Két kiadvány egy műhelyből

Kettős bemutatóra hívta meg a Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Kriza János Néprajzi Társaság a néprajz iránt érdeklődőket Kolozsváron, amikor a Keszeg Vilmos nevével fémjelzett kiadványokat mutatta be. Az eseményen a néprajzkutató munkatársai is véleményt formáltak a kiadványokról, szavaikat KUSTÁN MAGYARI ATTILA összegezte.

Keszeg Vilmos tudását és meglátásait gyűjtötte egybe az Emberek és kontextusok sorozat nyolcadik kiadványában, Rontók, gyógyítók, áldozatok. Történetek és élettörténetek című könyvében. A munkát ismertető Tánczos Vilmos néprajzkutató elmondta, a kötet első része három terjedelmes tanulmányt tartalmaz, a gyűjtött hiedelmek bemutatásával egybekötve – a kutatások során felvett hanganyagot egyébként sikerült mellékelniük a kiadványhoz, így már nem csak a könyvben, szövegként, hanem eredeti felvételeken is elérhető lett. A könyv tartalmazza többek között Fodor Attila kutató tanulmányát is, amelynek köszönhetően olvashatunk olyan asszony hiedelmeiről, aki mohácsi ortodox vallású románként Aranyosrákosra került. Az asszony segítségével betekintést lehet nyerni a boszorkányoknak tartott kuruzslókról alkotott közösségi hiedelemképzetekről, amelyek alapján a tanulmány ma is működő viszonyokat tár fel.
Ezt követően tizenegy személlyel készült interjút olvashatunk, amelyek nyomán kiderül, bár különálló beszélgetések ezek, kollektív tudást, szemléletet tükröznek, az aranyosrákosi kuruzslókról alkotott hiedelmek ma is élnek a településen. Tánczos szerint nem igaz, hogy a hiedelmek meghalnának, krízishelyzetekben pedig aktivizálódnak.
A kiadvány végén található könyvészetet a jelenlévő Czégényi Dóra állította össze, aki címként a romániai magyarságot jelölte meg egyfajta behatárolásként. Tánczos elmondta, véleménye szerint vitát kellene arról indítani, hogy nem volna-e előnyösebb a politika által ugyan felszabdalt, de kulturális szempontból körberajzolható régiókat említeni, mintsem a romániai magyarságot, amelyet nem a jelenlegi határok kötnek össze vagy választanak el egymástól. Czégényi egyetértett abban, hogy a kérdést meg kell vitatni, de úgy látta jónak, hogy a cím átfogó és közérthető legyen.
A Néprajzi Egyetemi Jegyzetek sorozat nyolcadik köteteként megjelenő, Keszeg Vilmos által sajtó alá rendezett Hiedelmek, narratívumok, stratégiák című könyvet Czégényi Dóra mutatta be, aki a felsorakoztatott elméleteket, kontextusokat, az újszerű megközelítéseket emelte ki. Keszeg Vilmos megvallotta, hiedelmekről írni nagy kihívást jelent, hiszen a történelem során számos előítélet, kritika érte a témát, egy kiadványnak pedig kockázatos és reménytelen vállalkozás szembemenni ezekkel. A néprajzkutató úgy véli, az a tény, hogy a hiedelmek nem szorultak ki a köztudatból a mai napig sem, annak köszönhető, hogy szükség van rájuk, ahogyan a vallásra és a tudományra is. A hiedelem fogalmát röviden úgy foglalta össze, az mindig a másik mikrouniverzumhoz tartozik, egy aszimmetrikus viszonyt jelenít meg, továbbá mindig a múlt, a letűnt világot jeleníti meg, amiről a jelen magas bástyái mögül már fölényesen lehet nyilatkozni.
Rövid történelmi áttekintésében Keszeg arra is felhívta a figyelmet, hogy a hiedelemkutatás az utóbbi évtizedekben a történeti antropológiába torkollt, a boszorkányperek feltárása vitte el azt a kutatói energiát, amely a hiedelmek vizsgálatára lett szánva, a most körülöttünk élő emberekkel kapcsolatos vizsgálatokról visszaterelődött a figyelem a korábbi koncepciós perekhez. Az élő hiedelmeket így alig tudjuk figyelemmel követi, zárta szavait a néprajzkutató.