Túlzástól tévedésig

A most eltúlzott intézkedésről beszélő politikusaink évek óta érthetetlen módon kesztyűs kézzel bánnak a közöttünk járkáló szélsőjobbosokkal. Mintha nem akarnák volna őket észrevenni. Szűcs László vezércikke.

Zavarba ejtette a romániai magyar politikai életet néhány magyar állampolgár minapi kiutasítása. Ugyan a mérvadó személyiségek közül senki nem szolidarizált Tyirityánékkal, de az RMDSZ-től az MPP-n át a Néppártig senki nem is üdvözölte az intézkedést. A magatartás érthető, ne már annak örüljünk, hogy Bukarest ajtót mutat a mi magyarjainknak, különben is, ezek az emberek csak békésen sétálgattak. Ugye, évek óta semmi mást nem tesznek, mint békésen sétálgatnak.
Valóban, nem kellett volna eddig jutni. Csakhogy a most eltúlzott intézkedésről beszélő politikusaink évek óta érthetetlen módon kesztyűs kézzel bánnak a közöttünk járkáló szélsőjobbosokkal. Mintha nem akarnák volna őket észrevenni. Bevallom, azóta távol maradok a március 15-i megemlékezésektől, mióta azzal szembesültem, hogy a szervezőket nem zavarja az átruccanó magyar gárdások tolakodó jelenléte. Érdemes némán tolerálni ezeket az embereket, nehogy az ellenfél lekommunistázzon? Azon már meg sem lepődtem, amikor néhány napja az egyik bihari községben a Jobbik a Néppárt tevőleges közreműködésével szervezett márciusi megemlékezést. Vajon a Fidesz vezetői mit gondolnak, amikor azt kell látniuk, hogy a Partiumban az a párt segíti politikai ellenfelüket kampány idusán, amelynek a védnöke a Fidesz EP-listáján szeretne újabb brüsszeli mandátumhoz jutni?

Működik az, hogy pénteken a Fideszt szeretjük, szombaton már a Jobbik a barátunk?

Ne finomodjunk, a kitiltott jobbikos vezetőn, gárdista parancsnokocskán, betyársereges vezérecskén keresztül egyenes az út a nemzetiszocialista eszmékig, a büszkén vállalt rasszizmusig. Ezek jelenléte ellen nem szót emelni minden alkalommal, súlyos hiba, jelenlétüket eltűrni egy mégoly szép szándékú demonstráción ugyanaz. Ahogy félrenézni, elbagatellizálni erdélyi, partiumi masírozásaikat, megtelepedéseiket, táborozásaikat. S azt se feledjük, a magyar szélsőjobb erdélyi mozgolódása csak a román szélsőjobb erejét, befolyását növeli. Pedig mióta örülünk, hogy a román törvényhozásban nincs szélsőjobbos párt!
Már csak azért is helye lett volna az idejében történő fellépésnek, hiszen a szakemberek több alkalommal is jelezték: a szélsőjobb erdélyi magyar támogatottsága ugyan hangos, agresszív, de elenyésző. Ahogy az is biztos, hogy az újraéledő magyarellenes hisztériára nem a radikalizálódás a megfelelő válasz. Különösen nem kormánytényezőként. Ahhoz, hogy az RMDSZ helyzete, illetve a romániai magyarok megítélése konszolidálódjon, ismét arra a türelmes és higgadt politikai aprómunkára lenne szükség, amiben a Szövetségnek komoly rutinja van, s amely korábban minden árulózás, támadás ellenére eredményre vezetett.