Nevetve emlékezni Bajor Andorra

Egyetemi tanításra alkalmatlannak nyilvánították, időnként eltiltották a publikálástól, kezelhetetlen fekete bárányként tartották számon. Bajor Andor nem volt ugyan egyedül a romániai diktatúrával szemben, de egyedi hangon, humorba csomagolva világított rá annak visszásságaira. A 85 éve született, 1991-ben elhunyt íróra Kolozsváron emlékeztek. Kustán Magyari Attila írása.

Minden széket elfoglaltak azon az estén a Minerva-ház Cs. Gyimesi Éva termében, melyen Bajor Andor író-költőre emlékeztek. A találkozón nemcsak az író özvegye vett részt, hanem a Kolozsvári Állami Magyar Színház négy művésze, Bodolai Balázs, Györgyjakab Enikő, Kántor Melinda és Köllő Csongor is.
Bajor Ella nem tudományos előadásként képzelte el az emlékestet, a rövid, laza kötésű beszélgetések közt így a színművészek kaptak szerepet, akiken végig érződött, Bajor szövegeit alaposan ismerték és szerették. Nem csoda: aktuálisak ezek ma is. A dogmatikus elvtársnő karaktere, akit szerelmes udvarlója hiába próbál a romantika irányába rángatni, mert az mindent a pártelőírásokra vezet vissza, talán az idősebbeknek szól elsősorban, de a rossz értelemben vett hajlékonyság, a tenyérbemászó ember figurája elég általános ahhoz, hogy bárki élvezettel olvashasson róla. Számos paródiát írt, ezekben azonban nem a stílusmodorosságokat figurázta ki, hanem a tartalmakat. Ezt Bajor Andor maga is kijelentette egy beszélgetés során: rájött, hogy olyan verseket tud írni, mint bizonyos költők bizonyos időszakban, de csak paródiaként. Pályatársai eleinte megsértődtek, amikor magukra ismertek ezekben az írásokban, de később az számított sérelemnek, hogyha valakit kihagyott a parodizáltak közül.
Román Károly irodalomkritikus szerint Bajor életművének legfőbb ihletője „az emberi és hatalmi ostobaságok sok-sok változata, az abszolút igazságként feltüntetett ostobaságok, a hatalmi gőg és a szervilizmus”.
És ki volna sértettebb egy kellemetlen karakter ábrázolása miatt, mint maga az érintett ember? Bajor Andornak bőven kijárt azokból a kellemetlenségekből, amelyeket a rendszer kritikája okozott. Az ötvenes években virágzó proletkult idején kezdett el a filozófia–pszichológia szakra járni, és egyetemen oktatni, egyik katedráról a másikra kerülve. Tanított formális logikát, irodalmat, pszichológiát mindaddig, amíg végül kitették az intézményből azzal az indokkal, hogy alkalmatlan a feladatra. Özvegyének elmondása szerint elsősorban irodalmárként bírálták Bajor Andort, később politikai okokból három alkalommal teljesen, kétszer pedig részlegesen eltiltották a publikálástól. Ezek az intézkedések meglehetősen érzékenyen érintették az írót, aki továbbra is a humoreszk eszközével igyekezett közvetíteni. Munkamódszereiről egy beszélgetésben azt nyilatkozta, témaötleteit három szóban vázolja fel, és kedve szerint választ közülük az indításhoz. Az első mondat megírása mindig nagy nehézségeket okoz neki – erre a füzeteit összegyűjtő és elraktározó özvegye is élénken emlékezett. Hogyha a kezdés nehéz volt is, azt az est sikere is bizonyíthatta, hogy a folytatás úgy ment, mint a karikacsapás. Az esten elhangzó művek egyrészt a felkért színészek tehetsége, másrészt Bajor Andor ügyes tollforgatása miatt nyerték el a közönség tetszését. Az „olyan szép vagy, mint egy traktor” hasonlat, a Mátyás-szoborhoz írt sorok, a Szúnyog elvtársról szóló történet, tükrözzék csak a tegnapot, vagy kissé a mát is, Bajor emlékét mindenképpen megőrzik a jövő számára is.