Marosvásárhelyi ellenkultúrák

Kulturális hidegháború fenyegeti Marosvásárhelyt: méltatlan konfliktussorozat előzte meg a magyar kultúra napját a magát előszeretettel erdélyi kulturális központként meghatározó közösségben. Rossz előjel. Parászka Boróka írása.

A január 22-i ünnepi dátum előtt napokig úgy tűnt, két rivális rendezvényen emlékeznek meg a helyiek – ki-ki pártállása, kulturális hovatartozása, ízlése, baráti kapcsolatai szerint – a Himnusz születésének évfordulójáról. Először egy kulturális intézményekből, tartalomszolgáltatóból álló csoport (csatlakozott a Látó, a Maros Megyei Múzeum, a Teleki Téka, a Marosvásárhelyi Kulturális Központ, a Marosvásárhelyi Hírlap, az Erdély FM, az Erdély Tv, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem helyi kirendeltsége) hirdetett meg felolvasómaratont a hivatalos dátumra, január 22-re. Nem sokkal a felhívás után a Studium Alapítvány is felolvasómaratonra hívta a helyieket, csakhogy ez a rendezvény az első időpont előtt két nappal, január 19-én kezdődött.

Versengő maratonok Ez az alapítvány volt az a szervezet, amely egy évvel korábban már rendezett hasonló akciót, akkor, amikor az alapítvány jelenlegi alelnöke, Vass Levente marosvásárhelyi polgármesteri jelöltségére készült. Akkor végül heves, nehezen minősíthetően személyeskedő viták után nem Vass Levente, hanem Frunda György lett a marosvásárhelyi polgármesterjelölt (és vesztette el a választásokat), az első akció, mindettől függetlenül azonban, rendkívül népszerű lett. Rengetegen jelentkeztek a felolvasásra, hogy bizonyítsák: a marosvásárhelyi civilek számára fontos a magyar kultúra, és a magyar kultúra mentén szerveződő összefogás.
Az idén a tavalyi akció sikere és népszerűsége ösztönzött többeket arra, hogy folytassák az egy ével ezelőtti kezdeményezést, és megrendezzék a második maratont. Csakhogy e második felolvasás szervezői közé nem hívták meg az eredeti ötletgazdát, a Studium Alapítványt, illetve annak képviselőjét, Vass Leventét. Az érintettek közül többen úgy nyilatkoztak, egyszerűen „elfelejtették” meghívni az alapítvány képviselőit. Ám ennek a feledékenységnek napokig úgy tűnt, súlyos ára lesz, párhuzamos programok ütköznek egymással. A marosvásárhelyi magyar közösség a kultúra napján önként és egyértelműen demonstrálja majd, mennyire megosztott, együttműködés-képtelen, mély konfliktusok működtetik. Az egymással szövetkező szervezetek a kortárs magyar irodalom népszerűsítésére ösztönözték közönségüket, közzé is tettek egy listát azokról a szerzőkről, akiket szakmai, minőségi szempontból a résztvevők számára ajánlanak. A válogatás nem volt teljes, de egyértelműen jelezte: van konszenzus arra vonatkozóan, mit jelent ma az értékelvű és – kulturális, közéleti, ízlés és politikai szempontok szerint – mindenki számára vállalható magyar irodalom. A második felhívás marosvásárhelyi szerzők felolvasását tűzte ki célul.
A két, majdnem párhuzamos rendezvény ötlete miatt nőtt a feszültség a városban, ezért néhány nappal a meghirdetett dátumok előtt kísérlet történt a megegyezésre, a különböző akciók összevonására. Sikertelenül. A Studium Alapítvány január 15-én közleményt adott ki, amelyben bejelentette: az eredeti tervekkel ellentétben nem január 19-én, hanem 22-én tartja a rendezvényét, és maga mellett több társszervezőt is felsorolt (a másik maraton életrehívóit). Az ajánlott szerzők neve mellől eltűnt a kortárs és a marosvásárhelyi jelző is. Így viszont irodalmilag, politikailag is nagyon vitatható vegyes válogatott jött össze. Egymás mellé került az Auschwitzban meggyilkolt Karácsony Benő, az antiszemitizmust nyíltan vállaló Wass Albert és a nyilas politikai szerepvállalásáról is ismert Nyirő József. A Studium Alapítvány összefogásról szóló közleménye után néhány órával újabb közleményt adott ki ezúttal a Látó. „A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztősége jelen nyilatkozatban tudatja, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából tervezett, szervezési stádiumban álló marosvásárhelyi maratoni felolvasáshoz sem szervezőként, sem résztvevőként immár nem kíván csatlakozni, mivel úgy érzi, hogy az eredeti elképzelés elveszítette a civil kezdeményezés jellegét” – szólt az elhatárolódás.

Eredmény a meg nem támadásAz Erdély FM szintén önálló rendezvénnyel rukkolt elő: néhány utcányira a Studium Alapítvány felolvasómaratonjától „hálózsákos”, szintén 24 órás kultúrműsor-folyamot rendeztek. A rendezvényen Kovács András Ferencet és Láng Zsoltot a kulturális-irodalmi divatokról kérdezték, kortárs költőkkel – László Noémivel, Láng Orsolyával, Nagy Attilával – arról beszélgettek, miből él ma a magyar költő. A helyi színészeket – B. Fülöp Erzsébetet, Gáspárik Attilát, Galló Ernőt, László Csabát, Nagy Dorottyát, Tompa Klárát – performance-ra kérték fel. Olyan magyar filmklasszikusok levetítése is a programba került, mint az Eszkimó asszony fázik, A nyomozó vagyaz Ópium. A teljes tartalom nehezen felsorolható: valóban összművészeti, hagyománytisztelően kortárs együttünneplés volt a Múzeum Kávéházban. Mindeközben a Studium Alapítvány 150 felolvasót látott vendégül az Avramescu (Rigó) utcai székházában.
A magyar kultúra napján a marosvásárhelyi magyar közösség a megbékélésig nem jutott el, de eredményként könyvelheti el a „meg nem támadást”. Az egymással versengő (egymásnak szegülő) programok mögött itt is, ott is politikusok bukkantak fel. Csép Andrea az Erdély FM marketingigazgatójaként nyilatkozott a Múzeum Kávéházban rendezettekről, de néhány héttel korábban még az RMDSZ szenátorjelöltjeként találkozhatott vele a helyi magyar közösség. A Studium Alapítvány alelnöke, Vass Levente (EMNP–RMDSZ közös jelöltként) nem indult ugyan tavaly a polgármester-választáson, de politikai ambícióit, eddigi nyilatkozatai alapján, nem adta fel. A Rigó utcai felolvasást az EMNP korábbi jelöltje, Portik Vilmos zárta, aki Nyirő Józseffel búcsúzott.
Látszólag pezseg a marosvásárhelyi magyar kultúra. Valójában nincs konszenzus arról, mit jelent ma ebben a városban a kortárs és értékelhető kulturális teljesítmény. Mint ahogyan az is egyértelmű: a számtalan kulturális intézmény, szervezet mellett a politika is részt kér a kulturális piacból, annak eredményeivel él, és ha kell, visszaél. Az idén még sikerült a magyar közösségen belül tartani a konfliktusokat, de a viszonylagos béke nem sokáig tartható. Néhány hónapja még attól lehetett tartani, hogy az új román megyei vezetés fenyegeti a magyar kulturális intézményeket, és szünteti meg például a Látót.
Ma az aktuális kérdés úgy hangzik: ki kit nem támogat, gáncsol vagy lehetetlenít el a magyarok közül, és milyen önös (kulturális és politikai érdekképviselettől egyaránt távol eső) érdekek alapján foglal állást Marosvásárhelyen? A pontos választ kevesen ismerik, éppen ezért (ahogyan e sorok írója is) sokan döntöttek úgy: a rendkívül gazdag kínálat ellenére inkább magányosan ünneplik a magyar kultúra napját. Az ember a saját olvasatáért legalább bizton felelősséget vállalhat.