Párhuzamok, kockázatok

Domokos Géza kockázatai címmel írt könyvet KÁNTOR LAJOS irodalomtörténész, az RMDSZ alapítójával és első elnökével, a Kriterion Könyvkiadó egykori igazgatójával átélt közös öt évtizedét foglalva össze. A kötet kolozsvári bemutatóján a két elnök-utód, Markó Béla és Kelemen Hunor is megszólalt, gondolataikat Kustán Magyari Attila foglalta össze.

A Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Ház közös szervezésében zajló könyvbemutató házigazdája, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap szerkesztője a könyv kapcsán elöljáróban elmondta, Kántor könyve jó célt szolgál, ha pragmatikus eredményeket keresünk, akkor többek között azt is, hogy mindhárom RMDSZ-elnököt, Domokost, Markót és Kelement összehozta egy délután erejéig.
Számos olyan információt találni a könyvben, amelyből, ha teljessé nem is válik a Domokos Gézáról alkotott képünk, de gazdagodik; az a monográfia, amely teljessé tehetné a Domokos-életművet, még nem született meg, de a jelen könyv komoly adalék egy majdani műhöz – fogalmazott Kelemen Hunor, aki a továbbiakban az általa a nyolcvanas évek végén megismert RMDSZ-elnökről beszélt.Elmondta, a Szövetség idén üli alapítása 25. évfordulóját, ez pedig hosszú idő egy szervezet, egy közösség életében, ennyi idő alatt eldőlhetnek dolgok, kialakulhatnak a közösség életét meghatározó intézményes keretek, ezekhez pedig Domokos Géza neve köthető, azok az állásfoglalások és döntések, amelyeket a rendszerváltás idején sokadmagával meghatározott. Kelemen itt azokra a választásokra gondolt, amelyek az identitás megőrzését, a szülőföldön való boldogulást igyekeztek segíteni parlamentáris eszközökkel, párbeszéddel, a transzilván értékek újraélesztésével.
Ezek a döntések akkor is az értékválasztások középpontjában maradtak, amikor 1993-ban Markó Béla vette át az RMDSZ vezetését Domokos Gézától, és 2011 után is, amikor maga Kelemen folytatta az utat, mert 1996-tól részese volt a Szövetség életének.
Akkor tehát, amikor az RMDSZ a következő huszonöt évre tervez, sok esetben azokból a döntésekből is táplálkoznak, amelyeket Domokos Géza és a körülötte lévők határoztak meg.

A valólátók mellett állni Mielőtt Domokos kockázatairól beszélt volna, Markó Béla Kántor Lajos kockázatairól szólt néhány szót. A könyvben az áll, idézte, „természetesen nem ígérhetek Domokos Géza monográfiát, erre nem tudok vállalkozni”, illetve

„egyre inkább meggyőződöm arról, hogy saját éveim, útjaim, arcaim történetét megírhatnám Domokos Géza tükrében”,

a könyvben pedig valóban önmagát is megírja a szerző, az egykori RMDSZ-elnök tükrében, hiszen a műben a kettejük kapcsolata, levelezése, a közös pillanatok, állomások képe is kibontakozik. Ennek a könyvnek éppen az volt a kockázata, folytatta gondolatmenetét Markó, hogy csupán ennyiről fog szólni, de végül sikerült ezt elkerülni úgy, hogy mindannyiunkról, minden 1989 előtti vagy utáni erdélyi magyar értelmiségiről beszél, aki arra vállalkozott, hogy valami módon eleget tegyen a közösséggel szembeni felelősségnek.
– Időnként nosztalgiával olvastam a művet, hiszen

kibontakozik belőle egy olyan erdélyi magyar élet, kapcsolatrendszer, amelynek legfontosabb jellemzője, hogy akkor is, amikor a két fél nem ért egyet, hihetetlen empátiával és szolidaritással viszonyulnak egymáshoz

– fogalmazott, kiegészítve azzal, hogy ez az empátia és szolidaritás a teljes értelmiségi életre jellemző volt.
Kántor vállalkozásai példaértékűek, mert nem ez az első könyve, amely próbálja az erdélyi magyar értelmiségi attitűdöket és alternatívákat feltérképezni, – folytatta a gondolatmenetet Markó, hiszen a Konglomerát (Erdély) ugyancsak erről szól, akár Szabédi László, Szilágyi Domokos, akár Gaál Gábor személyén keresztül. Szavait összegezve elmondta, Kántor Lajos könyvét egy időben olvasta Bánffy Miklós emlékirataival, aki rendkívül sokat foglalkozott a korát is jellemző kettészakítottsággal, a kuruc-labanc, ma jobboldal-baloldal kettősséggel, vagy a Bánffy használta „valólátók-mártírok” párossal. Õ egyértelműen az előbbiek mellett teszi le a voksát, azaz Széchenyi István, Deák Ferenc, Bethlen Gábor mellett, mártíroknak tekinti Rákóczit vagy Kossuthot a bukott szabadságharcok miatt. Bánffyval pedig egyetért Markó: a valólátók mellett kell állnunk, és egy ilyen emberre hívja fel a figyelmet Kántor könyve is.

Szövetségesek és árulók Dávid Gyula irodalomtörténész arról beszélt, a Kriterion Kiadó húsz évének tanújaként, Domokos tanácsára igyekezett előásni az emlékeit és a konkrétumokat az intézményteremtés kapcsán, de másképp is fogalmazhatna: Domokos Géza a Kriterion élén a romániai magyar kultúra megőrzésének és közvetítésének felelőseként teremtette meg először azt a fajta reálpolitikát, amit 1989 után RMDSZ-elnökként próbált megvalósítani. A rendszerváltás előtt minél jobban növekedett a szorítás a kiadó és a magyar kultúra körül – magyarázta Dávid Gyula, – Domokosnál annál inkább megmutatkozott a bölcsesség, a magabiztosság azt illetően, hogy mit akar, valamint az eszközök és szövetségesek felkutatásának ügyessége.
Û– Ha van tragikuma az élettörténetének, akkor az, hogy ’89 után sok olyan ember, aki szövetségese volt korábban, egy adott pillanatban más táborokban bukkant fel, így többé nemcsak hogy nem számíthatott rájuk, hanem egyenesen elárulták – fogalmazott az irodalomtörténész.

Kompromisszumok félreértelmezett sora – A könyv a több mint ötven éves kapcsolatunkból született, hiszen az ötvenes években ismerkedtünk meg, amikor ő az Ifjúmunkás főszerkesztője volt – indított Kántor Lajos, aki a könyve címe kapcsán elmondta, kompromisszumok helyett már azért is beszél kockázatokról, mert elegánsabb kifejezés, és többletjelentéssel bír. A fél évszázadot áttekintve azt tartja fontos kérdésnek, hogy a kompromisszumok, kockázatok mit eredményeztek végül, az utókor pedig éppen ebben ítél nagyon gyakran rosszul – nem csak a román fél, hanem a magyarok is.
Ha a különböző helyzeteket elemezzük, és azt vizsgáljuk, hogy ki milyen kompromisszumokat köt szükségszerűen – ahogy akár az RMDSZ is napjainkban –, akkor az a kérdés, hogy ki mennyire okosan teszi ezt, vagy esetleg árt a közös ügyeinknek. A kompromisszumok sorát fontos végigkövetni, egy majdani monográfia pedig sokkal többet fog tudni mondani ezekről, mint a jelen, elsősorban a személyes kapcsolatokra összpontosító könyv. Persze a Domokos Géza kockázataiban is számos fontos mozzanat megjelenik, így például 1968, amely nem csak a kelet-közép-európai történetben jelentős dátum, hanem az erdélyi magyarság számára is. Ha ugyanis az akkori események nem történnek meg, jó eséllyel a Kriterion sem jött volna létre, hiszen nem csak a diákmozgalmakról beszélhetünk, amelyek kevésbé érintették a társadalmunkat, hanem a kettős kötődésről is, azaz a magyar irodalom magyarországi és romániai hovatartozásáról – magyarázta Kántor. Mondandóját zárva azt is kifejtette, szinte törvényszerű volt, hogy az RMDSZ első elnöke Domokos Géza legyen, hiszen a Kriterion a legnagyobb teljesítmény abban a szomorú időszakban, a nyolcvanas évek közepén, amikor a kiadó súlyos és egyre súlyosabb támadásoknak volt kitéve.