József Attila, second hand

2014. 05. 08. 16:50

VALACHI ANNA olyan feladatra vállalkozott, amelyet jól irdatlanul nehéz teljesíteni: valami olyasmit kellene mondani a már eddig tudottakhoz képest, amely új szemszögeket, támpontokat biztosít. Parászka Boróka írása A nő számomra rejtély. József Attila asszonyai című kötetről.

Új piaca van a magyar irodalomnak, akkor nyílik, amikor az olvasás népszerűtlenné válásáról, az irodalmi szövegek háttérbe szorulásáról egyre többen, több felületen beszélnek (például az interneten, az e-bookok jövőjébe vetett hittel, vagy a nyomtatott szöveg agóniájáért való aggódással).
Az új piacot az életművek átértékelése, a szerzők magánélete, személyisége iránti érdeklődés, egy új, sokszoros idézőjelbe tett „sztárgyár” nyitja. Kétségtelen úttörője ennek Nyáry Krisztián, akinek Facebookon közzétett fényképes-szöveges irodalomtörténeti tartalmai rendkívül népszerűvé váltak, mert megoszthatóak, mert arcot adnak a szövegeknek, idézhetőek. Önálló fogalommá is vált (pozitív és negatív felhangokkal egyaránt) a „nyárykrisztiánozás”.

Valachi Anna A nő számomra rejtély című kötetét ezzel a helyzetismerettel érdemes kézbe venni. A József Attiláról szóló dolgozatokat egybegyűjtő könyv azonban egyáltalán nem számít újdonságnak, sem tartalmát, sem műfaját tekintve. Szerencsétlenségére József Attila magánélete legalább 80 éve izgalomban tartja a magyar olvasóközösséget, memoárok, szövegközpontú elemzések, pszichológiai-pszichiátriai tanulmányok tucatjai jelentek meg már róla. Ezzel a figyelemmel akár el is lehetett volna használni ezt az életművet, szerencsére ennek ellenáll a rendkívül erős, és kellőképpen kisajátíthatatlan, öntörvényű szövegkorpusz. Valachi Anna olyan feladatra vállalkozott, amelyet jól irdatlanul nehéz teljesíteni: valami olyasmit kellene mondani a már eddig tudottakhoz képest, amely új szemszögeket, támpontokat biztosít. Ez a kötet ezt a feladatot nem teljesíti, és azért nem, mert egyáltalán nem tisztázza, mihez is keresünk új szemszögeket: A szövegek értelmezéséhez, rekontextualizálásához? Az irodalom-szociológia elmélyítéséhez? A József Attiláról szóló szekundér-irodalom szintéziséhez, feldolgozásához? Egy gender alapú újraolvasáshoz? A felsoroltak közül kétségkívül ez utóbbi lett volna a legizgalmasabb. Az összes többi vagy reménytelen, vagy felesleges vállalkozás, vagy egy ennél sokkal nagyobb volumenű munka révén teljesíthető.

A cím alapján azt gondolhatnánk, hogy Valachi a gender-olvasás és értés nyomvonalán halad, és ha valóban így tenne, akkor kiváló, kortárs és korszerű alapra támaszkodhatott volna. Borgos Anna pszichológusként, irodalom- és genderkutatóként az utóbbi években többek között a Noran kiadónál jelentette meg munkáit, amelyek módszertanukban, kutatási anyagukat illetően is folytatásra érdemesek (A te színed előtt. Kaffka Margit szerelmei; Portrék a Másikról. Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn; Nőírók és írónők – Irodalmi és női szerepek a Nyugatban – társszerző Szilágyi Judit; Nőtörténet, szexualitástörténet.) Valachi Anna sajnos nem veszi fel a fonalat.

Amit ebben a kötetben kapunk, az nem más, mint a József Attilához kötődő nők életútjának ismertetése, néhol elaprózott, néhol elnagyolt bemutatása.

Nem tisztázottak, hogy az ismert, többször, többféle korábbi memoárban, tanulmányban megjelent életrajzi tényeken túl mi és miért válik fontossá ebben a kötetben? Időnként elveszünk a hétköznapi magánéleti események részletezésében, amelyeknek a forrását gyakran nem is jelzi a szerző. Vajon van-e jelentősége annak, hogy a költő miről beszélgetett a nála 32 évvel idősebb Révai Ilkával aktus közben, és ha van ennek relevanciája, ez a beszélgetés szó szerint hol, milyen formában bukkan fel – tisztázni kellene. Időnként pedig eluralkodik a szövegen az anakronisztikus pszichologizálás, amelyet nem lehet komolyan venni. (Gyömrői Edit fölvillanyozta az „agy-túlműködésre amúgy is hajlamos költőt”, Vágó Márta „asszonyban győzött a pszichoanalitikushoz méltó igazságérzet és a koronatanúi elhivatottság”).
Jelentős önfegyelemmel végigolvasható ez a könyv, amely biztosan megleli a helyét az irodalmi piacon. Borítóján háttal meztelen nő áll, magát öleli – aki szereti a primér, direkt és egyszerű lelki(zős) tartalmakat, azoknak bátran ajánlható. Aki viszont József Attila verseit szereti, az nyúljon inkább a verseskötetekhez.

Valachi Anna: A nő számomra rejtély. József Attila asszonyai. Noran Libro, Budapest, 2013.




Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!