Látó–Vatra: nincs ügy, de a helyzet súlyos

Ingatlanbiznisz, önkormányzati hatalmi harc és egyszerű megtakarítás is lehet az oka annak, hogy a Maros Megyei Tanács átszervezés címén megfosztaná jogi státusától a megye két irodalmi folyóiratát, a Látót és a Vatrát. Utolsó cseppek a marosvásárhelyi pohárban. Parászka Boróka riportja.

„Ez csak a lavina kezdete” – fogad Lokodi Emőke, a Maros megyei önkormányzat alelnöke, készséggel, azonnal tárgyal az úgynevezett Látó-ügyről, úgyhogy magyarázni sem kell, miért keresem, miről van szó. Naprakész, érzi a felelősséget: egy hete forr a város, mert fű alatt, a legmeghökkentőbb információs csatornákon keresztül kezdett terjedni, hogy a megyei tanács megszünteti önálló intézményként a majdnem hat évtizedes múltú rangos irodalmi lapot. És ha ez tényleg így van – állítják az aggódók –, az egy újabb fontos magyar kulturális intézmény végét, újabb hátralépést jelent.
Ismerősök és ismeretlenek telefonálnak, érdeklődnek, még azt sem tudni, pontosan mire készül a megyei tanács, máris körvonalazódik az ellenállás: „A Látót nem adjuk” – hirdeti a könnyen megosztható tiltakozó-banner a Facebookon. Egyre többen lájkolják. Az elmúlt években tanácselnökként ténykedő Lokodi Emőke pontosan vázolja a problémát, de a megoldással kapcsolatban tanácstalanul tárja szét a kezét. Nem tudja, hogyan fajultak idáig a dolgok, hogyan született a megszüntetésről szóló határozat, kik állnak mögötte és miért, de látja, minden szempontból új fejezethez ért a térség a közös kulturális vagyon kezelését, megőrzését és fejlesztését illetően. „Érzem, hogy sorozatban jönnek majd az ilyen ügyek, már látom, hogy a következő, amiről vitatkozni kell, az a megyei múzeum lesz” – teszi hozzá a politikus, és a korábbi és most újra felszínre bukkanó problémákról beszél. Például arról, hogy a megyei képtár tulajdonában lévő festmények közül többet meghamisítottak, az eredeti műalkotások után jelenleg is nyomoz a rendőrség. Vagy arról, hogy még mindig nem tudni, hova lettek a Teleki Tékából eltűnt értékes kötetek, több mint ötszáz kiadvány. Egyik csontváz a másik után bukkan elő: a Látó ügye csak mélyíti az évek óta meglévő gondokat, a korábban kezdődött konfliktusok új fejezetét nyitja meg.

Többek folyóiratnál Önkormányzati választások után vagyunk, kormányzati válság derekán, a parlamenti választások előszobájában: Marosvásárhely „elveszett”, nincs sem magyar polgármestere, sem megyei önkormányzati elnöke a térségnek, emiatt nagyon sok ügyben érződik a megtorpanás, a bizonytalanság, a Látó-történet csak újabb csepp a már-már kicsorduló pohárban. Mindenki mindenre fel van készülve. A megszüntetés híre (ami formailag nem más, mint átszervezési kísérlet) mindenkit megérint Marosvásárhelyen, azokat a leginkább, akik jól ismerik a Látót és szeretik, azokat is, akik nem ismerik egyáltalán, de még azokat is, akik ismerik és nem szeretik. Van, aki úgy értékeli, a gesztus, amely valójában két lapot érint a belvárosi, Tusnád utcai szerkesztőségben – a román nyelvű Vatrát és a magyar nyelvű Látót –, nem más, mint annak a jele, hogy a megyei önkormányzat átvette a kormány kultúrpolitikai stratégiáját. Utóbbi a Bãsescu-érában kiteljesedett és nagyon fontos kultúrdiplomáciai küldetést folytató Román Kulturális Intézetnek, az ICR-nek üzent hadat, előbbi annak a két fórumnak, amely a marosvásárhelyi kultúrát (és nem csak azt) szervezte.
A Látó is, a Vatra is több volt az elmúlt években egy-egy helyi érdekű kiadványnál. A magyar nyelvű lap a kortárs magyar irodalmat „csatornázta be” az erdélyi magyar olvasók számára, és ugyanígy „exportálta” a kivitelre alkalmas és érdemes erdélyi magyar szellemi termékeket: regionális védjeggyé vált. A Vatra a diaszpórában élő román közösségek egyik fontos és nyitott közös felületévé vált. Ablakot nyitottak a világra, betekintést nyújtottak a városra az irodalmon keresztül. Akik Marosvásárhely felzárkózásában, korszerűsítésében bíznak, arra várnak, azok mindezekért ragaszkodnak ezekhez a lapokhoz.
Nincs azonban a szerkesztőségek körül konszenzus. Az irodalmi rendezvények, események új lendületet vettek, néhány hete Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi volt vendégségben a szerkesztőségben: egyetemisták, fiatal és idős irodalomkedvelők sora várta őket. Az irodalom ott van a marosvásárhelyi kocsmákban, ott volt a Félszigeten, egyre nagyobb teret követel magának. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, a Látónak és a Vatrának is megvan a helyi ellenzéke.

Román–román vonatkozás A magyar és a román közösségben egyaránt vannak olyanok, akik szerint ezek a kiadványok túl szélesre tárják a szimbolikus, kulturális kapukat, olyan szellemi kapcsolatok jöttek, jöhetnek létre általuk, amelyek nem feltétlenül kívánatosak a be- és elzárkózásra berendezkedett közösségek számára. Az „ellendrukkerek” szerint most az „önbeteljesítő jóslat” vált valóra, és a román–magyar közeledés, a kortárs kulturális felfrissülés eredménye az lett, hogy a román és a magyar műhelyek is rámennek a korábbi barátkozásra, nincs életképes koalíció, együttműködés. Azok pedig, akik csak hírből vagy még úgy sem hallottak e kiadványokról, úgy látják, a politikai-közéleti leszámolások újabb fejezetéhez értünk.
Igazságot tenni természetesen most sem lehet, a Látó- vagy a Vatra-ügynek van román–magyar vonatkozása is, de szembetűnő a román–román szembenállás, a progresszív Vatra és a konzervatív Vatra Veche közötti rivalizálás. Kié lesz a városi, megyei elit, és az elitnek közpénzen biztosítható önkormányzati infrastruktúra: röviden erről szól a Látó-, még inkább a Vatra-meccs.
A konfliktussorozat néhány nap alatt, ahogy Lokodi Emőke fogalmaz, lavinává duzzadt, pedig augusztus utolsó előtti hétvégéjén „derült égből villámcsapásként” jelent meg a Látóról és román nyelvű testvérkiadványáról, a Vatráról szóló határozattervezet a megyei önkormányzat honlapján.

Átvennék a másét Kovács András Ferenc főszerkesztő úgy véli, azért ekkor és így sebtében, hogy különösebb ellenállás nélkül meg lehessen szavazni, szeptembertől pedig életbe is léphetett volna az új rendelet: a szabadságon, nyári programokon lévő munkatársaknak még idejük sem lett volna észbe kapni. A tervezet szerint a jövőben a megyei könyvtár kiadóhivatala adná ki a lapokat, amelyek elveszítenék eddigi jogi státusukat, és csökkent létszámú szerkesztőséggel, egy közös főszerkesztő irányítása alatt jelennének meg – a dokumentumban nem pontosított rendszerességgel.
Az eddigi szerkesztőségeket a határozattervezet előkészítői (akikről nem tudni, hogy kicsodák, többen feltételezik, hogy a Vatra ellenzékeként működő Vatra Veche munkatársai) feloszlatnák, az alkalmazottak egy részét visszaalkalmaznák a könyvtár kiadójának állományába. A két szerkesztőség javait pedig az új jogi személyiséggel bíró könyvtár venné át. Kovács András Ferenc szerint az átszervezés a Látó megszüntetését jelentené, mert ha a lap elveszíti jogi személyiségét, akkor a jövőben nem pályázhat, nem szerezhet forráskiegészítést, így képtelen lesz fenntartani önmagát.
A főszerkesztő hangsúlyozza, az is méltatlan, hogy a szerkesztőség javait „rekvirálná” a megyei tanács, a beruházások jelentős részét ugyanis nem önkormányzati finanszírozásból fedezte a Látó, hanem különböző pályázatok és projektek révén. Két évtized munkája van abban, hogy a marosvásárhelyi irodalmi havilap kiegyensúlyozottan és viszonylag jó körülmények között tud működni. Ciprian Dobrénak és csapatának olyasmire fáj a foga, ami fölött soha nem rendelkezhet – magyarázzák a Látó szerkesztőségében, ahol napok óta tanácskozik a „válságtanács”. A belső megegyezés úgy szól: bevonják a lehető legszélesebb nyilvánosságot a lap védelmébe.
A lapvezető hozzáteszi: a Látót tulajdonképpen a Román Írószövetség alapította, ma is támogatója a szakmai szervezet a kiadványnak, ezért is kérdéses, meddig terjed az önkormányzat kompetenciája a folyóirat fölött. Lokodi Edit Emőke önkormányzati alelnök és Gáspárik Attila, az önkormányzat szociális és kulturális bizottságának titkára azt állítja: a határozattervezet, amely augusztus 23-án megjelent a honlapon, formailag nem is a tanácsé. Az illetékes szakbizottság nem is véleményezte, így nem is terjesztették elő jogszerűen, tehát hivatalosan nincs „Látó–Vatra-ügy”. Az is kétséges, ki az értelmi szerzője a dokumentumnak, az önkormányzati elnök, akinek az ellenjegyzése az iraton látható, általában kezdeményező, de nem előkészítő munkát végez az ehhez hasonló ügyekben. Ciprian Dobre a botrány kirobbanása után elismerte: nem is gondolta, hogy ekkora felháborodást vált ki a kezdeményezés, amelynek a valódi célja nem a megszüntetés, hanem a racionalizálás. Nem mérték fel pontosan sem a Vatra, sem a Látó jelentőségét. A frissen mandátumot nyert elnök úgy vélte, kevesebb alkalmazottal, átláthatóbb költségvetéssel, ha megejtenék a javasolt változtatásokat, hatékonyabban menne a kulturális tartalom előállítása.
A helyi sajtóban a nyilatkozat nyomán kitört a számháború. A lapok átszervezéséért lobbizók szerint ez a két intézmény „fekete lyukként” nyelte el a tanács költségvetését. Marosvásárhelyi román nyelvű helyi lapban jelent meg az adat: a Vatra 2011-ben 310, 2012-ben 278 ezer lejes támogatást kapott úgy, hogy havi ezres példányszámban jelent meg. A Látó hétszázas példányszámot produkált – állítják a megyei önkormányzati elnök javaslatát támogatók –, és ezért cserébe 2011-ben 310, 2012-ben 270 ezer lejt kapott. A megyei tanács adatai mást mutatnak, mint ami a sajtóban megjelent: a Vatra 248, a Látó 210 ezer lejt kap. Mindkét kiadvány azonban, nyertes pályázatai révén, kormányzati és egyéb forrásokból jelentős összeget hoz a megyébe, tehát sokkal inkább igaz, hogy hoznak, mint az, hogy visznek az önkormányzati konyháról.

Nem a lap, a hely kellene? Lokodi Edit Emőke is megerősíti: csak sejtései vannak arról, mi lehet a kezdeményezés mögött. Felmerült például, hogy a megyei könyvtár frissen létrehozott kiadója mellett elindítanak egy nyomdát is, erre azonban egyelőre – figyelmeztet az önkormányzati alelnök – nincs kapacitás. Még magánbefektetőknek sem éri meg hasonlóval próbálkozni, évek óta Kolozsváron nyomják emiatt a marosvásárhelyi kiadványok többségét. A politikus szerint az sem elképzelhetetlen, hogy igazából nem is az önkormányzati posztok, a főszerkesztői, lapmenedzseri státus a kérdés, hanem a Tusnád utcai ingatlan. A belvárosi bérházban jelenleg a Látó, a Vatra és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete működik, de kiváló, központi fekvése miatt az ingatlan rendkívül jól értékesíthető.
Kovács András Ferenc, a városszerte és irodalmi berkekben KAF-ként ismert költő-főszerkesztő egy ideig találgat, de végül rövidre zárja az önkormányzati vitát. Még a Ceauºescu-érában sem mertek a Látó elődének, az Igaz Szónak a megszüntetésével próbálkozni – emlékeztet KAF, aki szerint most nem más történik, mint egyfajta cenzúra bevezetése, a szólás- és alkotásszabadság megsértése.
A határozattervezetről, amely határozattervezetként nem is került előterjesztésre, múlt csütörtökön tárgyalt a megyei önkormányzat. Az ülésen megjelentek a Látó szerkesztői is. Előzőleg elhangzott: a kifogásolt dokumentum, mivel az illetékes szakbizottság nem véleményezte, nem is kerül napirendre. Erre több rendben kifejezett ígéretet tett Ciprian Dobre is, aki aztán – a jelenlévők tiltakozása ellenére – az ülésen bejelentette: ha valaki tárgyalni akar a határozatról, az előterjesztés nélkül is elmondhatja a véleményét. Érdemi állásfoglalás nem történt, az átszervezés egyelőre lekerült a napirendről.
Markó Béla, a Látó korábbi főszerkesztőjeként, egyeztetett a jelenlegi tanácselnökkel az önkormányzati ülés után is. Dobre ismételten, immár több ízben, zárt ajtók mögött megígérte: a Látó és a Vatra is marad.
Nyilvánosan azonban nő a feszültség és a bizonytalanság. Talán azért, mert a Látót és a Vatrát sokan szeretik. Talán azért, mert nem szeretik. Talán azért, mert az új megyei politikai vezetés is bejelentette igényét a helyi elitre. Talán azért, mert nem jelentette be; ami most lezajlott, az is csak az amatőr kultúrpolitikai hazardírozás egyik minősített alesete. Akármi lesz is a továbbiakban, a Vatra és a Látó stratégiai pozícióba került, mert Maros megyében is fontossá vált az (új) elit hangja és hovatartozása.