Anyátokat a kormányba!
2015. 12. 09. 09:41Elkerülhetetlen, hogy eljöjjön a politikai matriarchátus kora, mert a válságok kezelése csak egy új, társadalmi „anyaszerep” révén lehetséges. A politika nőiesedése elkerülhetetlen demográfiai pálya. Kikből és hogyan jön létre az új típusú politikusnő figurája? Mi mondható el a politikai nőszerepekről ma, a Merkel–Le Pen tengelyen? Lehet-e Orbán Viktor mellett ma sikeres egy magyar politikusnő? TAMÁS PÁL szociológus gender-futurológiai előrejelzései Parászka Boróka kérdéseire.
Tamás Pál szociológus: neomatriarchátusra lenne szükség
Ritkán születik egyszerre olyan intenzív szimpátia és antipátia egy politikussal szemben, mint ami Angela Merkelt érinti. Miből táplálkozik ez a „muttinak” címzett támogatás illetve támadás?
Akik Merkelre ma fújnak, többé kevésbé politikailag, világnézetileg konzervatívok. Részben a németek társadalom mai viszonyai, részben Merkel – ő a német konzervatív politika tíz éve meghatározó személyisége – miatt mára kialakult az anyaszerep egy új típusa Németországban. Ez nem mélynemzeti, nem konzervatív, nem is baloldali. Kozmopolita abban az értelemben, hogy Európáról, és a világról, a világhoz beszél. A kelet-európai magukba zuhant nemzetiek ezt nem tudják feldolgozni, árulásnak tartják. Hangosan kiabálnak, felháborodnak, undorodnak. Az elutasítás Merkel pályáját lényegében nem befolyásolja, bár kétségtelen, hogy sok német konzervatívnak sem tetszik ez a típusú szélesre nyitása az országnak.
Azért azt nem mondhatjuk, hogy Merkel a női politikusokról alkotott sztereotípiákat testesítené meg.
Angela Merkel tíz éve kormányoz. A „mutti” nem rövid határidős szerep
Nem tudom, mi a politikusnők átlagos megítélése. Elég ellentétes elképzelések keringenek. Népszerű például az, hogy a női politikus keményebb, mint a férfi, mert férfi világban kell érvényesüljön. Ezt a „férfiasságot” sokszor felhozták Merkellel kapcsolatban is. Ugyanezt nagyon sokszor hallhattuk az újabb kori politikusnők mamájáról Thatcherről is. A másik verzió – általában a skandináv országokra jellemző meggyőződés –, hogy a nők kevésbé „kakaskodóak”, de szakszerűbbek. A demográfiai adatok Európa szerte azt mutatják, hogy egyre több az európai egyetemi hallgatók között a nő. Kelet-Európában nem fogta fel még a közélet, hogy 15-20 év múlva az „értelmiségiek”, a „diplomások” inkább nők lesznek. Ha azt mondjuk, hogy a modern ipari társadalomban értelmiségi politikust kell választani – és ezt az elvárást általában nem vonják kétségbe, a diploma meglétét pedig a politikai tisztségek feltételeként határozzák meg –, akkor egyre nagyobb a valószínűsége, hogy nők lesznek a mandátumok birtokosai.
Most, mindezek ellenére, kevés a nő a közéletben közép-kelet európai politikában. Mit gondol a kvótáról?
A demokrácia politikai egyenlőségen alapuló rendszer. Valamennyi kárpát-medencei társadalom demokrácia akar lenni. És ha az akar lenni, akkor semmi fajta különleges kvótára sem a nőknek, sem a kisebbségieknek, sem a félkarúaknak nincs szüksége. Valamennyien egyenlők vagyunk ebben a társadalomban. Ha már kisebbségiekről beszélünk: Munkácson, ott, ahol a magyarság kisebbségben van, mindenféle kvóta nélkül most magyar a polgármester. Romániában sincsenek szigorúan vett etnikai kvóták, mégis szász az államelnök.
Az etnikai jogérvényesítésnek ebben a térségben legalább száz éve, ha nem régebb óta nagyon jelentős hagyományai, kiterjedt eszköztára van. A nemi esélyegyenlőség párti politikáról ugyanezt nem mondhatjuk el. Talán ez is oka annak, hogy sokkal kevesebb a nő politikus, mint a kisebbségi. Hogy a kisebbségi nők alulreprezentáltságáról ne is beszéljünk.
Nem gondolom, hogy bármit vissza kéne venni a kisebbségi jogokból. A nők a modern társadalmakban fizikailag többségben vannak. A férfiak hamarabb halnak, vannak generációk, amelyek csupa idős néniből állnak. A nőket képviselő politikai erők, feministák, neoszüfrazsettek – nevezhetjük bárhogy őket – ennek ellenére úgy tesznek, mintha még mindig kisebbségben lennének. „Bevándorlók, idegenek, nők” – mára elfogadott felsorolás. De ez egy hülyeség,
a nők nem kisebbségi, hanem többségi közösség tagjai.
Az a kérdés, hogy ezt hogyan lehet politikai joggá transzponálni? Erre nincs válasza a nőmozgalmaknak sem. Egyfelől ezzel függ össze, hogy ilyen sikertelen a képviselet. A másik probléma, hogy sokan azt hiszik, hogy a politikusság férfi szakma. A politikus pedig nem más, mint kukorékoló kiskakas. Ezzel párhuzamosan vannak más szakterületek, amelyeket „nőiként” tartanak számon, és amelyeken nők dolgoznak: azért is, mert ezek rosszabbul megfizetett területek, és azért is, mert ez a közfelfogás. Szerintem nincsenek „női” és „férfi” szakmák. Nem a kakaskodás a politikai alapképlet, csak nagyon elmaradott politikai közösségekben – például nálunk.
Rendben, de ha a kvóta nem alátámasztható, akkor mivel lehet elérni a nők arányos politikai képviseletét?
A közel felerészben nők alkotta kanadai kormány. Kikerülhetetlen, hogy nők kerüljenek többségbe
A nők jelentős része diplomás lesz a jövőben, és ha megtanulják kezelni a családi munkamegosztás aránytalanságait, akkor 15-20 év múlva már ezt a reprezentációs problémát nem kell kezelni, mert megoldódik magától. A nők lesznek a politikailag alkalmazható szereplők. A kvóta előresiet másfél-két évtizedet. Ez egy szociológus számára nem nagy időtartam. Kikerülhetetlen, hogy nők kerüljenek többségbe, hogy a női diplomások aránya legyen a meghatározó, és hogy megváltozzon a parlamenti nemi-arány, csak ki kell várni.
A reprezentációs aránytalanságok megoldódása az esélyegyenlőségi, méltányossági problémák rendezését is jelenti?
A mai társadalomnak két alapvető problémája van: a biztonság- és az igazságosság hiánya meghatározó. Ez hogyan kezelhető? Húsz évvel ezelőtt, amikor itt bennünket nekilöktek a korábbi államszocializmus kerítéseinek, és elpucoltuk azt, abban bíztunk, hogy majd a civil társadalom jelent megoldást minderre. Már a modernista társadalom civiltársadalmában csalódtak az emberek, már nem bíznak abban, hogy ezen az úton lehet érdemi változást elérni. Ha az államtól várunk többet, akkor az államnak kellene megoldást javasolni. Ezt úgy tűnik, hogy a „kiskakas politikusok” nem tudják teljesíteni. Úgy vélem, megfelelően formált politikus nők a férfiaknál sikeresebbek lehetnének. Neomatriarchátusra lenne szükség, egy olyan rendszerre, amelyben a „megszokott” szereplő biztosítaná a biztonságot. Egy nő. Egy „mutti”, egy „anya”.
A politika „nőiesítése” nem lenne más, mint a megszokott igazságossági pályák helyreállítása.
Miközben ennek a „pályakorrekciónak” a lehetőségét taglaljuk sikeres politikusnőként Marine Le Pen lép ma fel. Ő lenne, aki felé haladunk?
Marine Le Pen vasárnap választást nyert. Hiánycikk ma Európában a karizmatikus politikus
Ő nem nőként sikeres, hanem azért, mert a hagyományos francia elit képtelen volt ezt a biztonságot garantálni. A francia kisvárosnak más kellett, mint amit a sokféleségben élő francia nagyvárosok kínáltak. Ezt a „mást” jelenti Le Pen, aki sikeresen vette át, változtatta meg és használta ki apja örökségét. Ma hiánycikk a karizmatikus politikus Európában, olyan gyorsan buknak meg, hogy meg se jegyezzük a nevüket. Ha túl tud rajtuk lépni egy nő, akkor már nagy valószínűséggel sikeres lesz. A „mutti” nem rövid határidős szerep. Az, akit a társadalom „muttiként” kezd tisztelni, hosszú évekig készül erre a szerepre. Az viszont, aki eléri ezt a státuszt, nehezen lesz három-négy év alatt kiszavazható. Ez más típusú politikai karrier, mint amihez szokva vagyunk: nem elég az ellenzék hektikus rugdosása, egy-két korrupciós vád meglebegtetése ehhez. Lehet-e egy igazságos mutti korrupt? Ha már feltételezzük azt, hogy a férfi politikusok korruptak (mert korrupt körülöttük a politikai környezet, korrupt a politikai szocializáció rendszere) – legalábbis a közvélekedés szerint – akkor a hosszú évek alatt pozícióra készülő nőknek nagyobb esélye van tisztának maradni. Őket nem ez a korrupt rendszer segíti hatalomra.
Végignézve a magyar politikai prérin Kelemen Hunortól Orbán Viktorig: kinek van itt esélye mellettük nőként labdába rúgni?
Nincsen nagyon senkinek esélye, mert nem kezdte szinte senki építeni magát éveken át. Ismétlem: muttivá nem egyik napról a másikra lesz az ember. Azok a nők, akikben van közéleti érzék-érdeklődés, errefelé más szakmát választottak. Eddig.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
