Két regényről a Törzsasztalnál

Tompa Andrea színikritikus és regényeket ír. Elsőként kapta meg a Békés Pál-díjat, orosz szerzőről írta doktori disszertációját. A kolozsvári BBTE Színház és Televízió Kar adjunktusa. Két regénye jelent meg: A Hóhér háza és a Fejtől s lábtól. A Kolozsvárott született alkotót Kőrössi P. József kérdezte a váradi Törzsasztalnál, amely mellől Simon Judit tudósított.

Sokan voltak kíváncsiak Tompa Andreára, kicsinek bizonyult a Várad szerkesztőségének méretes terme. Talán azért is, mert a Fejtől s lábtól című regénye még nyomdaszagúan érkezett, alig pár nappal megjelenése után, elsőként a Körös partján mutatta be a szerző. Persze beszélt az első regényéről is. A hangsúly a regényre esik, mivel Tompa Andreának számos könyve megjelent már, sikere is volt velük. Az újak viszont nagylélegzetű könyvek, A Hóhér házának a formája is különleges: egy mondatból áll egy-egy fejezet, azaz 38 mondat a könyv. Kolozsvár regényeként emlegetik a kritikusok, mert egy Szamos parti kamasz lány mesél benne magáról, a környezetéről, a városról a diktatúra éveiben. „Nem önéletrajzi mű” – ismétli a szerző, noha vannak benne személyes emlékek is, a regény fikció.
Egy lány mindennapjairól szól a legsötétebb években, aki lényegében kitalált személy.
Tompa Andrea történetgyűjtő. Meghallgatja, amint mesélnek neki jelenről és múltról, tájakról, városokról, emberekről. A családjától is kapott számos történetet, de gyűjtötte őket az utcán, kávéházakba, utazásai során. Elment értük könyvtárba, levéltárakba. Ezeken a tiszteletre méltó helyeken viszont nem tudományos munkákban keresi a történeteket, hanem újságokban, színházi lapokban.
A Fejtől s lábtól című regényéhez sebészeti esetleírásokat, fürdővárosok tervezeteit tanulmányozta. A regény alcíme: Kettő orvos Erdélyben. A brassói aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya felváltva mesélik a történetüket. Mindketten orvosok lettek az első világháború előtt. Két magányos ember találkozik, majd újra kereszteződik az útjuk a háború után. Megváltozott történelmi körülmények között találnak egymásra.
Tompa Andrea mondta is, de a könyvben is érezhető, hogy az úgynevezett Trianon-traumát vizsgálja, ugyanakkor keresi a kultúrák közötti különbségeket és egybehangzásokat is. Hősei eltérő hagyományokból, kultúrákból érkeznek, mégis sorsuk egybeforr, ahogy egybeforr a Kárpát-medencei magyarság sorsa. Erdélyi regény ez, és mégsem, hiszen sokkal nagyobb területet fed le, és nem sajátos erdélyi problémákkal szembesít.
Tompa Andrea könyveiben gyakran jelenik meg a színház, amely mintegy leképezi a társadalmi és történelmi eseményeket. Színikritikusként tudja, és elismeri a színház jentős szerepét a kultúrában, a közösség, de az egyén életében is. Azonban elsődlegesen az emberekre kíváncsi: életükre, érzelmeikre, gondolaikra, arra ahogyan megélik a társadalmi, történelmi, szűkebb-tágabb közösségi eseményeket.
Amúgy a mindig nagyon felkészült Körösi P. József beszélgetőpartnerként úgy fordította a szót, hogy kiderüljön: Tompa Andrea humanista.