Válság a hangok, fények, színek nyelvén

Erhardt Miklós képzőművész tárlatát tekinthették meg a kolozsváriak a nyár óta működő tranzit.ro Kolozsvár kiállítótérben. A művész a gazdasági válság témát kibontva a kor aktuális problémáira világított rá. Az Instrumental, Revolúció és Seychelles-zászló című alkotásokat bemutató tárlat számos értelmezési lehetőséget kínál. Varga Melinda írása.

A Budapesten, illetve Bécsben élő művész köztéri intervenciói, fotói, videói, mixed-media installációi a kilencvenes évek végétől a társadalom, a politika és a művészet határmezsgyéjén bontakoznak ki. Erhardt 1998 és 2006 között a Big Hope művészcsoportban dolgozott Dominic Hislop skót képzőművésszel. Életútja kapcsán érdemes megjegyezni: Guy Debord és Noam Chomsky magyar fordítója, valamint a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense.
A tranzit.ro Kolozsvár szervezésének köszönhetően a bemutatkozás számos érdeklődőt vonzott. A három darabból álló alkotás a kincses város közönségének készült. Az udvartérben dobpergésszerű, ritmusos zene fogad, egy forradalmi dallam, amely elindul valahonnan, de mintha sose akarna befejeződni, valami gátolja a kiteljesedésben a hangegyveleget. Mint a művésztől megtudtuk: a bevezetőként is fölfogható hangüzenetet Bob Marley néhány dalának imprójából vágták össze, sugallja a befejezetlenség érzését. „Bob Marley nem jut túl az első ütemeken” – ugrik be a tárlatot felvezető szöveg egyik passzusa, a kiállítótérbe lépve pedig kezd világosabbá válni, miért ez a forradalmi hangulatú, mégis meditatív zene fogad, amely átvezet egy másik világba, ahol csak a művészetre érdemes figyelni.
„A kiállítás, a korábbi, szöveg alapú, referenciális munkáktól eltérően, alapvetően néma. Mintázatát egymáshoz lazán kötődő, esetenként utalásként is felfogható, keserűen ironikus gesztusok rajzolják ki; gondolatok, amelyek se kibomlani, se rövidre záródni nem hajlandók” – állapítja meg Erhardt a kiállítást bevezető írásában.
A Revolúció című videóban sötét térben elhelyezett kivetítőn botokon, hangosan pörgő, üres tányérokat látunk. A forgásra, illetve a szó közismertebb jelentésére, a forradalomra utaló cím így összeköthető a kint hallható dobpergésszerű dallammal is. Az üres tányérok a szegénységet, nyomort, kilátástalanságot szimbolizálják.
Ezzel szemben a jól kivilágított teremrészben ott áll kifeszítve a Seychelles-szigetek zászlója, ami a tehetősebb emberek kiútját jelképezi a gazdasági válságból, hisz az ország adóparadicsom azok számára, akik ott szeretnék kamatoztatni a pénzüket. Asszociációk sokasága ugorhat be a nézőnek a gigantikus méretű lobogó láttán, a luxusnyaralástól a csábító gazdagságon át a pénz világától való undorig szinte bármi. Arra viszont kevesen gondolnak, amit Erhardt megjegyez: a zászló a magyar és a román lobogó színeiből tevődik össze, a kiállított tárgyat pedig a két nemzet zászlóvásznaiból készítették el. Erre a jelentésre valószínűleg csak az erdélyi ember gondol, ezért egy jászvásárhelyi vagy egy budapesti kiállításon nem kaphat akkora súlyt ez a munka – vélekedett a művész. Azt is hangsúlyozta: a zászlók mint objektumok magukban hordoznak egy nacionalista, demonstratív jelentést is, ami a gazdasági, társadalmi válságok idején még inkább kiéleződik.
A két munkát vastag fal választja el, amellyel a művész fel szeretné hívni a figyelmet a két társadalmi réteg, a nagyon gazdag és nagyon szegény közötti szakadékra, átjárhatatlanságra.
Erhadt szerint a válság a kortárs képzőművészet számára nem tekinthető direkt ihletforrásnak. Számára fontosabb, hogy a krízis milyen módon kontextualizálja a munkákat, amelyek különböző inspirációs forrásból merítenek. Úgy véli, az ilyen válsághelyzetekben a politikai történések inkább hatnak az alkotóra.
A nyár óta működő tranzit.ro Kolozsvárról Tordai Attilától, aki a kiállítás kurátora is, megtudtuk: az Erste Alapítvány kezdeményezésére hozták létre 2012-ben, a Bécsben, Pozsonyban, Prágában és Budapesten működő tranzit.org független, nonprofit szervezetek hálózatának ötödik tagjaként. Az intézmény Jászvásárhelyen (Iaºi), Kolozsvárott és Bukarestben működik a kortárs művészet platformjaként. A kolozsvári fiók aktívan szervez társadalmi, művészeti, kulturális programokat, novemberben Tamás Gáspár Miklós, valamint Boris Buden, a weimari Bauhaus Egyetem művészetek és dizájn karának professzora volt a vendégük.