Török tárlat a váradi várban

2015. 11. 17. 12:28

Rövid ideig volt látogatható a nagyváradi vár egyik felújított részében az a kiállítás, mely a törökországi magyar emigráció történetébe kínál betekintést. Az először a maga teljességében kiállított anyagot SZILÁGYI ALADÁR ajánlja az olvasó figyelmébe.

 

Hagyományos török öltözetben a Magyar-Török Baráti Társaság tagja a várbeli megnyitón

 

Igen alkalmas-tágas spáciumnak bizonyult a váradi vár L épülete, amelynek felújított árkádsora alatt Magyarok nyomai Törökországban címmel nyílt meg vándorkiállítás. A Török-Magyar Baráti Társaság által összegyűjtött gazdag fotó- és dokumentummásolat-gyűjtemény a 17-19. századi törökhoni magyar emigráció életét, illetve a két ország kulturális kapcsolatainak néhány fontos mozzanatát hivatott bemutatni.

Huszár István alpolgármester közölte a főleg egyetemi hallgatókból és iskolásokból álló egybesereglettekkel, hogy ez a kiállítás az első alkalom arra, hogy élettel töltsék meg a vár épületeit. Kifejezte abbeli reményét, hogy „ezt a kiállítást, ami az első tárlat a felújított nagyváradi várban, további kiállítások követik.”

A vándortárlat egy részlete a vár L épületében. Újabbak követik az első kiállítást   Fotó: Szűcs László

 

János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem leköszönő rektora elmondta, hogy ez az Egerből érkezett vándortárlat része annak a közös projektnek, amelyet az egri Eszterházy Károly Főiskolával kezdeményeztek, melynek célja, „hogy a partiumi, erdélyi örökséget megismertessük és bevigyük az oktatásba, a határ mindkét oldalán, mert sok esetben nem vagyunk tudatában azoknak az értékeknek, amelyek körülvesznek minket.” Dr. Verók Attila, az egri főiskola Kulturális Örökség és Művelődéstörténeti Tanszékének vezetője közölte, a most megnyitott kiállítás úgy jöhetett létre, hogy a Yunus Emre Intézet tulajdonában lévő anyagot a török nagykövetség támogatásával, egy Magyarországon kiírt pályázat keretében kapta meg a felsőfokú tanintézmény. „Valójában a váradi vár az első olyan helyszín, ahol a teljes gyűjtemény számára elegendő teret tudtak biztosítani. Fontos helyszín Nagyvárad a török-magyar kapcsolatok szempontjából, hiszen 1660-ban itt született meg az utolsó vilajet, az a közigazgatási egység, amelynek keretében az oszmán törökök a meghódított területeket igazgatták.”

M. Soós Tamás a Török–Magyar Baráti Társaság Heves megyei tagozatának elnöke felajánlotta a 2002-ben alakult szervezet tudását és kapcsolatrendszerét egy esetleg Nagyváradon alakítandó török-magyar baráti társaságnak, majd bemutatta a kíséretéhez tartozó, korhű török ruházatban megjelent urakat. Egyikük – aki maga is az iszlám hívének bizonyult – müezzini tisztének eleget téve énekelte el a La illah ila Allah Muhammad Rasul Allah kezdetű, imára hívó szöveget.

Abdul-Medzsid szultán visszautasította az osztrákok kiadatási kérelmét

 

A kiállítás fotó- és dokumentumanyagának, festmény-reprodukcióinak három fő pászmája a „Thököly király”-ként emlegetett Thököly Imre és Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc és kísérete, illetve a Kossuth-emigráció körének történetét, hétköznapjait, lakhelyeit, berendezési és használati tárgyait, öltözetét, diplomáciai levelezését hivatott bemutatni. Egyik legérdekesebb dokumentum Abdül-Medzsid szultán kemény, elutasító, a korra jellemzően patetikus válasza a Kossuthék kiadatását követelő osztrák és orosz udvarnak: „Őseim 600 éven át megannyi küzdelme révén kivívott védelmezési jogomat akarják kétségbe vonni. Ha egy magyarért 50 ezer török vérét is kell adnom, akkor is megvédem őt.” Továbbá: „A koronámat odaadom, a trónomat odaadom, de az országba menekülteket soha vissza nem adom.”

A váradi várban elegendő volt a tér a teljes anyag bemutatására   Fotó: Szűcs László

 

A Thököly emigrációs éveit bemutató izmiti emlékház, Rákóczi Ferenc, Mikes Kelemen Rodostója, a kütahyai Kossuth Emlékmúzeum közismertebb anyagai mellett a padisah Dolmahbachce-palotájában őrzött magyar vonatkozású dokumentumok, tárgyak is felkelthetik a látogató érdeklődését. S annak a kevésbé köztudott, korabeli magyar lapokban fennen hirdetett szimpátiának és segítőkészésgnek a bizonyítékai is, melyek szerint az 1876-77-es orosz-török háborúban „a nemzeti és nyelvi rokonság miatt” a magyar közvélemény nem csak a „török testvérnép” mellé állt, nem csak segély- és élelmiszerszállítmányokat gyűjtöttek a számukra, hanem még önkénteseket is toboroztak a török seregbe. – Tehát az a bizonyos 150 év feledve lőn…

Kár, nagy kár, hogy a dokumentumok magyar nyelvre átültetői, a kiállítási tárgyak magyar feliratainak megfogalmazói, minden lelkesedésük és „testvéri érzületük” mellett, nem bírják tökéletesen a magyar nyelvet. Megannyi helytelen kifejezés, magyartalan fordulat, helyesírási hiba róható fel a lektorok, korrektorok nélkül dolgozó kiállítók rovására.

 

A tárlat a nagyváradi Várban már csak ma, november 17-én látogatható, legközelebb Kolozsvárott állítják ki.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!