Ottlik, Végh, Méhes

Kolozsvárott három, kultúrtörténeti szempontból rendkívüli személyiséget ünnepeltek. Ottlik Géza író és Végh Sándor zenész, karmester születésének századik, valamint Méhes György író születésének kilencvenhatodik évfordulója alkalmából szerveztek zenei, illetve irodalmi rendezvényeket. A három esemény részleteit Varga Melinda foglalta össze az Erdélyi Riport 2012/21. számában.

Ottlik mai tollal Mennyire van a 21. században Ottlik Géza szövegeinek aktualitásuk? Ha az író ma élne, megírta volna az Iskola a határon vagy a Mi a villamos című műveket? A fiatal irodalommal foglalkozó szerzőkhöz miért áll közel ez az alkotói világ? – ezekre a kérdésekre kereste a választ az Egy teljesebb kontinuum – Ottlik Géza születésének 100. évfordulójának alkalmával a BBTE Irodalomtudományi Tanszéke szervezte felolvasóest. Papp Attila Zsolt költő, a Helikon folyóirat szerkesztője, valamint Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész, egyetemi tanár kezdeményezésére fiatal alkotók egy-egy általuk kedvelt Ottlik-szövegrészletet és egy-egy saját írást olvastak fel. Abrudbányai Melinda, Demeter Szilárd, Gondos Mária Magdolna, Serestély Zalán, Székely Örs, Szántai János, Visky Zsolt és Vizi Tünde más-más szempontból közelítették meg a közismert író életművét, bizonyítván az irodalmi szöveg szubjektív olvasatát is ezáltal.
Szántai Jánosnak – mint elárulta – heteken keresztül csak Ottlik járt a fejében, több alkotását is újra elővette, mígnem a Hajónaplóra esett a választása, s ennek kapcsán jött létre az eredeti szöveghez prózapoétikai szempontból is szorosan kapcsolódó írása. Vélekedéséből kiderült: ha Ottlik ma is élne, megírná ezt a művét, hiszen nem veszített az aktualitásából. Majd viccesen megjegyezte, ha hallaná az ő szövegét, bizonyára lenne ellenvetése egy-két mondat formai megoldása miatt. A szerző egyébként nem csak ebből az alkalomból hivatkozott Ottlikra, más, általa írt novellákban is találhatunk utalásokat.
Demeter Szilárd Lüdércnyomás című kisregénye több ponton is rokonítható az Iskola a határonnal, bár Demeter inkább humorosabbra veszi a figurát. A szerző kötetéből nyújtott ízelőt a közönségnek, ám az általa választott szöveg nem az Iskola a határon, hanem a Próza című szöveg volt. Az író fogalmával, az íróságot jelentő szabadsággal foglalkozó írás Demeter egyik kedvence, és mint hozzátette, alkotóként nem elég bátor egyetérteni, de olvasóként teljes mértékben osztja Ottlik álláspontját.
Demeterhez hasonlóan Gondos Mária Magdolna választása is a Próza című alkotás egyik részletére esett, amely ugyancsak az íróságról elmélkedik. Abrudbányai Melindát a Mi a villamos ihlette. Azért választotta ezt, mert véleménye szerint ma is nagyon aktuális. Serestély Zalánt ugyancsak a fenti szöveg késztette saját, Ottlikhoz kapcsolódó írásának papírra vetésére, amely mint mondta, nem erre az alkalomra készült, régebben megírta már, viszont úgy gondolja, vannak kapcsolódási pontok a két szöveg között. Vizi Tünde és Visky Zsolt az Iskola a határon kötetből választottak ki részleteket, Székely Örs pedig a Hajnali háztetők mellett voksolt. A jelenlévők többé-kevésbé egyetértettek azzal, hogy Ottlik Géza írásai akár ma is születhettek volna, mondanivalójuk időszerű.

Végh-centenárium a Magyar Operában A Kolozsvári Magyar Opera, a budapesti Nemzeti Erőforrás Minisztérium, valamint Szőcs Géza magyar kulturális államtitkár kezdeményezése révén a kincses város zenés társulata ünnepi hangversennyel és szoboravatóval ünnepelte a száz éve született Végh Sándort. A kamarazenét minden zenei tevékenység alapjaként gondoló Véghet külföldön nagyon sokan ismerik, ám kevesen tudják azt, hogy magyar volt, itthon pedig valamiért megfeledkezett róla mind a szakma, mind a zenekedvelő közönség. A Kolozsvári Magyar Operában tartott emlékünnepség ezt az űrt is be kívánta tölteni a szoboravató és a különleges hangverseny révén. A budapesti Végh Sándor Kamarazenei Központ januárban meghirdetett szoborpályázatára mintegy negyven képzőművész jelentkezett alkotásával, ezek közül Makkai István mellszobra bizonyult a legjobbnak, ezt leplezték le az intézmény előcsarnokában.
Szőcs Géza köszöntőbeszédében hangsúlyozta: „Végh Sándor a nemzetközileg legmagasabban jegyzett előadóművészek kasztjának büszkesége. Be kell férkőznie minden magyar ember tudatába, művészetről való ismeretének fundamentumába. Az egyetlen dolog, amelyet nem fogadhatunk el, hogy Erdélyben, pláne Kolozsváron olyan gyerekek generációi nőjenek fel, akik nem tudják, hogy városukban nemcsak Mátyás király, nemcsak Bolyai János született, hanem Végh Sándor, a hegedűművészet állócsillaga is. Ha azt a jelzőt keressük, amely Végh Sándor művészetére leginkább érvényes, akkor azt kell mondanunk, hogy a természetesség. Az aranykor romlatlansága szólal meg az ő hegedűjén.” Az államtitkár hangsúlyozta a Végh-centenárium kapcsán publikált kiadványok, lemezsorozat, valamint zenei rendezvények jelentékenységét is.
Kelemen Hunor volt romániai kulturális és örökségvédelmi miniszter, az RMDSZ elnöke a szoboravatóval egybekötött rendezvényt egy jó magyar ügynek nevezte. Mint hangsúlyozta: a jó ügyekhez a szervezet hozzáállása független attól, hogy az idők és betöltött tisztségviselői székek hogyan változnak, mindig pozitív marad. Ezt a lendületes kezdetet remélhetőleg az elkövetkezendőkben olyan kezdeményezések fogják követni, amelyekből tradíció születik – mondta.
Az ünnepi hangverseny a Végh Sándor által nagyra tartott zeneszerzők műveiből állt össze, így műsorra került Mozart Figaro házassága című operájának nyitánya, Szabó Csaba Kis erdélyi szvitje, Bartók Béla: I. rapszódiája szólóhegedűre és zenekarra, illetve Schubert V. B-dúr szimfóniája. A koncertet Jankó Zsolt karmester dirigálta, közreműködött Béres Melinda hegedűművész, akinek egykor volt alkalma az ismert muzsikussal személyesen is találkozni.
Végh Sándor életművének jelentősége a kolozsvári rendezvény által közelebb került az erdélyi zenekedvelők szívéhez, bár a rendkívüli koncertre kevesen, szűk kétszázan voltak kíváncsiak.

Méhes György és a gyermekirodalom A hétvégén a Bulgakov Irodalmi Kávézóban a legkisebbeknek kedveskedtek. Méhes György születésének 96. évfordulóját gyermekirodalmi műsorral kívánta ünnepelni az író életművét gondozó Erdélyi Híradó Kiadó. Méhes György-mesebetétekbe, Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című bábjátékának részletébe, valamint László Noémi-gyermekversekbe kapcsolódhattak be a nézők.
A Szikra Ferkó nevet viselő rendezvény a kolozsvári Puck Bábszínház közreműködésével előadott Szegény Dzsoni és Árnika részletével rajtolt, ezt követte Csortán Márton bábszínművész felolvasása, aki Méhes György Szikra Ferkó című meseregényéből adott kisebb ízelítőt a szép számban összegyűlt közönségnek. László Noémi a gyermekverseiből válogatott ki néhányat az ünnepi alkalomra. Zárásképpen újból Csortán Márton szórakoztatta a kicsiket-nagyokat, ezúttal Méhesnek a Világhíres Miklós című művéből adott elő egy részt.
Orbán János Dénes, az est házigazdája hangsúlyozta, hogy sokak által kedvelt irodalmi személyiségünk a felnőtteket pompás regényekkel és színdarabokkal, a gyerekeket mesékkel, meseregényekkel, bábjátékokkal örvendeztette meg. Gyermekirodalmi szempontból fő műveként emelhető ki a Világhíres Miklós vagy a Szikra Ferkó, viszont olyan sok jó könyvet írt, hogy nem tudnánk kiválasztani, melyik mind közül a legjobb. A két kiemelt mű mellett Orbán János Dénes a gyerekek figyelmébe ajánlotta a Gyöngyharmat Palkót is, a felnőtt olvasóknak pedig a Kolozsvári milliomosokat.
A gyermekprogram után – bár nem Méhes Györgyhöz kapcsolódóan – irodalmi humoresten vehettek részt a pajzánabb, polgárpukkasztóbb szövegeket óhajtók. Cserna Szabó András, Márkus András és a házigazda Orbán János Dénes szórakoztatták a zömében fiatal közönséget.