Hogyan tovább, Helikon?

2016. 08. 25. 14:37

Az idei Kolozsvári Magyar Napokon jelent meg a Helikon folyóirat hétszázadik lapszáma, amely a hétszáz éves Kolozsvárt és a kolozsváriság fogalmát járja körül. A lapszámról, a szerkesztőség mindennapjairól és a folyóirat jövőjéről André Ferenc szerkesztőt kérdezte Sarány Orsolya.

 

A szerkesztők és vendégeik a Helikon 700. számának bemutatóján Kolozsváron, a főkonzulátuson   Fotók: Helikon.ro

 

Nem véletlen, hogy a Helikon 700. lapszámát a 700 éves Kolozsvárhoz kötötték. Karácsonyi Zsolt főszerkesztő szerint mindenféleképpen tematikus számmal szerették volna megtisztelni ezt a különleges alkalmat. Így az, hogy a város, amelyben a lap működik, idén ünnepli 700. születésnapját, konkretizálta, milyen témát fognak boncolgatni: Kolozsvár irodalmi és kultúrtörténetét. A bemutatón a főszerkesztő emlékeztetett arra, idén ez már a negyedik tematikus lapszám: az első a fiatal íróké volt, a másodikat Bodor Ádámnak ajánlották, a harmadik az állatok szerepéről szólt, a negyedik Kolozsvárt és a kolozsváriságot hivatott bemutatni.

A lapszám bemutatóján a főszerkesztő a szám létrejöttéről szólt, Papp Attila Zsolt és André Ferenc verseiket olvasták fel, Márton Evelin prózában próbálta bemutatni a kolozsváriságot, Gaal György a házsongárdi temetőben nyugvó magyar tanárok sírjairól mesélt, míg Demeter Zsuzsa a folyóirat kritika rovatát és annak fontosságát taglalta.

A lapszám a kolozsváriság kérdését tárgyalja, ki számít kolozsvárinak, ki kolozsváribb, aki Kolozsváron született, de nem itt élt, vagy aki máshonnan Kolozsvárra költözött. Melyek a kolozsváriság ismérvei, avagy mitől válik valaki kolozsvárivá? Ennek kapcsán feltevődött a kérdés, miért is rajonganak ennyire a városért, miért jó vagy nem jó kolozsvárinak lenni, miért akar valaki kolozsvárivá válni. A főszerkesztő szerint Kolozsvár nem tökéletes, de a legmegfelelőbb hely számára, amennyire nagy, annyira kicsi, és amilyen kicsi, olyan nagy, André Ferenc szavaival élve Dante Cluj-NaPokla.

A Helikon vendégei a miskolci Szöveggyár tábor alkotói a Bulgakov kávézóban

 

A minőség irányzata

André Ferenccel a Bulgakov irodalmi kávéházban találkoztam, amely számos kulturális esemény helyszíne a Kolozsvári Magyar Napokon: tartottak itt irodalmi estet, könyv- és folyóirat bemutatókat, beszélgetéseket, helyszíni versírást. Míg mi beszélgettünk, a szomszéd teraszon a Prófétak otthon (is) rendezvény zajlott.

A lapszám bemutatóján is elhangzott, gyakran hosszabb levelet írnak a szerkesztők azoknak a szerzőknek, kiknek műveit visszautasítják, mint azoknak, akik szövegeit publikálják. Erre a kérdésre visszatérve André Ferenc elmondta, próbálják segíteni azokat a szerzőket is, akik nem jelenhetnek meg az adott számban: elmagyarázzák, miért nem volt jó a szöveg annyira, hogy helyet kapjon a folyóirat hasábjain. Azt, hogy mely szövegek kerülnek be egy adott lapszámba, az írás és annak minősége határozza meg, a szerkesztők alkalmanként egymásnak is megmondják, ha egy szövegük gyengébb lett a kelleténél. Arra a kérdésemre, hogy milyen irányzatot követ a folyóirat, határozottan válaszolta: a minőség irányzatát.

„Alapvetően irodalmi folyóirat a Helikon, de nem akar bezárkózni a saját terébe, tágabb inspirációforrásokat keres magának. Nem csökken a színvonal, mindig jelennek meg nagyon jó dolgok,” – fogalmaz a szerkesztő. Nemcsak irodalommal foglalkozik a lap. Minden számban egy képzőművészeti tárlat anyagát használják illusztrációként, népszerűsítve így a képzőművészetet, publikációs felületet létrehozva a művészeknek. Ezen kívül „jelennek meg minden számban kritikák, legalább három könyvről írnak esetenként. Mindig van színházkritika, egy filmkritika, és egy rövidebb zenei tematikájú írás is, komoly- vagy könnyűzenéről. Valamint ez az egyetlen irodalmi folyóirat, amelyben keresztrejtvény is van.” Jelenleg a Helikoné a legköltőibb szerkesztőség, összesen öt költő dolgozik a lapnál, ám ettől a lap nem költészet-centrikus, ugyanúgy közölnek prózákat, esszét.

 

Irodalmi folyóirat a digitalizációban

A Helikonnak jelenleg két weboldala: az új, a Helikon 2.0, amelyet a friss anyagok közzétételére használnak, illetve a régi weboldal, amely archívumként működik. André Ferenc (fotó) elmondta, a Helikon próbál hírportálként is működni, nemcsak mint folyóirat. Az eddig létező rovatok mellett információkat közölnek a weboldalon közelgő irodalmi eseményekről, illetve beszámolókat tesznek közzé különböző rendezvényekről, megpróbálva lefedni teljes Erdély irodalmi és képzőművészeti történéseit. A szerkesztő olyan platformot szeretne létrehozni, amely összegyűjti a közelgő eseményeket, így nem fordulhatna elő, ha „valakinek eszébe jut, hogy elmenne egy irodalmi eseményre, mert már rég nem volt”, a Helikon weboldalán megtalál számos információt ezekről a rendezvényekről, nemcsak a kolozsvári, hanem más erdélyi városokban is lezajló irodalmi eseményekről is.

Ám a hangsúlyosabb továbbra is a print változat marad, ezt kiemelendő a weboldalon is fekete-fehérben jelenítik meg a képeket. „Az online is nagyon fontos, de ez nem egy online folyóirat, elsősorban print akar lenni, a honlapon is azért nincsenek színes képek, mert a print arculatát hozza vissza. De azért próbál több lenni a honlap is, mint a print a digitalizált változata.”

Elmondta, már vannak olyan irodalmi fórumok, platformok, amelyek csak online működnek, online érhetőek el, de ez a tényező nem rontja vagy befolyásolja az adott oldal hitelességét avagy fontosságát, ám az irodalmi irányzatban elterjedtebb, hogy a print változat jobban elfogadott. „Léteznek minőségi online portálok is, amelyeknek nincsen print változatuk, de sokaknak még mindig a nyomtatott változat az igazi, az online-t még nem veszik elég komolyan. Talán a médium újszerűsége miatt. A nyomtatott irodalmi sajtónak már van 250 év hagyománya, Kazinczyék is az 1700-as évek végén irodalmi folyóiratot alapítottak. Társadalmilag belénk kódolt, ami írva van, olvastam az újságban, az úgy van, és ez a szépirodalomnál is így van. Tényleg másképp olvas az ember könyvből, papírról, mint a digitális felületről. Más a figyelemelterelés, másra tud fókuszálni, más a történés. Nem minőségileg jobb vagy rosszabb, hanem a tapasztalat különbözik.”

 

A Helikonban megjelenni presztízs

„Nincs olyan, hogy egy lapszámot nincs amivel megtölteni,” – mondja a szerkesztő. Sárkány Tímea, Gothár Tamás, Horváth Benji, André Ferenc mind olyan költők, akiknek első szövegük a Helikonban jelent meg. „Elég sok olyan tehetséges fiatal szerző van ma is, akik első publikációja a Helikonban történt. És számít, jól esik, hogy ha egy fiatal szerző elküldi a szövegét, és egy szerkesztő, egy szakember elfogadja azt.”

A Helikon egy olyan felület, amelyben megjelenni, „nem szégyen”, sőt. A szerkesztő több alkalommal hangsúlyozza, a lap legfontosabb ismérve a minőség, a minőségre való törekvésre támaszkodva reménykednek, hogy továbbra is fenn tudják majd magukat tartani.

Számos elismert szerző publikál náluk, de helyet adnak a fiatal, még kevésbé ismert szerzőknek is. A Horváth Előd Benjámin által szerkesztett Pavilon 420 rovat kifejezetten a fiatal szerzőknek létrehozott publikálási felület. A hétszázadik lapszámban is két nagyon ifjú, egy 1995-ben és egy 1997-ben született erdélyi fiatal prózáit publikálták.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!