Kultúra, amit (nem) fogyasztunk?

2015. 12. 08. 15:26

A fogyasztói szokásokról szóló előadása részeként helyben rögtönzött felmérést a fiatalokra jellemző kulturális fogyasztásról Kádár Magor kommunikációs szakértő, egyetemi oktató. Meglátása szerint ebből a gyors körképből az derült ki, hogy: „többnyire rádiózunk, hipermarketbe, koncertekre meg bulikra járunk, és néha olvasunk is”. A kolozsvári VII. Kommunikációs Napok záró előadását Bartha Réka foglalta össze.

 

Kádár Magor előadása a BBTE Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karán

 

Kortárs művészetek 3.0 címmel az első decemberi hétvégén a kultúra több különböző szakterületén tevékenykedőket láttak vendégül előadókként Kolozsváron, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás és Kommunikációtudományi Karán.

A háromnapos kommunikációs hajrát összefoglaló előadásán a rögtönzött felmérés mellett Kádár Magor, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézetének habilitált docense a 2014-es kultúrafogyasztási barométerben található adatokra is felhívta a zömében egyetemista hallgatósága figyelmét. Jelesül arra, hogy abban az évben, amelyben a közvélemény-kutatás készült, a megkérdezettek 63 százaléka nem lépte át a színház, 79 százaléka pedig a könyvtár küszöbét, a vélekedők 39 százaléka pedig nem vett kezébe szépirodalmi kiadványt. A városi és vidéki környezetre egyaránt vonatkozó felmérésben az előadóművészetektől való távolmaradást egyfelől az intézmény hiányával (vidék), másfelől a szabadidő hiányával (város) indokolták a megkérdezettek. A diákok által felvetett esetleges tartalmi kifogásokról („túl modern/kortárs, ezért nem értem/nem szeretem”) Kádár Magor azt mondta enyhe iróniával: „Ahhoz, hogy tartalommal kapcsolatos kérdések, kifogások egyáltalán felmerüljenek, – mondjuk – el is kellene menni a színházba...”

Ha a végén nem is kérdeztek, azért aktív volt a hallgatóság

 

Fogyasztói „fantomképek”

A kultúrafogyasztó nyolc különböző típusát azonosította be az előadó – hallgatósága helyenként hangos tetszésnyilvánítására – a kommunikációs napokat összegző gondolatsorában.

Kádár Magor szerint a hasznosság szempontjából a legrelevánsabb fogyasztói típus a Kultúrsznob, akivel kőszínházak különböző eseményein, bálokon és más fontos kulturális-közéleti rendezvényeken lehet találkozni, és aki „eltartja” a különböző, népszerű kulturális intézményeket. Jelenlétéről mindenki értesül, hiszen fontos számára az, hogy lássák őt, ha meg valaki ezt elmulasztaná észrevenni, akkor maga számol be róla, hiszen ez az információ jelenléte lényege. 

A kultúrsznob többnyire egy másik, szintén „hasznos” típus, a Bálbaba, társaságban fordul elő különböző high-class eseményeken, véli a kommunikációs szakértő, aki még azt is hozzátette: a fogyasztónak ez a válfaja könnyen rávehető az adományozásra, a kultúra támogatására, ugyanakkor a könnyűipart is fellendíti, hiszen minden eseményre más-más öltözék szükségeltetik, mert a világi jelenésekről minden alkalommal selfie is készül az ismerősök felvilágosítására.

A Falka tömöríti a fogyasztók ama csoportját, amelynek egyénei azért mennek koncertre, bulikba, kocsmába vagy köztéri rendezvényekre, mert „a többiek is mennek”. Előfordulási formája is látványos, emiatt a szponzorok lenyűgözésére készült fotók állandó főszereplője, mindemellett gazdasági hasznossága mérsékelt: olcsó vagy kedvezményes jegyek és italok fogyasztója.

Az előbbi típusnak némiképp ellentéte a Magányos farkas, aki zömében komolyabb kulturális rendezvényeken – hangversenyeken, színházi és operaelőadásokon, illetve múzeumi eseményeken – fordul elő. Kádár Magor szerint a fogyasztónak e típusa a rendezvények „csak azért is” részvevője, aki jelzi: egyedül is élvezi a kultúrát.

Ismétlődő arcként a különböző, közösségi élményt nyújtó, belterjesebb kulturális rendezvények résztvevője a Kekszes néni, akinek szinte állandó lefoglalt helye van a különböző könyvbemutatókon, a kommunikációs szakértő szerint „tölti a termet, az eseményről készült fotókat és saját magát”. Ez a fogyasztói típus abban méri le az illető rendezvény „színvonalát”, hogy van-e ropi, keksz vagy egyéb rágcsálnivaló.

Aki aktívan is részt vesz a kulturális rendezvény „feldolgozásában” – még ha társait „szórakoztatja” is, nem a nagy nyilvánosságot – az a Tudálékos típusa, aki a múzeumok, színházak, valamint a mozik és az opera felhozataláról mindenkinél korábban értesül. Kádár Magor szerint ezeket az információkat főként azért szerzi be több forrásból is, hogy a többiek előtt időbeli hatékonysággal is bemutathassa a tudását. Falkakövető típus és gyakorta lát el kommentárokkal egy-egy eseményt.

Az Álcázott shopaholic előfordulási helye a hipermarket, különböző nagyméretű bevásárlóközpontok és a köztéri, vásárlásra alkalmas helyszínek, ahová a típus exponense azért jár, mert a vásárlásban szocializációs lehetőséget lát. Baráti társaságban megy „portyázó” körútjára, amelyen azonban semmit nem vásárol, ellenben mindent kipróbál és mindenről tájékozódik. Ennek a típusnak alfaja a Buszos piacoló nyugdíjas, amely egyben a komolyabb közszállítási fennakadások előidézője és rendszerint az aktív lakossággal egy időben fejti ki ilyen irányú napi tevékenységét, emiatt közszállítás teljes buszállománya sem tudná kielégítően kiszolgálni.

Nyolcadik és egyben legérdekesebbként Kádár Magor a Bögörec de szeámö (hozzávetőleges átültetés: „vegyél már észre”) típusát nevezte meg, aki leginkább konferenciákon, tudományos előadásokon, könyvbemutatókon szokott szakadatlanul kérdéseket intézni az előadónak, prezídiumban ülő főszereplőknek. „Ha őt meglátod az előadásodon, akár le is mondhatsz a beszélgetés irányításáról” – tette hozzá a kommunikációs szakértő.

Előadása végén Kádár Magor arra kérte hallgatóságát, kérdezzen vissza az elhangzottakra, ám erre a „vállalkozásra” senki nem adta fejét, hiszen mindenkiben élénken élt a korábban felvázolt fogyasztói tipológia. Főként az utolsó típussal való azonosítás ódiumát nem akarózott felvállalniuk a jelenlévőnek…

A kultúrafogyasztó nyolc típusát azonosította be az előadó

 

Mozi, színház, múzeum – az érdeklődés nagyságrendjei

 

Átfutottam a culturadata.ro honlapon közzé tett, 2014-re vonatkozó kulturális barométer adatait – a kommunikációs szakértő hallgatósága kiemelt figyelmébe ajánlotta az illető dokumentumot –, amely Románia városi és vidéki közegére egyaránt vonatkozik. És nemcsak a megnevezett év kulturális információit, hanem az előző időszakra kiterjedő összehasonlított adatokat is tartalmaz a tágan értelmezett kulturális fogyasztásról (az épített örökséggel kapcsolatos közvélekedéstől, a múzeum-, opera- és színházlátogatási szokásokon át egészen a médiatermékek fogyasztásáig). Az alábbiakban a moziba és színházba járás, illetve a múzeumok iránti érdeklődést szemléztem.

A mozik esetében országos szinten 2009-re tetőzött a fogyasztók távolmaradása (91%), amely egyfelől a gazdasági válság, másfelől a hiányos infrastruktúrára (mozitermek hiánya). A 2005-től számított időszak adatait tekintve a távolmaradás 2014-ben mutatja a leginkább számottevő csökkenést (62,2%), ami az infrastruktúra bővítésének és a vetítések számszerű növekedésének tulajdonítható.

A színházlátogatásnak is 2009 volt a legkedvezőtlenebb éve (88%-os távolmaradás), a 2005-2014 közötti periódusban, és a távolmaradás az utóbbi öt évben folyamatos csökkenést mutat, a kutatás legfrissebb adatai szerint 62,3%-os volt (2014-ben). Ebben a kulturális ágazatban is az infrastrukturális bővítés jelentette a fogyasztók számának növekedését.

A kultúra eddig említett intézményei közül a legkevésbé a múzeumok sínylették meg az érdeklődés hiányát a 2005-2014-es vizsgált időszakban: itt is 2009 a referenciaév (86,8%-os távolmaradás), ugyanakkor a leglátványosabban itt csökkent az érdeklődéshiány is (55,8%-ra).

A kutatásban azt is vizsgálják, például, hogy mi a fogyasztói hozzáállás a hazai, illetve a külföldi kulturális termékekhez. Ilyen tekintetben valamelyest nagyobb az érdeklődés a hazaiak iránt, és a megkérdezetteket a legkevésbé az EU-n kívüli országok kultúrája érdeklik. Ennek kapcsán egy érdekes adat az, hogy uniós tagországbeli polgártársával való közvetlen találkozás csak a vélekedők 15%-át lelkesíti kifejezetten, 34%-a mérsékelten érdekelt, 28%-át, illetve 23%-át kevésbé vagy egyáltalán nem érdekli a személyes interakció.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!