Magyar könyvek (is) északon

Svédország legnagyobb kulturális rendezvényét, a 28. Göteborgi Könyvvásárt az idén 99.136 látogató kereste fel. A 12.850 négyzetméteren elterülő kiállítótérben 27 ország mutatkozott be a Bok & Bibliotek elnevezésű vásáron. Az eseményt 1555 újságíró követte figyelemmel, köztük az Erdélyi Riport tudósítója, Sall László.

Az idei rendezvény fő témája az északiság volt. Az alapítók egyébként már kezdettől fogva így határozták meg a találkozó profilját: északi kultúrmanifesztáció (en nordisk kulturmanifestation). Épen úgy alakult, hogy a nyitónapon rövid időre megjelent az a Johan Persson és Martin Schibbye, akik éppen pár nappal korábban szabadultak etiópiai fogságukból. A történet túlságosan is összetett, kár volna belőle bármit is kihagyni, úgyhogy akit érdekel, keressen rá a világhálón. A kollégáik által hősként ünnepelt újságírók egy Eritreában már tizenegyedik éve bebörtönzött társukért, Dawit Isaakért emeltek szót.
A sajtószabadság, illetve a sajtóban dolgozók szabadsága másként is szóba került. A vásár egyik neves vendége Kovács Zoltán, Magyarország sajtókapcsolatokért és társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára volt. Az esemény ma már nem mozgatta meg a svéd sajtót; egyetlenként a Svéd Rádió kulturális osztálya számolt be róla. A szervezők nyilván abban reménykedtek, hogy a magyar vonatkozású szemináriumoknak nagyobb sajtóvisszhangjuk lesz.

Olcsóbban az angolnál A szombat délutáni magyar előadások sora három kortárs magyarországi író bemutatásával kezdődött. A beszélgetéseket Larsson Mária göteborgi könyvtáros vezette. Jártassága, otthonossága a magyar és a svéd irodalomban sajnos elveszett az örökös nyelvi váltásokban, amikor ő maga többször is elmondta a kérdéseket, majd a válaszokat mindkét nyelven. Az így rendelkezésre álló idő alatt vajmi keveset tudhatott meg Fehér Béláról, Szentmártoni Jánosról és Szécsi Noémiről az a néhány svéd, akit érdekelt az előadás. Egy szinkrontolmács alkalmazása növelte volna a beszélgetések időbeni és tartalmi gazdagságát is.
Erre a vásárra a szervező Balassi Intézet külön kis svéd nyelvű füzetet is megjelentett, melyben az említett három szerzőn kívül további kortárs magyar írókat ismertetnek. A szándék természetesen az volt, hogy a svédországi kánonban ismert és elismert magyar írók mellett ezentúl jobban odafigyeljenek Hász Róbert, Háy János, Kiss Judit Ágnes, Lipcsey Emőke, L. Simon László, Tar Károly, Temesi Ferenc és Tóth Krisztina munkásságára is.
Ez, az eleddig Svédországban ismeretlen magyar írók közlési lehetőségeinek előmozdítása volt az egyáltalán nem titkolt szándéka annak a találkozónak is, amelynek a Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János és Gunnar Ardelius, a svéd Sveriges Författarförbund elnöke, valamint Gunnar Nirstedt, az Albert Bonnier kiadó szerkesztője voltak a vendégei. A két írószövetség közötti kapcsolatokat Tornai József egykori elnök (1992–95) kezdeményezte.
A magyar fél a jövőbeni együttműködés fő céljaként a kölcsönös megjelentetések előmozdítását jelölte meg. A svéd elnök többször is elmondta, hogy az együttműködés részükről a szólásszabadság körüli kérdésekre és a szerzői jogok védelmére korlátozódik, mivel ők elsődlegesen ezekkel a feladatokkal foglalkoznak.
A kiadó képviselőjének, Lipcsey Emőkének arra a kérdésére, hogy milyen irodalmat olvasnak szívesen a svédek, egyértelmű, de mégsem meglepő volt a válasza: svédet. Nirstedt, miután sarokba szorították, még finomított válaszán: a jó történeteket szeretik az olvasók. Általánosabban elemezve a svéd könyvpiacot, kis vigaszként is talán, elmondta, hogy mivel az angolszász irodalom eljutott addig a csúcsig, hogy épp most minden ebből a kultúrkörből származó jogdíj nagyon drága, ezért a kiadók egyfajta életösztönből is, szívesen keresnek anyagot az eddig elhanyagolt nyelveken írott irodalomból is.

Tranströmer fordítója Az egyik magyar vendéget az előzetesekben nagyon jól társították a könyvvásár sztárjához, Tomas Tranströmerhez, ám sajnálatos módon, helyszínül a pavilon címét adták meg s nem a konferenciaközpontét, ahol az előadások zajlottak!
Jávorszky Béla, mert róla van szó, gyönyörű (kelet-finnországi) akcentussal beszéli a svédet. Története van ennek is, mint minden könyvnek, amit az évtizedek alatt lefordított svédből, hiszen az ő elsődleges nem magyar nyelve a finn. Mint a tavalyi Nobel-díjas Tranströmer egyik magyar fordítója vett részt az egyik szimpóziumon, ahol méltatta a Tranströmer-kötet szellemi atyját, Mervel Ferencet, és sajnálattal említette, hogy a többiek, a társfordítók: Sulyok Vince, Thinsz Géza már mind elmentek. Jávorszky Béla a szakmai kérdések özönében sem felejtette el megemlíteni, mennyire gazdag nyelvnek tartja a svédet, s hogy kedvenc írói Torgny Lindgren és Göran Tunström, akiktől több művet is fordított.
A nap fénypontja a Svante Weyler és Márky Ildikó közötti beszélgetés volt, Esterházy Péterről és művészetéről. Valószínűleg azért, mert ez a beszélgetés csak svédül folyt. Weylernek ma már saját kiadója van (munkásságát, mily véletlen, Kertész Imre K. dosszié című könyvének megjelentetésével kezdte!), s ott látott napvilágot Esterházy legutóbbi műve svédül, az Ingen konst (Semmi művészet) 2010-ben, Márky Ildikó és Rosenberg Ervin fordításában. A magát amúgy Kelet- és/vagy Közép-Európa-értő embernek tudó és valló Weyler kicsit meglepődött, amikor Márky kijelentette, hogy a mai magyarországi hivatalos közbeszédben már arról esik szó, hogy Esterházy mennyire nem magyar; többen is – láthatóan – elkomorodtak. Weyler szerint ez Svédországban fordítva van: ha egy svédre mondják ugyanezt, felér egy bókkal.
A vasárnap már a nagy nevek nélkül, a svédországiság, vagy ha úgy tetszik (lásd a vásár idei témáját!): az északi magyarság jegyében zajlott. Itt volt néhány svédországi „magyar” kiadó, kiadványok szerkesztői, ám közöttük semmiféle kapcsolat nem jött létre.

Vásárhistória A Kultúra Külkereskedelmi Vállalat viszonylag hamar megtalálta az 1985-ben indult göteborgi nemzetközi könyvvásárt, és 1996-ig rendszeresen ellátták a göteborgi magyarságot könyvekkel.
A millecentenárium évében, Magyar Bálint első minisztersége alatt, Magyarország önálló standdal vett részt. Akkor a vásár idején irodalmi alkotásokból (Tamási-, Esterházy-művekből) készült filmeket vetítettek az egyik moziban, és a magyar program szereplője volt Kertész Imre is, a hat évvel későbbi Nobel-díjas. Kérdés, hogy az idei magyar írók közül ki a várományos hat év múlva!
Ekkor Magyarország bemutatkozását a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szervezte. Abban az évben a könyvvásár témája a multikulturalitás volt.
Legközelebb 56 ötvenedik évfordulóján, Hiller István minisztersége alatt volt magyar pavilon, ezt akkor a Stockholmban működő nagykövetség szervezte. A vásár témája ez alkalommal a szólásszabadság volt!
A vásár hírrovatában egyébként az szerepel, hogy Magyarország most, 2012-ben először vesz részt a vásáron (http://www.bokmassan.se/nyheter/premiar-for-ungern-pa-bokmassan/). S itt az is kiderül, hogy Magyarország részvételét a Balassi Intézet szervezte, helyi koordinátora Andersson Lipcsey Emőke.
A mai magyarországi kulturális vezetés elkötelezettségéhez, hogy Európa eddig kevésbé preferált vásárain is megjelenjen, semmi kétség nem férhet. Példák, jó példák, követendő példák vannak bőven. Az egyikért éppen csak a szomszédba kell menni: 2013-ban a göteborgi könyvvásár vendége Románia lesz!