Közszolgálat, kőfejtés

„Jó reggelt, Erdély!” – ez az új – majdhogynem Erdély-szerte fogható – rádióműsor címe, amellyel ezután, az egész napos műsorszolgáltatást biztosító Marosvásárhelyi Rádió jelentkezik. Az átállás első napját, illetve ennek szakmai előzményeit Parászka Boróka foglalta össze.

Kádár Zoltán és Rákóczi Kinga műsora klasszikus, szórakoztatóan tájékoztató reggeli tartalom lesz, olyan, amivel együtt lehet kelni Sepsiszentgyörgytől Marosvásárhelyig, Gyergyószentmiklóstól Brassóig. Mégis több történik Marosvásárhelyen annál, hogy a sok-sok helyi igényű magazinműsor mellett megjelenik egy újabb. Súlya van a megszólításnak, Kádár és Rákóczi – és velük a rádió teljes szerkesztősége – médiatörténetet ír most, az erdélyi magyar közszolgálati média kiépülésének, megerősödésének időszakában.
Közszolgálati média természetesen eddig is elérhető volt magyar nyelven Romániában – hézagosan, csonka műsoridőkben, nehezen követhető idősávokban. A közszolgálat a médiafogyasztó számára kuriózum volt inkább, mint kéznél lévő, bármikor elérhető tartalom. Most ez a helyzet változik azzal, hogy egész napossá bővül a Marosvásárhelyi Rádió műsorrácsa.

Barátságos válás Ötvenöt éve sugároz a megtévesztő nevű, ám nagy múltú rádióadó, amelyet ugyan Marosvásárhelyi Rádióként ismernek a hallgatók, de amely mégsem helyi adó: egész régiót, régiókat fog át. Székelyföldön, Szászföldön sugároz, Mezőséget is érinti. A világhálón pedig, m
A rendszerváltás óta várt pillanat jött el március 2-án, szombaton, amikor a rádió (a 106,8 Mhz frekvencián) átállhatott az egész napos magyar nyelvű sugárzásra, eddig ugyanis a román-magyar vegyes szerkesztőség osztozott az adásidőn: 11-ig és 18 óra után román nyelven szóltak a műsorok, magyarul 11 és 18 óra között számíthattak a hallgatók tájékoztatásra. Sok-sok ellentmondásos helyzet született így, az osztott műsoridővel. A csonka magyar és román nyelvű tartalomszolgáltatás minőségi kompromisszumokat követelt, az egymásra utaltság feszültségeket, illetve példaértékű kompromisszumokat is szült. A magyar hallgatók például a reggeli közösségi információs műsorokban románul mondhatták és mondták el ügyes bajos dolgaikat, gyakran megesett: a román szerkesztők tolmácsolták a délutáni magyar váltásnak a magyar hallgatók kéréseit, problémáit.
A különös és vegyes román-magyar rádióházasság ügyét mindenképpen rendezni kellett, a rendezés azonban nem jelent barátságtalan válást. Hosszas alkudozás után a magyar csatorna önállósodhatott, és így a hétvégén elindulhatott az első, egész napos közszolgálati magyar műsorszórás Erdélyben. A szerkesztőség nem bővült, a technikai fejlesztés, átállás rendkívül szűkös anyagi háttérrel történt. A most születő erdélyi közszolgálat azon áll vagy bukik, hogyan sikerül az elmúlt fél évszázad tapasztalatait összegezni, levonni a kor követelményeinek megfelelő következtetéseket, felmérni az erdélyi magyar kereskedelmi, közösségi médiapiac hiányosságait, lehetőségeit.

Médiaműhelyek a villában A jelenlegi magyar szerkesztőség igazi vegyes válogatott: több olyan munkatárs is dolgozik, aki a rádió több évtizedes történetének részese, még a rendszerváltás előtti idők hangulatát, tapasztalatait hozzák magukkal. Nagyon sokan vannak olyanok, akik közvetlenül a rendszerváltás után váltak szerkesztőségi taggá: ők azok, akik követték, milyen reményekkel jött a médianyitás, milyen sikereket és kudarcokat hozott az elmúlt két és fél évtized. Az elmúlt egy évben (mióta a magyar szerkesztőség vezetését Borbély Melindától Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács egykori tagja átvette) megjelent a sajtós újgeneráció is: ők azok, akik hozták magukkal a legfrissebb médiaigényeket.
E sorok írója külső szerkesztőségi tagként, középgenerációs újságíróként követhette, követheti ennek a különleges vegyes válogatottnak a működését: nemzedékek, ízlések, a legkülönbözőbb elvi, politikai álláspontok találkoznak nap mint nap azzal a kötelezettséggel, hogy az adásba kerülő műsornak el kell érnie a közszolgálatiság közös nevezőjét. Ismerve az erdélyi magyar közállapotokat, teljesíthetetlennek tűnő feladat, a Marosvásárhelyi Rádió működése azonban azt bizonyítja, hogy a nehezen elképzelhető közös nevező mégis elérhető, fenntartható. (Hadd osszunk meg műhelytitkot: e mögött kutya kemény, izzadságos, vitákkal teli napi munka, igazi „kőfejtés” van.)
Az egész napos magyar műsorszolgáltatásra való átállás bejárta a magyar nyelvű sajtót, ünnepélyes hangulatú interjúk, tájékoztatók jelentek meg. Nem alaptalan az ünnepélyesség, de a történeti hűség és a folyamatok jobb értése érdekében érdemes követni, a gyakorlatban hogyan zajlik, mit jelent egy ilyen átalakulás. A Marosvásárhelyi Rádió az első helyi román polgármester, Emil Dandea villájában működik: a Trianon utáni idők tökéletes mementója a keleti stílusú, lakóháznak nagyvonalú, közintézménynek viszont szűkös és korszerűtlen épület.
A román és magyar szerkesztőségek tulajdonképpen két egyterű emeleti helyiségben működnek, a műsorszórás pedig eddig egy földszinti szobából történt. Az átálláshoz „demarkációs” vonalakat kellett húzni a román és a magyar műhelyek mögött. Nem azért, mert a munkatársak március 2-tól nem férnének meg egymás mellett, hanem azért, mert az egész napos munka azt jelenti: több tucat ember megy el egymás mellett percenként. Az „etnikai ütközés” elkerülhetetlen, ha arra gondolunk, milyen szűk sarokban van például a kávéautómata. A magyar szerkesztőség most új stúdióból (szobácskából) sugároz: a korábbi hangrögzítő műhelyt alakították át, a régi adásvezérlő mögött, amit viszont most a román szerkesztőség használ kizárólag. A híradóba rohanó bemondók, bárhogy is sürget a másodpercmutató, egymás mellett araszolva mennek el egy szűk folyósón, hogy bejussanak a stúdióba. Jól meg kell fontolni, ki hogy fér el a másik mellett.
Emil Dandea öröksége megszabja a határokat, de ezek között élni lehet, és nem is akárhogyan. Az átállás napján elhangzott a stúdióból, magyarul, hogy „Jó reggelt Erdély” és a köszöntést számtalan betelefonáló, levél- és sms-küldő viszonozta. Székelyföldi, nagy-román, és kis-magyar viták ide vagy oda: Erdély létezik, és figyel, együtt mozdul, ha kell. Ez volt az 55 év után újjászülető Marosvásárhelyi Rádió első, teljes adásnapjának legfontosabb tanulsága. A közvetlen szomszédságban működő román szerkesztők a „Jó reggelt Erdéllyel” egy időben, élő adásban köszöntötték a magyar adás indulását, a szűk folyósón barátságosan tuszkoltak tovább, maguk elé, a saját stúdiónk felé. Minél több nyelven szól, annál erősebb és annál közösebb a közszolgálat – ezt érezni, így tudni most Marosvásárhelyen, a Hosszú utcán, melynek hivatalos neve 1918 december 1. sugárút.