahol a fürdőszoba, konyhakert a halványan körvonalazódó és gyorsan eloldódó helyek tereiben.  Az emlékezés kényszer és lehetetlenség, a béke és háború, az erőszak, a kedvesség: ugyanannak a nyelvnek a különböző szavai. Bármiből bármi lehet. Minden attól függ kinek a szavait halljuk, és ki rendezi össze. Már ha birtokba vehetők és uralhatók a szavak, amelyeket Athena Farrokhzad és fordítói svédül, magyarul leltárba vesznek.
A Fehérfehérré című kötet a birtoklás, uralás viszonylagosságának a tanúságtétele. Akármit állít Anyám a jelenről, Apám cáfolja azt. Öcsém reményeit Nagyanyám nyesi vissza, Nagyanyám hagyatékát Öcsém mondja fel. Minden ebben a közel-keleti-európai-dél-északi családban kavarog, oldódik. És végül minden sötétség kifehérlik, elpárolog. Jó hír-e, vagy megsemmisülés? Döntse el az olvasó, a fehér papírra fekete sorokban fehér betűkkel szedett verseken végig araszolva. Nem könnyű olvasmány: próbára tesz a tipográfia, megtéveszt a csillogó borító. Mögötte kopogó, szigorú tartalom, reménykedőknek és rettegőknek háborúkról, békékről, kivégzésekről, születésekről, szakállakról, tar fejekről, tisztaságról, gennyről.

 

 

Athena Farrokhzad: Fehérfehérré Fordította Sall László és György Ullholm Kamilla
Holnap Kulturális Egyesület, 2015 Nagyvárad



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!