Mélységesen intim

Az intimitás, mindenekfelett és mindenekelőtt annak a feltárása, mi minden történik, amíg a szöveg „történik”, létrejön, amíg szerzője önmagát is, saját szereplőjeként, a világot is figyeli, írja és újraírja. LÁNG ZSOLT Szerelemváros című kötetét Parászka Boróka méltatja.

Van olyan olvasás-munka, amelytől izomlázat lehet kapni. Láng Zsolt Szerelemvárosa olyan szövegtér, amelyben nagyon jó bolyongani, és amely biztosan egészen elfáraszt, arra kényszerít, hogy vissza-visszalapozzon az ember, újraolvasson, és az egész kötetet egészében is lássa. Hosszabb, bonyolult szerkezetű novellákat, egy-két oldalas állóképeket, elbeszélésekbe oltott esszéket fűz össze, amelyeknek témája, hangvétele más, és amelyek úgy utalnak egymásra, hogy értésük mégiscsak így, egyetlen kötetben lehetséges igazán. Rövid válasz is van arra, hogy mivégre ez a bonyolult prózaépület: variációk arra, mit jelent az emberi lépték szerinti közelség (távolság), intimitás (idegenség).
A „mélységesen intim”, amely a Testre írva című szöveg egyik kulcsszava nagyon sok mindent jelent. Jelenti két ember (egy férfi és egy nő, egy felnőtt és egy gyerek, két nő és egy férfi, egy anya és egy fiú, mester és tanítvány, egy magát férfinak képzelő nő és egy nőjének képzelő férfi stb.) útját egymás felé (vagy egymástól való távolodását). Jelentheti egyetlen ember útját maga felé (?): térben, időben, érzékelésben, gondolatokban. És az intimitás, mindenekfelett és mindenekelőtt annak a feltárása, mi minden történik, amíg a szöveg „történik”, létrejön, amíg szerzője önmagát is, saját szereplőjeként, a világot is figyeli, írja és újraírja. A sztriptíz, a vetkőzés művészetének titka, azt hiszem az, hogyan sikerül fenntartani a figyelmet, hogyan lehet elhitetni azt, hogy ez a közelség jó, a meztelenség változatos, a közelség kívánatos. És ha Láng Zsolt könyve ilyen vetkőzőkönyv, akkor a műfajokkal kísérletező bonyolult szerkezet pont ezt a célt szolgálja: szellemi, sőt érzéki szempontból izgalomban tart. Vagy azzal, hogy kultúrtörténeti, társadalomtörténeti információkkal halmoz el (legyen szó sporttörténetről, vagy az utóbbi évszázad zenetörténetéről – változatos a kínálat), vagy azzal, hogy groteszk figurákat sorakoztat fel (sorozatgyilkosokat, halálra kínzott püspökök törpeszobrait, operatőrt arcára nőtt felvevőgéppel). Vagy azzal, hogy szemenszedetten, előre megfontolt és kimódolt szándékkal szórakoztat és ironizál (aki például – a tájékozódás kedvéért az autonómia pártiaknak kínált falvédőleves receptjéről szeretne olvasni, az feltétlenül olvassa el a Szerelemvárost). De leginkább azzal, hogy a lehető legkülönbözőbb helyzetekben is megtalálja a módját annak, hogy az érzékiségről beszéljen. Az érzékiséget érzékeltesse. Vesztheti el az ember a szüzességét (fordulhat át a perspektívája, juthat el oda, ahova képtelenség eljutni), derül ki Láng Zsolt példabeszédéből, ötven évesen, családalapítás, és egy végigélt, küzdött, utazott élet után. Ehhez azonban az kell, hogy az összefüggések, a magától értetődések rendje megváltozzon, történjen valami kataklizma (egészen egyszerű, hétköznapi kataklizma, mint amilyent például egy rendkívül meleg novemberi délután jelenhet). Az kell, hogy az érzékiség különböző dimenziói megközelíthetővé váljanak (érzéki a föld íze is, a csontok üregeibe lerakódott föld íze savanyú – tudni kell ezt is). Prózába oltott hasonlatok, metaforák, zenei utalások, látvány struktúrák hozzák ezeket közelebb (maga a kötet szerkezete is szimfonikus szerkezetet követ). Az „együtt írás”, az „együtt látás” helyzetei bontakoznak ki.

Láng Zsolt érzéki, lekerekített, csiszolt, önálló életre szánt mondatokkal kísérletezik.

„Az egyszerűség felszínesség. A felszínesség erőszakosság”, „A történet kéregető tölcsér, rajta keresztül csorog életünk korsója, aztán ledugaszoljuk, majd fel a polcra.” „Az élet egyetlen mércéje a szenvedély.” „Létezik-e a léleknek, miként a testnek öröm pontja”? „A könyv megóv a valóságtól, ugyanakkor felkészít: egyszer mégis érintsek meg valakit, nyissam ki a lapjait és olvassak bele”. Zavarba ejtően kerek állításoknak-kérdéseknek a helyét, keretét a szöveg, sőt a szövegek adják, és ahhoz, hogy mélyüket, felszínüket, komolyságukat és iróniájukat érteni és érezni lehessen, el kell indulni a Szerelemvárosba: Marosvásárhelyről Berlinen át Kolozsvárig, Szatmárig, addig a helyig, ahol az olvasó elveszíti a szüzességét. Első, második, vagy sokadik olvasásra.

(Láng Zsolt: Szerelemváros, Kalligram, 2013)