Kultúrszemle Adyéktól a jelenkorig

Rendhagyó, irodalmi-zenés-táncos-színházi kezdeményezéssel lépett a közönség elé a nagyváradi Szígligeti Színház, A Holnap után elnevezéssel szerveztek fesztivált hagyományteremtő célzattal. A kínálatból SIMON JUDIT szemezgetett.

Egy hosszú hétvégét ölelt fel a Szigligeti Társulat legújabb kezdeményezése, A Holnap után fesztivál. Az alapítók szándéka felmutatni azokat a kulturális értékeket, melyek a holnaposok utáni időszakban születtek, ráirányítva a figyelmet azokra az alkotókra, akik egykor a városban éltek. „A folytonosságra gondolván tekintünk a múltra s cselekszünk a jövőért” – fogalmaz a fesztivált alapító okirat, melyet a nyitó rendezvény közönsége előtt láttak el kézjegyükkel a kezdeményezők. Az ünnepélyes külsőségek után Várad irodalmi-kulturális múltjának két avatott szakértője látott munkához: Boka László irodalomtörténész és Filep Tamás Gusztáv művelődéskutató vállalkozott arra, hogy mintegy másfél óra alatt összefogó képet adjon elsősorban a két világháború közötti váradi művészeti-kulturális-közéleti történésekről, a korszakot meghatározó színes egyéniségekről. Mint elhangzott, igen fontos előzmény volt az a már a Holnap Irodalmi Társaság által megteremtett összművészeti koncepció, mely a matinék formájában is megnyilvánult, amit később a nyugatosok vettek át sikerrel.

Váradi névsoroló Számos név hangzott el, köztük azoké, akik már a tízes években a holnaposok helyébe léptek Váradon. Közéjük tartozik például a későbbi évtizedek meghatározó alakja, Tabéry Géza, vagy P. Gulácsy Irén, aki első prózai írásaival a városban jelentkezett. Nem feledkezhetünk meg Osvát Kálmánról sem, az Erdélyi Lexikon (1929) tető alá hozójáról, aki 1919-ben Marosvásárhelyre kerülve alapítója a Zord Idők című folyóiratnak. Mint elhangzott, magát Osvát Ernőt, a Nyugat későbbi főszerkesztőjét sem fedezte fel magának igazán Nagyvárad.
A két kérészéletű, ám jelentős váradi irodalmi folyóirat, a Magyar Szó és a Tavasz kapcsán, amelyek Budapest megszállása idején rövid időre országos irodalmi központtá tették a várost, elhangzott egy Könczei nevű vasúti postatiszt neve is, aki életét áldozta az erdélyi magyar irodalomért. Kéziratokat csempészett Magyarországról, s egy alkalommal rajtakapták és őrizetbe vették. A szökni próbáló férfit lelőtték a román katonák.
A két folyóirat közül a Tavasznak egyébként szerkesztője volt Nadányi Zoltán és Zsolt Béla is. Ugyancsak élt Nagyváradon egy ideig az a Reményik Sándor, aki a várost kapunak nevezte, s aki egy más fajta poéta ideált mutatott meg a városnak, más habitust. „Advent volt Várad az életemben, amelyre nem jött karácsony” – írta utóbb. Egy másik költő, aki Váradon kapcsolatban is volt Reményikkel, az Olosz Lajos. Beszéltek még Antal Sándor, Ligeti Ernő szerepéről, utóbbi a Nagyváradi Naplónál indult, majd Berde Máriával részt vett az Erdélyi Magyar Írói Rend (EMIR) alapításában. Ligeti első verseskötete is Váradon jelent meg 1913-ban. Fontos szerepe volt a tárgyalt időszakban ifj. Hlatky Endrének, aki a Magyar Rádió műsorigazgatójából lett 1940 és 1944 között Nagyvárad főispánja, aki a német megszállás ellen tiltakozva lemondott, majd a Rádió kormánybiztosaként 1944. október 15-én beolvasta Horthy proklamációját, s a háború után – immár szerzetesnek – Olaszországba emigrált. Érdekes volt Hlathy 1953-as keltezésű levele Dutka Ákosnak.
Boka László és Filep Tamás Gusztáv kitért a társművészetekre is jó hangulatú előadásában. Műalkotások vetítésével mutatták be a korszak legjelentősebb képzőművészeit, mint Tibor Ernő, a Chagall-tanítvány Leon Alex, Mund Hugó, illetve a tárgyalt időszak nagy egyéni és közös kiállításait. Utóbbiakhoz kapcsolódik a Sonnenfeld nyomda, mely európai rangú színvonalon dolgozott, munkatársai londoni, berlini tanulmányutakon vettek részt. Kuriózum: a Fiumei vasútra szóló jegyeket is náluk nyomtatták.
Szóba került még az 1935-ben Váradi hídverés címmel szervezett román-magyar értelmiségi találkozó is, melynek tervezett folytatásaként a kor jelentős magyar és román írói találkoztak volna, ám ez utóbbi elmaradt, mivel Babits és Móricz számára a román hatóságok nem adtak beutazási vízumot.

„Körözs-parti” költők A fesztivál közönsége a színház páholyelőcsarnokából a közeli Városi Művelődési Házba sétált át, ahol Gáspárik Attila irodalmi stand-up comedy műsora következett. A nagyváradi születésű színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház főigazgatója jellemzően 20. század váradi szerzők művei, elsősorban Emőd Tamás és Bajor Andor írásai alapján igazából irodalmi anyagokkal példázta mindazt, amiről pár perccel korábban a szakemberek beszéltek: a váradiság lényegét, sajátos hangulatát, akik számára még a Sebes-Körös is inkább Körözs. Miközben a háttérben hajdani képeslapok, városrészletek képeit láthattuk, egymást váltották derűsebb hangvételmű és torokszorítóan megindító anyagok. Az előadást összességében könnyed, közvetlen hangnem jellemezte, Gáspárik összekötő szövegei által mindvégig fenntartotta az élő kapcsolatot a közönséggel, ugyanakkor hitelesen szólaltatva meg az általa összeállított verseket, prózai szövegeket, a már említetten kívül Nagy Endre regényrészletét, Nadányi Zoltán, Szűcs László, Sall László verseit. Különlegessé tette az élményt az egyszerisége, ugyanakkor az a bensőséges légkör, ami az előadó s az értő hallgatóság között kialakult. Az interaktivitás az előadás végén csúcsosodott ki, amikor a művész egy rövidebb verset be is tanított a publikumnak.

A kultúra a kapaszkodó Novák Péter színész, énekes, szövegíró, zeneszerző, műsorvezető, Kiss Ferenc zenész, zeneszerző, népzenegyűjtő és kiadó, valamint Dimény Levente színész, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatója találkozott a fesztivál második napján a közönséggel. A néptánc, népzene, apropóján a két magyarországi művész a kultúráról, mint kapaszkodóról beszélt az értékvesztett világban. A folklór olyan kincs, melyet bele kell építeni a kortárs kultúrába. Ezért is nagyszerű Dimény Levente törekvése, hogy korszerű színpadi nyelven szólaltassa meg a néptáncot. A világ dolgaira terelődött a szó, úgy vélték, mindenki felelős mindenkiért, hiszen a világ beszűkült. Az természetes, hogy a fiatalok elmennek, az viszont sajnálatos, hogy nem térnek vissza. Meg kell őrizni értékeinket, de nincs szükség ellenségképre – hangsúlyozta Novák. „A brutalitás, a gyűlölet itt van mellettünk” magyarázta szenvedélyesen, a „náci párt ott ül a parlamentben, nem tudunk tanulni a történelemből”. Kiveszett a világból a szolidaritás, az empátia, pedig erre kellene nevelni a gyerekeket.
A Nagyvárosi bujdosók előadás Krúdy Gyulától származik, aki Adyt nevezte nagyvárosi bujdosónak. A táncszínházi előadást Novák Péter rendezte, alapja pedig Kiss Ferenc azonos című lemezének zenei anyaga. Négy koreográfus alkotta a mozdulatokat, a táncosok élő zene kíséretében „mesélték el” a nagyvárosokba vándorló fiatalok drámáját. Nagyszerű produkció, avatott énekesekkel és táncosokkal, szép képvilággal. A közönség vastapssal ünnepelte az előadókat, és talán azt is, hogy valami új, korszerű és színvonalas művészi út nyitánya a Nagyvárosi bujdosók.

Színház és muzsika Horváth Károly zeneszerző pályája Nagyváradon indult, és amint a Holnap után fesztivál harmadik napján elmondta a közönségnek, a város kulturális élete meghatározó volt számára. Zenetanár édesanya vitte be a színház világába, tőle tanult zongorázni, ő vitte be a színház világába. Váradon alakult az idővel kultikussá vált Józsa Erika–Horváth Károly kettős. Saját dalaikat játszották, sikeresek voltak. Karvezetői szakon végzett, és Sylveszter Lajos, a sepsiszentgyörgyi színház akkori igazgatója által lett színházi zenész, majd zeneszerző. Tinódi néven zenekart alapított barátaival, akik idővel elmentek, ment ő is Budapestre, a Mákvirág együtteshez. Vitték a zenekarral a magyar zenét Európába és Amerikába. Horváth később megunta a csavargást, kilépett a Mákvirágból, hogy ismét színházi zenét komponáljon. Több mint 200 előadás muzsikája fűződik a nevéhez, Bereményi Géza, Bagó Bertalan felkérésére pedig filmzenét írt. Volt bábszínházigazgató Zalaegerszegen, majd részt vett az udvarhelyi színház megalapításában. Jelenleg szabadúszó, és sok év után boldogan dolgozik ismét Nagyváradon. Mert ő váradi, a váradiság ugyanis nem múlik el, – mondta Szabó K. István művészeti igazgatónak, délutáni beszélgető partnerének, és persze a közönségnek. A kiállításon pedig relikviák voltak láthatók, többek között az első lemez (Kettőspont) borítója, díjak, plakátok.
Este Horváth Károly-koncert volt Tűzbeszéd címmel. Bereményi Géza, a munkatárs és barát is megjelent a színpadon, aki mesélt a Cseh Tamással közösen írt dalokról is, valamint röviden a világ dolgairól.
Horváth és zenész barátai koncertje valódi élmény volt. T. S. Eliot verseit Újhelyi Kinga, a debreceni színház művésze énekelte nagyszerűen. Közreműködött egy Bereményi-verssel Lőrincz Zsuzsa, a zeneszerző felesége is. Sajnálhatják, akik ezt az élményt kihagyták, tény, hogy bántóan kevesen ültek a nézőtéren, talán a szokatlanul kései kezdés miatt is.