Vándorpremier Végváron
2015. 08. 06. 12:10Vannak helyzetek, amikor az augusztus júliusban kezdődik, és amikor egy eperfa határozza meg a napirendet. Nem a mesében, a valóságban, Temesvártól nem messze, Végváron. Ott vert tanyát idén a Bánsági Vándorszínház, majd a nagyközségből indultak tovább a komédiások, hogy tizenhat Arad és Temes megyei településen bemutassák Petőfi Sándor A helység kalapácsa című vígeposzának dramatizált változatát. Simon Judit riportja.
Egyeztetés az esti bemutató előtt. Petőfi guggol (A szerző felvételei)
Aszalos Géza színművész és Orbán Enikő dramaturg, irodalmi titkár, (mindketten a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagjai) tavaly indították útjára a vándorszínházat, a folytatás szándékával. A pénz idén még kevesebb, mint tavaly, nem csökkent viszont az elszántság és a lelkesedés, a települések vendégszeretete pedig fokozódott. Tavaly Bodófalván táboroztak, idén a végvári iskolába vertek tanyát július elején. Két oka volt annak, hogy a nagyközséget választották: a vándorszínház vándorol, tehát a próbák időszakára és évente más-más településen táboroznak, másrészt Végvár csak harminc kilométerre van Temesvártól, a napi négy autóbuszjárattal egyszerűbb bemenni a színházhoz, a díszlet és jelmeztervezőnek is könnyebb kijutni a próbák helyszínére.
A bentlakás kívülről nem túl bizalomgerjesztő, bent már kedvezőbb a kép. Előtérben Mihály Csongor bábszínész
Tanyaanyából tanyamindenes
Az iskola kapuja nyitva, az udvaron utánfutóra hasonlító tárgy uralja a terepet, a bentlakás épülete kívülről nem túl bizalomgerjesztő. Kopott falak, rácsos ablakok, töredezett lépcső, mely mindig foglalt, hiszen stabil ülőalkalmatosság. A hatalmas udvaron lemenőben a nap, a szél is fújdogál, enyhült a kánikula.
Orbán Enci fogad, ki más, idén ő a szervező, a PR-os és nem utolsó sorban az előadás dramaturgja. „Tavaly tanyaanya voltam, idén tanyamindenes vagyok” – mondja vidáman. Imádja a Vándorszínházat, elemében van, mindig akkor jelenik meg, amikor éppen szükség van rá, és mindig mosolyog. Észreveszi, hogy a folyosói fekvőhelyet bámulom, elneveti magát, mondja, nyugodjak meg, mindenki szobákban, kényelmes ágyban alszik, csak az egyik srácnak annyira melege volt, hogy kiköltözött a huzatba. Megjegyzi, külön fürdőszoba áll a lányok rendelkezésére, ez bizony luxusszámba megy a vándoréletben.
A konyhában a társulati tagok készítik a vacsorát, ínycsiklandó illat lengi be a meleg, de tágas helyiséget. Bűbájos kutyus rohan elém, ugat is kicsit, aztán megnyugszik. Morzsit Vince Tímea hozta magával, de idén is fogadott örökbe a társulat kóbor ebet, akit azért nem láttam, mert éppen megsértődött és elvonult a csapattól. (Állítólag lopási ügybe keveredett, tyúkokat hordott új barátainak, de Aszalos direktor visszakergette a zsákmánnyal a gazdákhoz, ezért sértődött meg a kósza eb.)
Visszamegyünk az udvarra, ahol kiderül, az utánfutónak látszó tárgy lényegében az, aminek látszik, csak éppen átalakították díszletnek. Albert Alpár a temesvári magyar színháznál díszlet- és jelmeztervező, elképzelése szerint az utánfutó lesz a templom, de praktikus funkciója is megmarad a szimbolikus mellett: ebben szállítják a díszleteket és jelmezeket is. A Csiky Gergely Színház ajándéka ez a vándortársulatnak, ugyanígy a színház bocsátja rendelkezésükre a technikai felszerelést és jelmezeket. Aszalos Géza színművész most éppen direktor és rendező, azt mondja, Balázs Attila igazgató barátságosan viszonyul Vándorszínházhoz, örömmel segít nekik. Szerződésük is van az intézménnyel, hogy ezen a téren, minden rendben.
A söröshordókat üresen kérték, a díszlet részeiként funkcionálnak
Idén is a Bánsági Közösségért Egyesület révén pályázatokból fedezik a költségeket. Aszalos szerint a szervezésben részt vállalt Molnár Zsolt képviselő és Andrássy Noémi, akik Orbán Enikővel közösen írták a pályázatokat. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) kissé késve, de megkapták a választ, hogy nyert a pályázatuk, igaz kevesebb pénz érkezik, mint amire számítottak, de valahogy kijönnek belőle. Amúgy a színészek gázsiját kalapozással egészítik ki.
Pályáztak Magyarországra is a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), nem kértek sokat, de ezt sem biztos, hogy megkapják. Azt válaszolták nekik, éppen elfogyott a keret, majd szeptemberben értesítik őket, hogy a miniszter hogy döntött: ha különösen tetszik neki projekt, akkor kaphatnak támogatást, ha nem, hát így jártak – teszem én hozzá. Aszalos Géza elmondja még, most alakul a Tarisznyás Egyesület, amely felvállalja a munka dandárját. Temesváron új támogatójuk is akadt, a sörgyártól kaptak hordókat, melyek csak azért üresek, mert így kérték. Tele hordókat nehéz emelgetni, ezek a színpadkép részei, mindenféle berendezési tárgyakká alakulnak az előadáson. Ennyi sört meginni pedig még egy bánsági vándortársulatnak is lehetetlenség volna három hét alatt.
Orbán Enikő és Aszalos Géza szerint a pénznél is többet jelent az a támogatás, amit a községekben kapnak az elöljáróktól és a lakosságtól. Végváron Csáki Károly polgármester és Pastian Erika iskolaigazgató jóvoltából lakhattak közel egy hónapig a bentlakásban, és a városatya engedélyével játszanak a piactéren. Ahol nincs motel vagy panzió (ezt fizetik a DRI jóvoltából), ott is mindig akad szállás.
Mindenhol várja őket vacsora, akárcsak Dérynét és társulatát, a Bánsági Vándorszínház színészei előadás után mindig terített asztalhoz ülhetnek.
Aszalos Géza (szemből) Dukász Péter emlékének ajánlotta az előadást
Dukász Péternek ajánlva
A társulat másképpen állt össze, mint tavaly. Aszalos Géza elmeséli, mivel későn bírálták el a pályázatukat, csúszva kezdték a szervezést, nem maradt idő szereplőválogatásra. A sors azonban kegyes volt hozzájuk, és a fiatalok, akik jelentkeztek, szinte mind a szerepre érkeztek. „Ott volt előttem A helység kalapácsa szereposztása. Rendezők is szívesen jöttek volna, de ameddig nem tudtuk biztosan, hogy jut pénz honoráriumra, nem mertünk egyikükkel sem szerződni. Amikor kiderült, talán lenne pénz, a rendezők már elkötelezték magukat más munkákra.” Majd vallomással folytatja: „Bánom is, meg nem is, hogy nem tudtunk rendezőt szerződtetni. Az igazat megvallva, szerettem volna magamat kipróbálni rendezőként”, majd nevetve hozzáfűzi: „ráadásul sokkal olcsóbb vagyok, ha kell, megelégszem a vacsorával”.
A kérdésre, hogy miért éppen Petőfi vígeposzát választotta, Aszalos több szempontot is felsorol: „a falusi közönség más színházi nyelven ért, mint azok a nézők, akik kőszínházba járnak. A helység kalapácsát, Petőfit mindenki ismeri, hiszen tanították, tanítják az iskolában. Arról nem is szólva, hogy sajnos a falusi élet nem sokat változott. Minden faluban van templom és kocsma, utóbbiból több is, az emberek vasárnap kijönnek a templomból és bemennek a kocsmába, ahol a dolgok történnek.” A művésznek személyes oka is van, hogy A helység kalapácsát választotta. Halkan, szomorúan meséli: „Dukász Péterrel töbször is beszélgettem Petőfi eposzáról, mindig mondta, dramatizálni kellene. Ő tragikusan korán elment. Neki ajánlom az előadást.” (A kiváló temesvári színész, Dukász Péter májusban lett egy közlekedési baleset áldozata – szerk.megj.)
A piactéren gyülekeznek a nézők
Árnyékkövetők
Végváron mindenki szívesen fogadta a komédiásokat, csak az időjárás volt barátságtalan. Három héten keresztül minden nap közel 40 Celsius fokot mutatott a hőmérő, és az iskolaudvaron csupán egyetlen eperfa ad némi árnyékot. A próbák során arra mentek, amerre az árnyék, de leginkább este próbáltak, akkor viszont a sötét támasztott némi akadályt. A lényeg, hogy elkészült a produkció. A rendezőnek azért van még dolga: „mennem kell, szükséges egy technikai próba. Főpróbát tartottunk a piactéren, és kiderült, szükség van néhány változtatásra, ahogy a ki- és bepakolást sem árt még gyakorolni.”
Ahogy nézem az említett ki- és bepakolást, az a benyomásom, alapos matematikai tudás igényeltetik hozzá. Ami feltűnik: a végtelen fegyelem, ahogy a fiatalok dolgoznak, próbálnak. Mindenki ismeri a feladatát, alig esik szó közöttük, minden működik pontosan.
Orbán Enci mondja, menjek be a sarkon túli kocsmába, ismerjem meg Mihály bácsit, aki mindannyiuk szíve csücske. Nem azért, mert ingyen is ad kávét meg sört, hanem kedves, tele van történetekkel és szereti őket.
Mihály bácsi tényleg kedves ember, úgy üdvözöl, mintha jó ismerősök lennénk. Hát hogyne, ha a színházasokhoz jöttünk. Mihály bácsi 60 év körüli mosolygós férfi, aki most akar leszokni a dogányzásról, ezért hordja a nyakában az elektromos cigarettát. Elmondja, egy hónap boldogság volt számára, hogy naponta találkozott a fiatalokkal. Kikísér a szép kis kerthelyiségbe, ahol asztaluk van a színészeknek. Itt hűsölnek, beszélgetnek. A fia a városban dolgozik, ott a lányáé az egyik bolt, jól megvannak. Nagyon büszke rá, hogy a felesége a templomban segédkezés közben megtalálta a dobozt, amelyben 19. századi írások dokumentumok voltak a községről. „Mindenki arrébb lökte a cipődobozt, csak a párom nézte meg, mi van benne”. Azt mondja, már most szomorú, hogy elmennek a színészek, távozásuk után nem lesz olyan érdekes az élet. Orbán Enci égre-földre ígéri: jönnek még erre, semmi ok a szomorúságra.
A férfi még emlékszik azokra az időkre, amikor a temesvári színház rendszeresen jött előadásokkal, akkor is ünnep volt a községben.
Ezt később Fall Ilona színművész, rádiós szerkesztő is megerősíti. Ő két kollégájával az előadásra jött, és mesélte, fiatal színésznőként sokat játszott Végváron, több darabra is megtelt a művelődési ház terme, és mindig megvendégelték őket.
Másnap már a piactéren csodálom a fegyelmezettséget, komolyságot. Együtt nézzük a készülődést Mihály Enikővel és Ernővel, ők hétvégére jöttek Marosvásárhelyről megnézni fiaikat A helység kalapácsában.
A kelléksör alkoholmentes
Mihály Csongor (Kántor) végzett bábszínész, tavaly is csatlakozott a vándortársulathoz. Akkor még csak készült a színészi életre. Régi ismerősökként üdvözöljük egymást, boldogan meséli, hogy a tavaly évadban sikerei bizonyították, érdemes volt dolgoznia álmaiért. Gerébként nagy sikert aratott a Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat Pál utcai fiúk előadásában, főszerepet játszott a sepsiszentgyörgyi bábszínházban, majd Kolozsváron filmet forgatott Dimény Áron partnereként. Idén az öccse, Péter is csatlakozott a társulathoz, ő is beleszeretett a színházba. Jövőre érettségizik, még nem döntötte el, hogy a színpadon vagy a színpad mögött képzeli el a munkáját. Petőfi művében Bagarja és Kevély Szabó Bíró alakjába bújik.
A dunaszerdahelyi Lansnyák Ildikó Kolozsváron tanulja a színészmesterséget, tavaly is jött, az idén is boldogan vándorol, ezúttal, mint Szemémetes Erzsók. Vincze Tímea kolozsvári bábszínész az előadásban előbb narrátor, majd pompás férfi öltözetben ő Csepü Palkó. Hajdú Péter a Szegedi Nemzeti Színház tagja is örömmel jelentkezett a vándortársulathoz, ő alakítja Fejenagyot, akit a helység kalapácsának hívnak az eposzbeli faluban.
A helység kalapácsa egyik jelenete. Az előadás összeállt
Petőfi megszemélyesítője a magyarországi Pignitzky Gellért, aki a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves színészhallgatója.
Aljoscha Cobettel a temesvári színház büféjében találkoztam párszor, ő a Temesvári Állami Német Színház színművésze. Szerény, kedves fiú, s mondja: most tanul magyarul. Azt már Enci árulja el, hogy a fiatal színész nyolc nyelven beszél és rendkívül művelt.
A nagyszerű hangzású folk-rock zenéről Aszalos Géza rendező boldogan mondja: ingyen van. Amikor zenét keresett ehhez az előadáshoz, ráakadt a Cimbaliband muzsikájára és azonnal tudta, ez kell az előadáshoz. Felvette a kapcsolatot a cimbalomzenekarral, és ők első szóra igent mondtak: használhatják a dalaikat. A táncokat pedig a helyi néptáncegyüttes tagjai tanították be a színészeknek.
Így állt hát össze a Bánsági Vándorszínház második előadása.
Este megszólalt a nézőcsalogató zene a piactéren, és jöttek a nézők, egyre jöttek. Először a aprónépség foglalta el az első sorokat, majd felnőttek érkeztek, hogy még kellett pótszékeket hozni, sokat. Elkezdődött a jókedvű előadás, vicces jelentekkel, ügyes játékkal, szép szövegmondással, sok tehetséggel. A szélrózsa minden irányából érkezett ifjú komédiások társulattá váltak, valódi hivatásos színészekként játszottak Aszalos Géza rendező vigyázó tekintetének kíséretében. Az előadás végén felcsattan a taps, siker van. A színészek kalapoznak, s boldogan gyűjtik a pénzt Enci kötényébe. Jó sok gyűlt össze. A végváriaknak és a nagyvárosból érkezetteknek tetszett az előadás.
A turné utolsó előadásai:
Ótelek: augusztus 7., péntek
Zsombolya: augusztus 8., szombat
Nagyszentmiklós: augusztus 9., vasárnap
Németszentpéter: augusztus 10., hétfő
Pankota: augusztus 11., kedd
Borosjenő: augusztus 12., szerda
Nagyzerind: augusztus 13., csütörtök
Ágya: augusztus 14., péntek
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
