Román kultúrharc Párizsban

A Szociál-Liberális Szövetség egyik első dolga volt a Román Kulturális Intézet átszervezése. Andrei Marga vezeti az intézményt, akinek személye miatt több neves hazai értelmiségi bojkottálta a múlt heti párizsi könyvszalont. Az ICR vezetőtanácsának tagja, Demény Péter segítségével arra kerestük a választ, igaza van-e Pleºuéknak.

A világsajtót is bejárta az a hír, hogy nem vett részt több neves román értelmiségi a hétfőn véget ért párizsi könyvszalonon, az egyik legrangosabb európai könyvkiállításon és vásáron. Gesztusuk hírértékét az növelte, hogy a március 22-től 25-ig tartó rendezvénynek Románia volt az egyik díszvendége. A házigazdák mintegy harminc román írót hívtak meg a francia fővárosba, ám közülük a világszerte ismert és Nobel-díj várományosként emlegetett Mircea Cãrtãrescu lemondta a meghívást. Hasonlóan döntött Andrei Pleºu esszéíró, Gabriel Liiceanu filozófus, aki az egyik legismertebb hazai kiadó, a Humanitas igazgatója, valamint Neagu Djuvara történész. A Salon du livre neves hiányzói a Román Kulturális Intézet (ICR) jelenlegi vezetősége ellen tiltakoztak. Távolmaradásukkal fogalmazták meg azt, hogy szalonképtelennek tartják az Andrei Marga vezette intézményben bekövetkezett kultúrpolitikai váltást.

ICR – a hatalmi harcok túsza A romániai értelmiségiek egy része által kifogásolt váltás nem a kolozsvári filozófus, volt rector, majd külügyminiszter kinevezésével, hanem a Szociál-Liberális Szövetség (USL) tavaly áprilisi hatalomra jutásával kezdődött el. A szociáldemokrata és a liberális politikusok az ellenzéki évek alatt folyamatosan azzal vádolták az elnöki hivatalnak alárendelt ICR vezetőit, hogy az intézményt az államfő, Traian Bãsescu politikai céljainak rendelik alá, s propagandagépezetként működtetik. Szemükre vetették azt is, hogy az intézet „kétes értékű” román kulturális rendezvények külföldi megszervezését támogatja.
Tény és való: az ICR korábbi elnöke és egyik alelnöke, Horia Roman Patapievici és Mircea Mihãieº már 2005-ös megválasztásuktól támogatták írásaikban és megnyilvánulásaikban az államfőt, bírálóik rájuk is sütötték emiatt a „Traian Bãsescu propagandistái” bélyeget, akárcsak Andrei Pleºura (aki az elnök tanácsadója is volt egy ideig) vagy Gabriel Liiceanura. Ezekre a címkékre elsősorban Mircea Mihãieº szolgált rá, aki rendszeresen közölt publicisztikát az államfőhöz közel álló Evenimentul zilei napilapban. Patapievici az alelnökénél jóval visszafogottabb volt, ám a 2009-es elnökválasztási kampányban neki is volt egy szerencsétlen elszólása. Egy interjúban kijelentette, hogy tudomása szerint kompromittáló videofelvétel készült Traian Bãsescu ellenjelöltjéről, a szociáldemokrata Mircea Geoanáról. Ezzel alapot nyújtott azoknak a támadásoknak, hogy az ICR-t is bevonta a választási kampányba. Ezt Patapievici tagadta, és a bírálatokat következesen azzal hárította el, hogy az általa vezetett intézmény nem politizál: azaz nem részrehajló, az akkori ellenzékhez közel álló művészeket is támogat ösztöndíjakkal, külföldi fellépésekhez nyújtott támogatásokkal, műveik lefordításának finanszírozásával.
Patapievici érvei olyannyira nem győzték meg az USL politikusait, hogy az Ungureanu-kormány helyét áprilisban átvevő Ponta-kabinet egyik első intézkedése volt az ICR átszervezése és költségevetésének lefaragása. Az új kormány sürgősségi rendeletben az elnöki hivataltól a szenátus hatáskörébe vonta az intézményt, s külön jogszabályba foglalta az új küldetését is. E szerint az intézetnek ezentúl nem a román kultúra külföldi népszerűsítése, hanem „a nemzeti önazonosság megőrzése” lesz a feladata. A sürgősségi rendelet ellen számtalan értelmiségi, több civil szervezet tiltakozott. Arra hivatkoztak, hogy éppenséggel az ICR alárendelése a törvényhozás felsőházának növeli a politikai befolyását az intézményre, hiszen így a mindenkori parlamenti többség dönt a vezetők személyéről. Tavaly júliusban kétszáz értelmiségi – köztük az egyaránt irodalmi Nobel-díjas svéd Tomas Tranströmer és a romániai származású német Herta Müller – nyílt levélben fordult a Ponta-kormányhoz. Ebben szintén azt kérték, hogy az ICR a szenátus alárendeltségéből kerüljön vissza a román elnöki hivatalhoz, illetve bírálták az intézet küldetésének megváltoztatását. Az ellenzékbe került Demokrata Liberális Párt az Alkotmánybíróságon is megtámadta a szóban forgó sürgősségi rendeletet, ám ez nem járt eredménnyel. Horia Roman Patapievici ezt tudomásul vette, majd július végén kapitulált: az ICR költségvetésének megnyirbálására hivatkozva önként lemondott a tisztségéről.

Bal lábbal kezdte Marga A szenátus októberben választotta meg az ICR új vezetőségét. Az intézet élére néhány hónapos, csúfosan véget érő külügyminiszteri mandátum után került Andrei Marga. Nyílt titok volt, hogy az USL ezzel a poszttal kívánja kompenzálni a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem volt rektorát.
Intézményvezetői mandátumát Marga meglehetősen szerencsétlenül kezdte. Egy tévéinterjúban kijelentette: feladatának tekinti a román tudományos eredmények és technológiai újítások népszerűsítését is. „Mondok egy példát: hányan tudják manapság azt, hogy a fűtőtest erdélyi találmány?” – példálózott a filozófus, akinek kijelentése már csak azért is derültséget és döbbenetet keltett elsősorban az internetes fórumokon, mert a tudománytörténet szerint a fűtőtestet nem Romániában találták fel, hanem egy Franz San Galli nevű, orosz származású lengyel mérnök találmánya.
Utóbb Marga komolyabb okokat is adott bírálatokra. Mandátuma második hónapjában az ICR kiadójánál jelentette meg az egyik könyvét. Decemberben leváltotta az intézet több külföldi fiókintézményének vezetőjét – Brânduºa Armanca igazgatónak is távoznia kellett a budapesti kirendeltség éléről –, majd versenyvizsgát hirdetett a külföldi aligazgatói és referensi posztokra. Ezt a versenyvizsgát óriási felhördülés követte, ugyanis a nyertesek szinte kizárólag Marga köreihez tartoznak. A legnagyobb visszhangot Katia Dãnilã, a párizsi fiókintézmény igazgatójának leváltása váltotta ki. Több ország kulturális intézetének – köztük a német Goethe-intézetnek – a vezetője nyílt levélben kérte fel Margát arra, hogy tartsa meg tisztségében Dãnilãt. Arra hivatkoztak, hogy a fiatal kulrúrmenedzser menesztése veszélyezteteti mindazokat a programokat, amelyeket az ICR párizsi igazgatója kezdeményezett a francia fővárosban.
Andei Marga idén az ICR hazai intézményhálózatát is átszervezte. Kirendeltségeket nyitott többek között Craiován, Tg. Jiuban és Nagybányán, pedig korábban arra hivatkozott, hogy nagyon szűkös az intézet idei költségvetése.

Kisebb pályázókkal könnyebb elbánni Az ICR-hez fűződő legutóbbi botrány a támogatási rendszerhez kapcsolódik. Kiderült ugyanis, hogy az intézmény elutasította több rangos kulturális rendezvény – többek között a Transilvania Filmfesztivál (TIFF), a nagyszebeni dzsesszfesztivál, valamint az UNITER által évente szervezett színházfesztivál – pályázatát. Az ügynek hatalmas visszhangja volt. Marga arra hivatkozott, hogy a szóban forgó rendezvények támogatásigénylése nem felelt meg a formai követelményeknek, ám a pályázók kiegészíthetik a hiányos dossziéikat, és megkapják a kért finanszírozást. Ez végül így is történt, ám amint azt az Erdélyi Riport egy bukaresti alapítvány munkatársától megtudta, a kisebb pályázóknak nem volt ilyen szerencséjük. Ez az alapítvány egy fővárosi kórus külföldi fellépéseihez pályázott meg támogatást. „Minden évben pályáztunk, de ez az első alkalom, hogy elutasítanak, mégpedig formai okokra hivatkozva. A TIFF-eseknek szerencséjük volt, mert jól ismert, rangos rendezvényt szerveznek, így az ICR kénytelen volt visszakozni. Mi azonban hiába tettünk eleget utólag a formai követelményeknek, nem kaptunk pénzt. Amúgy tízből kilenc pályázatot az idén formai okokra hivatkozva utasítottak vissza. A korábbi években legfennebb tízből egy pályázattal történt ez meg” – magyarázta az alapítvány név nélkül nyilatkozó munkatársa.

Két palota emberei közt Az ICR vezetőtanácsának tavaly októbertől magyar tagja is van: Demény Péter, akit az RMDSZ javaslatára került be a testületbe. A kolozsvári író, a Látó szerkesztője kinevezése előtt maga is bírálta az intézmény alárendelését a szenátusnak, és nem értett egyet az ICR közfeladatának megváltoztatásával sem. Ezt az álláspontját most is fenntartja. „Valóban rosszul hangzik az új küldetésként megfogalmazott nemzeti önazonosság megőrzése. Azért hangzik rosszul, mert ezt nagyon könnyen el lehet vinni egy olyan irányba, mely Corneliu Vadim Tudor kedvenc területe. Azonnal felveti azt a kérdést, hogy vajon a magyar művészek mennyire férnek be ebbe az irányba? Hertha Müllerék azért bírálták ezt az irányt, mert Európában már nem ez a retorika” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Demény szerint az ICR-nek egyfajta kulturális Facebooknak kellene lennie, egy olyan közegnek, amely megmutatja a világnak Románia kulturális értékeit. Csakhogy folyamatosan problémát jelent a kulturális értékek meghatározása. „Ezzel a problémával szembesül az intézmény mindenkori vezetősége. Azt, hogy mi az érték, mindig az az ember fogja eldönteni, aki az ICR-t vezeti. A szubjektivitást nehéz kikapcsolni” – magyarázta. Demény mindazonáltal közelebb érezte magához a Patapievici vezette korábbi intézményt. „Patapievici határozottan azt képviselte, hogy a kultúrához képzettség kell, műveltség kell, okosság kell. Talán túlságosan is ezt képviselte” – vélekedett. Ám hozzátette, Patapieviciék bírálóihoz hasonlóan maga is úgy látja, hogy az ICR korábbi vezetői „politikailag legalább annyira érintettek voltak”, mint a mostani vezetőség.
Demény Péter a félévente ülésező vezetőtanács mindkét eddigi ülésén részt vett, fel is szólalt. Felvetette például azt, hogy egy román állampolgársággal rendelkező magyar nem férhet hozzá olyan könnyen fordítói ösztöndíjhoz, mint egy más állampolgársággal rendelkező magyar. Azt a választ kapta, hogy igaza van. Más azonban nem történt. „Azt látom, hogy a vezetőtanács és az operatív emberek között van egyfajta senki földje. Tehát mi felvetjük, az operatív emberek meghallgatnak, és aztán cselekednek saját belátásuk szerint” – fogalmazta meg a tapasztalatait. Deménynek is szemet szúrt Brânduºa Armanca leváltása. Ezért levélben kérte az intézmény vezetőit, hogy indokolják meg a budapesti igazgató leváltását. Azt a választ kapta, hogy a budapesti könyvelésben hiányok voltak, a részvétel a miskolci kocsonyafesztiválon túl költséges volt. Megkérdezte a vezetőségtől azt is, hogy miért volt szükség újabb hazai fiókintézmények megnyitására. Azt a választ kapta, hogy az intézkedés nem kerül pénzbe: nincs annyi emberre szükség a bukaresti ICR-nél, mint amennyi állás van a fővárosban, ezért bizonyos posztokat elköltöztettek más városokba.
Demény Péter nem ért egyet azokkal, akik szerint Romániát óriási presztízsveszteség érte azáltal, hogy Andrei Pleºuék bojkottálták a párizsi könyvszalont. „Miközben minden tiszteletem az övék, azt látom, hogy ők nagyon az államfő emberei, gondolatvilágukban, minden megszólalásukban. Emellett ezek az értelmiségiek Patapievici baráti köréhez tartoznak, nyilván így fejezik ki szolidaritásukat az ICR korábbi vezetőjével” – magyarázta. Ugyanakkor szerinte Pleºuék „nem a legjobbak és az egyetlenek”, akik a román kultúrát külföldön képviselhetik. „Norman Manea sokkal híresebb a világban, és ő volt a Párizsi Könyvszalonon, ahogy sok más értékes író is” – szögezte le az ICR vezetőtanácsának magyar tagja.
Arra a felvetésünkre, hogy a Romániát a párizsi könyvvásáron képviselő száz művész és író között egyetlen magyar sem volt, kijelentette: a párizsi küldöttség összetétele sokat elmond a román kultúrafelfogásról. Szerinte vannak olyan területek, ahol a magyar kultúra a román kultúra szerves részének számít, például a képzőművészet vagy a színház. „Ez nyelvi probléma. Még a színház sem annyira a nyelvhez kötött, mint az irodalom, pedig a magyar színészek magyarul játszanak. Egy írónak a magyar műve csak akkor része Románia kulturális életének, ha románul is megszólal valamiképpen, ha azt egy román is »a magáénak« érezheti” – fogalmazott Demény Péter.

Cseke Péter Tamás